Férfiszerep-felfogásaink kegyességi irányzatonként, sőt gyülekezetenként is változnak. Abban azonban talán mindenki egyetért, hogy az ezekről való hatékony párbeszédhez, elsősorban a felvett álarcaink levétele szükséges. A Pesthidegkúti Református Egyházközség tavasszal indított férfikört, amely önmagában nem rendkívüli történés egyházunkban. Az azonban már inkább, hogy egyetlen férfi bátor kiállása szinte rögtön két tucatnyi társát sarkallta őszinte, tabuk nélküli kitárulkozásra. A férfikör néhány tagjával beszélgetve arra voltunk kíváncsiak, milyen erő rejlik ebben a testvéri közösségben.

Húsz év, közel ezer rendezvény és egy majdnem lenullázott házasság
Lazsádi Ákost gyülekezetén túl a legtöbben rendezvényszervezőként ismerik: sokan találkozhattak már országszerte az általa vezetett keresztyén lelkiségű Napraforgók Játszóházzal vagy óriásbuborék-bemutatóival. „A feleségemmel huszonkét éve házasodtunk össze, és három gyönyörű gyermeket nevelünk. A munka és a szolgálat oltárán azonban sokáig az elvártnál többet ’áldoztam’ – gyakorlatilag alig voltam otthon” – meséli Ákos, akivel a gyülekezet közösségi termében ültem le beszélgetni. „Nem csodálom, hogy ebből elege lett a feleségemnek. Én pedig lassan kezdtem megtanulni a helyes sorrendet: először a családban kell helytállnom és csak azután szolgálhatok mások felé. Nem mehet a szolgálat a házasság rovására, mert Isten soha nem kér és nem is vár el ilyet tőlem.”

Úgy érzi, a 2021-es év volt a vízválasztó a feleségéhez és a gyermekeihez fűződő kapcsolatában: „Húsz év alatt közel ezer rendezvényt szerveztem és majdnem lenulláztam a házasságomat. Megértettem, hogy nem lehet mindent büntetlenül feláldozni a karrier és a pénzkeresés oltárán. Nagy dilemma ez szerintem minden mai férfinak: mennyit dolgozzak, és mennyi időt töltsek a családommal? Éreztem, hogy valaminek történnie kell az életemben. Elmentem egy XCC-re, a hegyen pedig ’felnőtt gyerekből’ beavatott férfivá váltam. Majd a feleségemmel részt vettünk a 2=1 Misszió házaskurzusán, ahol megértettem, mi férjként és apaként a valódi feladatom a családomban. Tudatosan dolgozni kezdtem azon, hogy megmentsem a házasságunkat, és több – minőségi és mennyiségi – időt kezdtem tölteni a gyermekeimmel is. Évekbe telt a házasságunk helyreállása, de minden nehézségéért és fájdalmáért hálás vagyok, mert ez közelebb vitt Istenhez.”

Mint mondja, a gyógyulási folyamata végén egyre erősödött benne az a gondolat, hogy Istennek minden család sorsa ugyanannyira fontos:

„Láttam, hogy a keresztyén házasságok a próbák kohójában sajnos közel hasonló arányban végződnek válással, mint a világiak. Isten viszont megkönyörült rajtam, és tudtam, hogy a férfitársaimon is könyörülni akar.”

Ákos egy vasárnapi istentisztelet – és csaknem egyéves imaharc – után mert csak kiállni a pesthidegkúti gyülekezet elé, hogy olyan férfiakat keres, akik Isten által rendelt helyükre kívánnak állni a családjaikban. Szeretne tanulni tőlük, hogy együtt jobb férfiakká, jobb apákká és jobb férjekké válhassanak. „Még aznap többen odajöttek hozzám, és a férfikörünk létszáma rövid időn belül több mint harminc főre duzzadt. Úgy gondolom, ezt nevezi a Biblia kairosznak. Ezt a rendelt időt a sátán nagyon nem akarta, hogy elérkezzen, mert ahol Isten országa növekedik, ott az ördög hatalma leépül. Ahol férfiak helyreállnak, ott a házasságok megerősödnek és a családok megmenekülnek.”

A gyülekezeti férfikör tagjai havonta egyszer találkoznak, hogy a családban betöltött szerepeikről beszélgessenek, leszámoljanak függőségeikkel és a kapcsolataikba éket verő démonjaikkal. Az alkalmak gerincét Bolyki László: Apák és fiúk – A férfivá válás útján című, 2024-ben megjelent könyvének fejezetei adják, melyek központjában az életlánc megszakadása és helyreállítása áll. „Nem akartunk egy újabb férfi bibliaórát és a céltalan sörözésből is kinőttünk már. Őszintén és nyílt sisakosan, a küzdelmeinket bátran felszínre hozva szeretnénk Isten által gyógyulni. Együtt! Nálunk helye van a hallgatásnak, és helye van a szólásnak is, nincs semmi nyomás rajtunk, és az sem kritérium, hogy minden szavunk bibliai idézet legyen. Úgy látom, hogy legkönnyebben mégis 4-5 fős kiscsoportokban tudunk megnyílni egymás előtt.”

A férfikört a Bolyki-könyvben leírtak inspirálták saját logójuk megalkotására is, melyen egy oroszlán és bárány látható. „Fontosnak tartom, hogy egyidőben kell harcosnak lennünk, mint Júda oroszlánja, és szelídnek is, mint Isten báránya” – folytatja Ákos. „Ennek a két jézusi attitűdnek egyszerre kell megjelennie bennünk. A feleségeink és gyermekeink gyengédséget várnak tőlünk, de nekünk védelmi funkciót is be kell töltenünk azáltal, hogy mi vagyunk a családunk papjai is. A fizikai síkon túl folyik egy lelki-szellemi harc is, amit egyáltalán nem szabad lebecsülnünk. A keresztyén házasságok a sátán célkeresztjében vannak, mert ő tudja, hogyha levadászott bennünket, férfiakat, akkor levadászta a családjainkat is. Isten pedig számon fog kérni bennünket azokért a dolgokért, amiket tettünk vagy elmulasztottunk a családjainkban. Nincs más út, minél előbb a helyünkre kell állnunk.”

Sebezhetőnek mutatkozni
A férfikör nemrég érkezett el az Apák és fiúk című könyv utolsó fejezetéhez. A közös feldolgozás vezetését pedig magára a szerzőre, Bolyki Lászlóra bízták, aki örömmel vállalta a felkérést. Az író, zenész, lelkigondozó az életlánc helyreállításáról mesélt és beszélgetett a férfikör résztvevőivel. „Rengeteg szolgálatot végeztem életemben, és arra jöttem rá, hogy az egységnyi energiabefektetés a férfiaknál térül meg a legjobban” – osztotta meg portálunk érdeklődésére a művész. „A férfiak helyreállásával a családok is helyreállnak, ezáltal pedig a gyülekezetek erősödnek. Mark Gungor mondta, hogy a legtöbb férfi számára a lelkizés olyan, mint a gyökérkezelés vagy a végbéltükrözés – gyorsan essünk túl rajta, aztán menjünk tovább! Ezért már önmagában fantasztikus, hogy ezek a férfiak mernek sebezhetőnek mutatkozni és ideszánják az idejüket.”

Bolyki László elmondta, hogy több társával jelenleg is dolgozik azon, hogyan lehet a férfiközösségeket erősíteni, a Harmat Kiadó sikerlistáján még mindig előkelő helyen álló könyvével kapcsolatban pedig megosztotta, hogy nagy igény van arra, hogy a közeljövőben hangoskönyv formában is megjelenjen.

Lazsádi Ákos korábban meghívta a férfikörükbe az XCC és a 2=1 Misszió munkatársait is, hiszen szerette volna, ha társai is kedvet kapnak az általuk szervezett elvonulós és szemléletformáló hétvégéken való részvételhez. Hangsúlyozza:

„Nincs varázsütés és nincs megúszás sem. Ahogyan valaki egyszer találóan megfogalmazta: ’A sikerhez vezető lift nem működik. Használni kell a lépcsőt: lépésről lépésre.’ Ez munkával és idővel, elbukásokkal és sebezhetőséggel jár együtt, de nagyon megéri. Egyfajta mindennapos küzdelem ez, tudatos jelenlét és felelősségvállalás a társamért, a családomért.”

A templom falai között minden téma elfér
Megkérdeztük a férfikör résztvevőit is, hogyan élik meg ezt a fajta közösséget más férfiakkal. Labancz Domonkos számára az a különleges, hogy gyakran édesapjával vesz részt az alkalmakon, sőt, azokon felmerült már olyan téma is – a sorkatonaság szerepe a férfivá érésben –, amelyről négyszemközt sem beszélgettek még. „A Bolyki-könyv is említi, hogy a társadalom a hitgyakorlást nőies dolognak tartja, és kevésbé várja el, hogy a férfiaknak lelkileg-szellemileg is a család vezetőjévé kell válniuk. Azért is jó egy ilyen férfi közösség, hogy megmutatkozzon: egy gyülekezetben a férfiak ne csak tisztségeket betöltők legyenek, hanem olyanok is, akik őszintén megélik a hitüket és lelki szolgálatot vállalnak.”

Hozzáteszi, a férfikör nem adhat helyet például a nők kibeszélésének, fontos viszont a hétköznapokban tabuként kezelt témákról folytatott őszinte eszmecsere, még akkor is, ha azok első gondolatra nem tűnnek a templom falai közé valónak.

„De minden ide való, hiszen ez az életünk, ide bármi befér, ha arról van szó, hogy egymással megosztjuk a problémáinkat, tanulunk egymás hibáiból, nem pedig kioktatással fordulunk a másik felé.”

Domonkosnak sokat jelent, hogy mennyien küzdenek az édesapjukkal való kapcsolódással, vagy hogy milyen nehézségekbe ütköznek, amikor megpróbálják őket Istenhez közelebb vinni. „Minden generáció részéről nyitottság kell ahhoz, hogy kölcsönösen tanulni tudjunk egymástól, hogy ne az legyen, hogy az apák papolnak, a fiúk pedig lázadnak. A kiscsoportos beszélgetéseinkben is arra törekszünk, hogy legyenek köztünk a húszas-harmincas éveikben járók és hatvanpluszosak egyaránt.”

Félúton a gyógyulásig
Az apa-fiú kapcsolatról folytatott diskurzus jelenleg Váczi Levente életében is kulcsszerepet játszik: „Huszonhat éves koromban kezdtem megérteni, ki is vagyok valójában, és miért lettem olyan, amilyen. Ritkán találkozunk édesapámmal, de amikor próbáltam vele megosztani, hogy mivel küszködök, hideg és érzelemmentes reakciója gyakorlatilag kihúzta a lábam alól a talajt.” Mint mondja, a megfelelő apakép hiányára vezeti vissza, hogy rosszul bánt barátnőjével, ami miatt nyáron meg is szakították a kapcsolatot. „Ekkor gyűlölni kezdtem az apámat, és hiába próbáltam ’elmenni vele a falig’, egyszerűen arra kért, hogy azonnal menjek el a házából. Ez volt a mélypont, s bár azóta valamennyire rendeződött a viszonyunk, továbbra is érzem a hiányát.”

Leventét év elején egy ismerőse hívta el a pesthidegkúti gyülekezetbe. Akkoriban indult a férfikör, és nem volt kérdés számára, hogy csatlakozni szeretne a közösséghez, mert érezte, hogy itt gyógyulni tud majd. „Az Igében ott van, hogy tiszteld apádat és anyádat, mégis bennem volt az indulat a saját apám irányába. Megértettem, hogy ő is elszenvedője volt az alkoholista apja viselkedésének, az egész pedig lecsorgott ránk. Teljesen szétesett a családunk, a szüleim elváltak és a testvéreimen is látom az identitásválságot.”

A fiatalember úgy érzi, a lelki nehézségeken sokkal könnyebb túljutni biztonságos és együttérző környezetben, és ha valakivel meg tudja osztani problémáit, az már félút a gyógyulásig.

„Meg kell tanulnom bizonyos dolgokra nemet mondani, és felnőtté válni az élet legtöbb területén. Úgy érzem, az élet kőkeményen megtanít most ezekre, és mindennap felveszem a kesztyűt.”

Futókör és irodalmi felolvasóest helyett
Bécsi Tamás egy gondolat erejéig visszautalt a még Labancz Domonkos által elmondottakra: „Számomra azért is erős ez a közösség, mert az egyházunk nem erősíti meg a klasszikus férfiképet. Az a tapasztalatom, hogy a férfiaknak szükségük van arra, hogy más férfiakkal megosszák a gondolataikat, annak ellenére, hogy legtöbben egy életen keresztül is el tudják fojtani a problémáikat. Itt az ember találkozik azzal, hogy vannak más hívő vagy kereső férfiak, akiknek ugyanilyen gondjaik vannak – de ugyanezt látjuk a bibliai szereplők esetében is –, ez pedig megerősít abban, hogy nem vagyok egyedül. Ez a felismerés segít, hogy felemeljem a fejem és továbbmenjek.”

Mint mondja, előfordul, hogy morcosan vagy problémáktól terhelve érkezik meg egy-egy alkalomra, de utána rájön, hogy Isten segítségével minden megoldható. „Ebből a szempontból lehetne akár futókört vagy irodalmi felolvasó estet is szervezni, viszont az egésznek az adja meg a pikantériáját, hogy a férfiak rájöhetnek arra, hogy Isten kiemelten igényli őket az egyházában.” Hálás azért, hogy az édesapjával jó kapcsolata volt – bár vele kapcsolatos emlékeiről még nehezen beszélt, ugyanis egy éve búcsúztatta el –, hozzátéve, mindenki hordoz valamit az élet más területeiről, ami komoly összekovácsoló erő tud lenni. „Attól még, hogy az ember hívőnek gondolja magát vagy valóban az, nem fogják elkerülni a problémák a házasságban és a gyereknevelésben sem.

Feleségével együtt Tamás négy gyermeket nevel: három fiút és egy lányt. „Világéletemben ugyanazt a férfiképet próbáltam átadni a fiaimnak, inkább az változott, hogy kis késéssel adaptálódtam hozzájuk. Egy 10-12 éves fiú a világ végére is utánad megy, veled szerel, főz vagy játszik, egy gimnazistának azonban már nem te vagy a legfontosabb. Ez természetesen velem is megtörtént, és rengeteg energiát kellett abba fektetni, hogy igazodjak a gyermekeimhez. Például: magamtól nem mennék el, de az egyik fiammal rendszeresen falat mászunk. Aztán hagyom, hogy az autóban az ő zenéjük szóljon, hiszen akkor ők is kommunikatívabbak. Nagyobb küzdelem, hogy mit kezdjünk azzal, ha a gyermek nem akar többet templomba járni. Az érte való imádkozás mindig adott, de nincs egyértelmű útja annak, hogy mit tegyünk ebben a helyzetben.

Pontosan ezek azok a problémák, amikkel itt találkozom más férfiaknál is, hiszen a gyülekezetben hajlamosak vagyunk arra, hogy a jobbik arcunkat mutatjuk, hogy a mi családunk és a mi kapcsolatunk tökéletes, a mi gyerekeink pedig szuperek. Egy-egy mély férfiköri beszélgetés azonban ki tudja ugrasztani a nyulat a bokorból.”

Kérdésemre, hogy valóban egy ilyen közeg kell-e az álarcok lehullásához, Tamás így válaszolt: „A református egyházon belül is van sok-sok kezdeményezés, vannak mély, elvonulós táborok, kalandtáborok, ezeregy dolog. Én úgy gondolom, hogy Isten mindenkit elvezet ahhoz, ami megnyitja a lelkét. Nem szabad magát a formát kiemelni, nem szabad azt mondani, hogy ez a jó út, amit mi csinálunk, csak látni kell, hogy ez egy forma hat-nyolc-tíz másik mellett. Ez most nálunk, egy nem is olyan kis csapatnál működni látszik. Istené a dicsőség érte!”

A Refhidegkút Férfikör találkozói nem korlátozódnak havi egy alkalomra: volt már évnyitó istentisztelet, ahol megáldották gyermekeiket, rendszeresen lakomáznak együtt, de „anyamentesítő” alkalmakat is szerveznek gyermekeik számára. Október végén csatlakoztak a Kárpát-medencei református ifjúsági imaéjjelhez is, melyet „örökifjúsági” imaéjjelnek neveztek, ahol gyermekeikért és unokáikért virrasztottak és fohászkodtak. Mentorálni is szeretnék egymást.

A férfikör alkalmai mindenki számára nyitottak – ha szívesen megismernéd a pesthidegkúti „bátorság embereit” egy szelet zsíros kenyér mellett, térj be hozzájuk!

A férfikör alkamairól az alábbi oldalon található bővebb információ: https://refhidegkut.hu/ferfikor

Képek: Dezső Attila

Kapcsolódó cikkeink:

Más emberként térnek vissza – ezt állítják, akik részt vesznek a vég nélküli napként is fémjelzett XCC-n. A kívülállók számára titkos kalandtúráról annyit biztosan tudni, hogy ami ott történik, jellemformáló erővel bír a férfiak számára. Áldozatmentalitásról, megszégyenítés nélküli lelepleződésről és felelősségvállalásról beszélgettünk az XCC hazai vezetőjével, Hamar Dániellel.
A férfivá válás útja - Parokia.hu

Ahhoz, hogy betöltsük az Isten képmására teremtett férfi szerepét, elengedhetetlen, hogy a gyülekezeteinkben időről időre beszéljünk arról, milyen kihívások érnek minket az életben. A férfikörök remek lehetőségek arra, hogy fontos és húsbavágó témák is terítékre kerüljenek – örömteli, hogy ezek fontosságát egyre több közösség ismeri fel.
Legyetek férfiak! - Parokia.hu

Mit jelent férfinak lenni? Túl van az emberségen, vagy innen? Triviális, vagy mégsem az? Néhány kapaszkodót kínálunk azoknak, akik némi gyanakvással szemlélik magukat.
Tesztoszteron teszi a férfit? - Parokia.hu

Ősszel hetedik alkalommal szervez Apa-Fia Kihívást a 4M Magyarország, melyen az apák 12-18 év közötti fiaikkal vehetnek részt. Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni az apák saját apasebeire? Bozó Tamás, a kihívás vezetője válaszolt a kérdéseinkre.
Magabiztos fiúk, harcos és érzelmes apák - Parokia.hu