„Akarod tudni, hogy milyen az Istenhez fűződő viszonyod? Megmondom én neked, nagyon egyszerű. Olyan, amilyen saját magadhoz. És másokhoz."
Jálics Ferenc
Hármas út
Gondolatok boldogságkeresésről, illúziók kergetéséről és az örök szerelemről a Csongor és Tünde kapcsán – ráadás kisinterjúval a rajzfilm református animátorával.
„Sík mezőben hármas út,
Jobbra, balra szertefut,
A középső célra jut.”
(Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
Immáron a Netflixen és a Filmio.hu-n is elérhetővé vált az idén tavasszal a mozikban bemutatott Csongor és Tünde című rajzfilm, amely nem csupán Vörösmarty Mihály eredeti színművének adaptációja, hanem tisztelgés Dargay Attila Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező és képregényrajzoló, érdemes és kiváló művész munkássága előtt, hiszen az ő rajzainak és vázlatainak a felhasználásával készülhetett el a mű Mális Csaba és Pálfi Zsolt rendezésében. Mivel nagy rajongója vagyok az eredeti Csongor és Tündének – és a forrásául szolgáló mesének is Árgyélus királyfiról és Tündér Ilonáról –, nem volt kérdés, hogy látnom kell, hogyan sikerült ez a feldolgozás.
Szerethető, szórakoztató és elgondolkodtató alkotás lett, amely ugyan messze nem éri el Vörösmarty eredetijének filozófiai mélységeit és művészi magasságait, de ez nem is célja, hiszen érezhetően egy jóval fiatalabb korosztályt igyekszik megszólítani egyszerűsítéseivel, változtatásaival, az eredetinél akciódúsabb és humorosabb megközelítésével, optimistább végkicsengésével. Ugyanakkor több generációnak is igyekszik kedvezni: amíg a klasszikus animációs filmeket idéző látványvilága inkább a kisebbeknek nyerheti el a tetszését, addig Speier Dávid szinkrondramaturg kreatív szójátékokkal és kortárs kikacsintásokkal tarkított párbeszédeit inkább az idősebbek értékelhetik – akárcsak a háttérben rejlő gondolatiságot.
A boldogságkeresés vándorai
A Csongor és Tünde a boldogságkeresés útjait mutatja be, és szerencsére a rajzfilm is ennek a gondolatiságnak a mentén bontja ki a cselekményt. Minden szereplő máshol, másban látja a boldogság útját. A két címszereplő az idealizált szerelmet hajszolja, szolgáik, Irma és Balga pedig a szerelem földhözragadtabb, testiséggel jobban átitatott verzióját. A hármas úthoz érve találkozhatunk három vándorral: a Kalmárral, a Fejedelemmel és a Tudóssal, akik a vagyonban, a hatalomban és a tudásban látják boldogságuk forrását, és arról próbálják meggyőzni Csongort – egyébként sikertelenül –, hogy neki is e három út közül kellene választania, ha valódi boldogságra szeretne találni.
Ha mélyebbre nézünk, láthatjuk, hogy a negatív szereplőket is hasonló motivációk mozgatják. Az ördögfiakat atyai örökségük megszerzése tenné boldoggá, és készek bárki másnak szolgálatot tenni, hol Csongorékat, hol a gonosz boszorkányt, Mirígyet segítve. És ott van maga Mirígy, aki mások boldogságát igyekszik megakadályozni, ám őt magát is saját vágyai vezérlik: Vörösmarty eredetijében elsősorban az aranyalmákra fáj a foga, hogy újból megfiatalodhasson – számára ez a boldogság –, míg a rajzfilmben inkább saját fiatalkori szerelmi csalódásáért akar bosszút állni egykori szerelmének a fián, Csongoron. E cél elérésében lánya boldogsága is csupán eszköz.
A boldogság útjainak buktatói
Vörösmarty művéhez hasonlóan a rajzfilm is bemutatja a boldogság különböző útjainak a buktatóit. Aki elvont ideákat kerget, nem fogja észrevenni mindazokat az értékeket, amelyek a szeme előtt vannak, és elmegy a boldogság lehetősége mellett. Akit a testi örömök csábítanak, a különféle kísértések miatt elvesztheti mindazt a kis boldogságot is, amely korábban az övé volt. A vagyon, a hatalom, a tudás csak pillanatnyi örömöt hoznak és mind szembesítenek a mulandósággal. A bocskor, az ostor, a köpeny elszakadnak, a varázskút ábrándjai csalfának bizonyulhatnak, és nincs az a bűbáj, amely visszahozhatná számunkra a fiatalkorunkban elszalasztott lehetőségeket.
A nehézségek persze nem mindig jelentenek szomorú végkifejletet – ezt sem az eredeti mű, sem a jóval optimistább rajzfilm nem állítja –, mégis emlékeztetnek arra, hogy nem minden út éri meg ezeknek a leküzdését: sokszor maga a cél az, amely hiú ábrándnak bizonyul. Önmagában még maga a szerelem sem a legtökéletesebb útja a boldogságnak, hiszen azt mindenki másfelé, más módon keresi, a rajzfilm Mirígyének pedig kifejezetten a szerelem a boldogtalansága oka. Amíg Vörösmarty a szerelem nyújtotta örömöt tekinti az egyetlennek, amely „ébren van” a „rideg és szomorú” éjben, az elmúlás árnyékában, addig az adaptáció szerint a boldog befejezéshez nem szükséges a beteljesült szerelem – lásd Mirígy lányát.
„A középső célra jut”
A rajzfilmet nézve elgondolkodhatunk azon, hányszor kerestük rossz helyen a boldogságunkat, hamis vagy mulandó dolgokat követve, annak ellenére, hogy pontosan tudtuk, nem arrafelé kéne mennünk. Pedig nemcsak az olyan közhelyeket ismerjük jól, mint hogy a pénz nem boldogít, de a kapcsolódó bibliai tanítások sem ismeretlenek előttünk. Mégis megkísérthetők vagyunk, mégis gyarló célokat hajkurászunk, a bosszúvágy és a szerelem mégis elveheti a józan eszünket, és saját boldogulásunkért képesek vagyunk mások boldogságán átgázolni. Elveszítettük az Édenkertet és az „örök ifjúság aranyalmája” el van zárva előlünk. Van-e hát valódi boldogságra lehetőség az „örök éj” árnyékában?
Irma azt sugallja egy találkozásuk során Csongornak, hogy a hármas úton „a középső célra jut”. Azt azonban nem árulja, el, melyik a középső, és a három irányból érkező, hamis célokat kergető vándor egyike sem tud segíteni ebben. Nekem erről egy másik „hármas út” ugrott be: a Golgotán álló három kereszt. Két oldalról két lator függ, akik közül az egyiknek ugyan lehetősége nyílik a jó útra térésre – a Csongor és Tünde ördögfiaihoz hasonlóan, akik végül Tünde szolgálatába állnak –, a valódi boldogsághoz vezető út azonban a középső kereszt, amelyen a Megváltó függ. Az Ő ajándéka, amelyet nekünk készít, drágább és romlatlanabb minden aranyalmánál – mert tényleg örökké tartó szerelemmel szeret.
Egyik református testvérünk is részt vett a rajzfilm készítésében: Bárdos Attila, a Monorierdei Református Egyházközség tagja 2012-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán, és már attól az évtől kezdve animátorként dolgozott a Cinemon Entertainment Stúdiónál, majd később 2D-s figuraépítőként és animációs supervisorként – attól függően, hogy éppen mikor mit kíván meg a produkció. Részt vett a például a Berg Judit Lengemesék könyveiből készült, Pálfi Zsolt által rendezett filmekben, és Gauder Áron Kojot négy lelke című díjnyertes animációs filmjének elkészítésében is. Filmek mellett könyvillusztrációkat is készít, és ilyenkor van, hogy ő felel az adott kötet grafikai világáért.
„A Csongor és Tünde alapjában véve egy nehéz mű” – nyilatkozta portálunknak Bárdos Attila. „Annak idején Dargay Attila is úgy kezdett bele a feldolgozásába a hetvenes években, hogy finomított rajta, gyerekbaráttá tette. Az akkori tervei alapján készítettük el a rajzfilmet. Néhány karakter teljesen Dargay által tervezett, például Mirígy és az ördögfiak, a két címszereplő azonban csak vázlatos formában maradt ránk, így őket utólag kellett megtervezni. Tiszteletben tartottuk a gyerekbarát irányt, ugyanakkor a szövegkönyv szóviccei és kikacsintásai miatt felnőtteknek is érdemes egynél többször megtekinteni a rajzfilmet, mert sok minden csak sokadik hallásra esik le.”
Attilának köszönhetjük egyebek mellett a hármas útnál megelevenedő látomás animációját. „A rendezők, Pálfi Zsolt és Máli Csaba azt kérték tőlem, hogy ez az álomszerű jelenet a filmtől különálló grafikai világgal készüljön, ezért lett 2D-s animációs klip. Bár kész storyboard, azaz rajzolt forgatókönyv alapján dolgoztam, ezen belül teljesen szabad kezet kaptam. Előtte pont egy könyvet illusztráltam, ezért jólesett, hogy végre mozgóképben kell gondolkodni. Nagyon örültem ennek a munkának, de persze kihívást is jelentett a látványvilága és a figurák beillesztése. Ez a feladat a kreativitás mellett arról is szól, hogyan tudok a háttérvilágtól kezdve a figurákon át a mozgatásig mindent kézben tartani.”
Attila részt vett a rajzfilm árnyékanimációjának elkészítésében is. „Amikor már elkészültek a meganimált, kihúzott és kifestett figurák, akkor egy jó harminc fős stábbal még egyszer végigmentünk minden egyes jeleneten, és önárnyékokkal, effektfényekkel egészítettük ki ezeket. Heti megbeszéléseket tartottunk és nagyon pozitív élmény volt, hogy minden ötlet értő fülekre talált. Az egész filmkészítés egy nagyon nagy csapat munkája. Olyanok vagyunk, mint egy hangyaboly, ahol mindenki része az egésznek, és minden munkafolyamat valamelyik másikra épül. Nagyon szép ebben a szakmában, hogy együtt dolgozunk és végül együtt tudunk örülni a végeredménynek.”
Barna Bálint
Képek: Cinemon Entertainment