Milyen érzéseket kavarna bennünk, ha párunk dühösen üvöltené az arcunkba, hogy milyen nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy hűséges maradjon hozzánk? Ez az a hűség, amiről álmodoztunk annak idején? A foggal-körömmel, görcsölve ragaszkodás? Mit nevezünk egyáltalán hűségnek? Ilyen kérdésfeltevésekkel kezdte idei házasság heti, a hűségről szóló online előadását Tapolyai Emőke pszichológus, a Kandela Központ alapítója és szakmai vezetője. A szakember kifejtette: a hűségről az emberek többségének elsőre érdekes módon általában a fogalom ellenkezője ugrik be: a megcsalás. De ha a hűséget a megcsalás szempontjából akarjuk megközelíteni, leegyszerűsítjük a hűség kérdését, ami megakadályoz minket abban, hogy megértsük a fogalom mélységét, nagyszerűségét és gazdagságát.

Egy ígérethez való ragaszkodás
Az 1862-ben megjelent, Czuczor Gergely és Fogarasi János által szerkesztett A magyar nyelv szótára szerint a hűség az ígéret és a fogadás megtartásában való lelkiismeretesség: egy állandóság, amelynél fogva egy, azonos és közös véleményben maradunk és határozásunkat ingadozás nélkül követjük – fejtette ki Tapolyai Emőke. Egy másik meghatározás még többet árul el a hűség természetéről: Aquinói Szent Tamás szerint a hűség az igazságosság erényének egy része. Ez azt is jelenti, hogy az ígéretekhez, a kapcsolathoz való ragaszkodás miatt megadom a másiknak azt, amivel tartozom neki.

De mivel tartozom a házastársamnak? – adódik ebből a kérdés. Amikor házasságkötéskor szerelmesen kijelenjük egymásnak, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, nem csak szexuális kizárólagosságot ígérünk a másiknak. Amellett köteleződünk el, hogy akármi is lesz velünk, kapcsolatban maradunk egymással – nemcsak testtel, hanem lélekben, gondolatokkal is. Veled maradok a halálig, azzal, aki te vagy és azon az úton, amerre mész, és te is ezt ígéred nekem – ez az a fogadalom, amelyet teszünk egymásnak.

A pszichológus szerint érdemes ezt az ígéretet időről időre felidézni, mert a hűség az ehhez való ragaszkodás, és akkor vagyok igazságos, ha ragaszkodom ahhoz, amit megígértem. A hűség egy kapcsolati viszonyulás, ezért jó mérője a kapcsolat dinamikájának. A hűség az, amikor az ember nem a pillanat hatalma alatt él, hanem a kimondott szó súlya alatt. Ettől válik a hűség az igazságosság erényének részévé – hangzott el az előadásban.

Menekülés a feszültség elől
A kapcsolat elején elképzelt szép, közös jövőnk észrevétlenül is elvárássá alakul bennünk. Bármennyire szeretjük is egymást, ezek miatt az elvárások miatt előbb-utóbb eljutunk a kiábrándulásig, mert feszültség alakul ki a korábban elképzeltek és a valóság között, amikor jönnek a nehézségek, a csalódások, a konfliktusok. Ez a feszültség bennünk is megjelenik, de közöttünk és a párunk között is. Ha nincs eszközünk a feloldására, az leterhel minket. Ha azt tanultuk életünk korábbi szakaszaiban, hogy a feszültségből ki kell menekülnünk, akkor a párkapcsolati feszültségekből is menekülni fogunk, ezért távolodunk el egymástól.

A pszichológus kiemelte: többségünk nem tanult meg beleállni a feszültségbe, vagy nem minden típusú és szintű feszültségbe. A fejlődés azonban arról szól, hogy amikor eljutunk a feszültségnek arra a típusára vagy szintjére, amelyben nem tudunk magunkkal és egymással mit kezdeni, akkor szintet kell lépnünk. Ha ez nem történik meg, akkor elkezdünk kimenekülni a feszültségből. Néha hallgatásba menekülünk, néha szócsatákba, máskor elvicceljük a problémát vagy külső dolgokkal vezetjük le a feszültséget. A veszekedésben, a békülős szexben ugyan kisül a feszültség, de a probléma megoldásához ennél több kell.

Hűtlenség az is, amikor a feszültséget a kapcsolaton kívül vezetjük le. Ez nem feltétlen megcsalás: a gyerekek, a munka, az önfejlesztés vagy a gyülekezeti szolgálat is lehet ilyen menekülési útvonal – bármi, amiben elfogadottabbnak, többre értékeltebbnek, jobban szeretettebbnek érezhetjük magunkat, mint a kapcsolatunkban. Önmagukban nem ezekkel a tevékenységekkel van a baj, hanem azzal, amikor ezekbe menekülünk, amikor eltávolítanak a másiktól, amikor nem vállaljuk fel a kapcsolatunk feszültségét és annak a valódi megoldását. Az ilyen pót- és látszatmegoldások törésig vihetik el a kapcsolatot.



A hűséghez szükséges a feszültségtűrés, ezért az a fő kérdés, hogy képes vagyok-e beleállni a feszültségbe és ott ki tudom-e dolgozni magamban a feszültség elviselésének a képességét. A legtöbb tanulmány szerint azok, akik megcsalták a párjukat, eredetileg nem másik szexuális partnert kerestek, hanem menekültek egy elviselhetetlennek tűnő helyzetből. A hűtlenség nem az elmenés, hanem a jelen nem levés. Ha a párom mellett maradok ugyan, de nem vagyok rá kíváncsi és megfosztom őt magamtól, akkor hűtlen vagyok. Akkor a másik fantáziájára bízom, hogy mi lehet a baj és magára hagyom őt ezzel.

Tapolyai Emőke kiemelte: nem minden konfliktus megoldható, nem minden javítható, nincs mindenben közös nevező. Van, amit egyszerűen csak elhordozni, tolerálni kell. Vannak vágyaink, amelyek nem fognak beteljesülni se a házasságunkban, se életünk más területén. A hűségünket erősíti, ha elfogadjuk mindezt. Tökéletlenek vagyunk és végesek, és csak egy pontig tudunk hatni egymásra, a kapcsolatunk ezzel együtt megtartható, ha a hűség nem egy projekt, hanem ragaszkodás. Sok házasság nem azért megy tönkre, mert valaki kilépett belőle, hanem azért, mert egyik fél sem lépett vissza bele.

Visszalépni a feszültségbe
A szakember szerint a hűség szerves része a közös jövő, ezért párunkkal a legféltettebb vágyainkról is tudnunk kell őszintén beszélni. A legmélyebb intimitási szint, ha ezt meg tudjuk tenni, és ugyan félelmetesnek tűnhet, mert sebezhetővé tesz minket, a hűség azonban pont akkor sérül, ha vágyaink nem kimondhatóak. A beszélgetés a vágyakról akkor is a jövő megosztása, ha a mában feszültség van. Fontos például kimondani a másiknak, hogy „hiányzol”, de ez ne vele szembeni vád legyen, hanem a visszatalálás vágyának a megfogalmazása. Ha beszélhető ez a hiány, azzal visszahívom a másikat a kapcsolatba.



Ahhoz, hogy vissza tudjunk lépni a kapcsolat feszültségébe, el kell tudni azt viselni. De jogosan tehető fel a kérdés, hogy vajon tényleg mindig mindent el kell-e viselnünk, vagy vannak helyzetek, amikor nem. Sajnos nem minden kapcsolatban lehetséges a hűség: vannak kapcsolatok, ahol hiába maradunk hűségesek, a másik hozzánk való viszonyulása sebző és pusztító – figyelmeztetett az előadó, aki szerint ennek megítéléséhez józan bölcsességre van szükségünk. A kapcsolati hűség kölcsönösségen alapul, és ha ez nincs meg, ha a másik már kilépett a házastársi szövetségből, akkor már nincs hűség.

A Biblia a hűséget szövetségi fogalomként értelmezi, amelyben Isten úgy várja el a hűséget tőlünk, hogy előbb megalapozza azt nekünk. Hűsége kezdeményező, megelőlegező, a mi hűségünk csupán válasz erre. Isten ezzel példát állít a párkapcsolataink elé is: ha bármikor észrevesszük, hogy eltávolodtunk párunktól, akkor ezt a mintát követve visszaléphetünk, visszahívhatjuk a másikat, eléje mehetünk. Ha megtapasztaljuk Isten hűségét, az felszabadít minket az önazonosságra, akkor már van eszközünk a házasságon belüli feszültség elviselésére is, akkor képes leszünk megelőzni a párunkat a jelenlétünkkel.

A jelenések könyve 2. fejezetének első hét verse arról beszél, hogy az efézusi gyülekezet ugyan kitartó és állhatatos, de nincs meg már benne az első szeretet. Ez Tapolyai Emőke szerint arra figyelmeztet minket, hogy nem elég tenni a dolgunkat, jelen is kell lennünk kapcsolatainkban. A megújuláshoz vissza kell találni a kiindulási állapothoz, amikor még megvolt bennünk az első szeretet. Isten azt üzeni: emlékezzél vissza, honnan estél ki és oda térj vissza! A házastársi hűséget is azzal kezdhetjük megerősíteni, hogy felidézzük a kezdetet, amikor együtt voltunk közösségben, jelenlétben, szeretetben. Aki újra és újra visszatalál oda, de a korábbinál magasabb szintre fejlődve, annak a kapcsolata élni fog.


Tapolyai Emőke házasság heti online előadása (2026. február 10.) teljes terjedelmében megtekinthető ide kattintva.


A tartalmi összefoglalót készítette: Barna Bálint
Képek: Házasság hete, pexels.com