2004. március 31.

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Most Kálvin János életéről szóló sorozatunknak egyik szomorú részlete következik. Nevezetesen: az elhíresült Szervét Mihály ügye, akit eretnekként megégettek Genfben. Az elmúlt héten már beszéltünk arról, hogy abban a korban sajnos, bevett szokás volt ez a fajta elbánás. Éppen Szervét előtt egy fél tucat teológust végeztek ki hasonlóan. Az azonban, hogy ez Genfben is megeshetett, valóban szégyenfoltja történelmünknek. Abban azonban - talán - példát adhatunk, hogy ha őszintén beszélünk arról is, amire nem vagyunk büszkék. Németh Pál beszél Szervét Mihály ügyéről.

Németh Pál: Szervét úgy érezte, hogy az egyház nem igazat tanít az isteni lényről. Furcsa elképzelései voltak a Teremtő és a teremtett világ viszonyáról. Úgy gondolta, hogy az egész anyagi világ valamilyen módon isteni tulajdonságokban részesül, hiszen a teremtő kezéből került ki. Panteista vagy panenteista képzetek voltak a fejében. Egyébként halálához vezető tanítása nem is annyira a Szentháromság-tan bírálata volt. Ami a genfieket igazán megrémítette, az az elgondolása volt, hogy 21 éves koráig az ember nem felel a cselekedeteiért. Nem vétkezhet 21 éves koráig az ember. Ez büntetőjogi problémává lesz, és ha azzá lesz, akkor társadalmi problémává lesz, és a társadalom és az állam léte forog kockán egy ilyen tanítás miatt.

Fekete Ágnes: Végül is, hogyan került Genfbe? Az egész konfliktus hogy alakult ki?

Németh Pál: Vienne-ben tartózkodik, amikor a Restitutio című művét kiadja. A mű sem a szerző nevét, sem a kiadó nevét nem tartalmazza; a nyomdát szét is szedték, miután könyvét kinyomtatták. Azért tették, hogy az egész titokban maradjon. Szervét tudta, mit csinált; tudta, hogy mivel jár, ha kiderül, ő a szerzője ennek a műnek. 1553. július 17-én az inkvizíció ítéletet hirdet Vienne-ben - Szervétet máglyahalálra ítélik. Kálvint megvádolták azzal, hogy tulajdonképpen Szervétet ő juttatta az inkvizíció kezére. Kétségtelen, Kálvinnak annyi szerepe volt, hogy átadta egyik barátjának Szervét eredeti kéziratait - az Institutio egy példányát, amiben Szervét goromba megjegyzései voltak a lapszélekre jegyezve. Kálvin tudtán kívül, közvetve jutottak a dokumentumok Vienne-be, amelyek aztán az inkvizícióhoz érkezetek. Akkor Szervétet letartóztatják, perbe fogják, nagyon gyorsan elítélik, miután bebizonyosodik róla, ő a szerzője ennek az írásnak. Máglyahalálra ítélik, de nagyon hamar megszökik a börtönből. Miután megszökött, Genfen ment keresztül és megjelent az istentiszteleten. Rögtön észrevették. Ez augusztus 13-án történt. Jelentették Kálvinnak, hogy itt van Szervét. Kálvinnak kétségtelenül része volt a feljelentésben. Akkor nagyon kemény törvények uralkodtak Genfben. Nem lehetett valakit csak úgy megrágalmazni. Ha valaki bárkit feljelentett, és nem igazolódott be a vád, azt a büntetést kellett elszenvednie, amit az illető szenvedett volna el, ha beigazolódik. Tehát, veszélyes dolog volt a vádemelés. Nagyon szigorú jogi elvek szerint zajlott le a per. Szervét szabadon védekezhetett. Bár nehezen tudott védekezni, mert a bizonyítékok ott voltak bírái kezében. Tüzetesen megvizsgálják, milyen hatásra jutott Szervét az általa hangoztatott gondolatokra. Felmerül például az iszlám hatása is. Az egyik kihallgatáson neki is szegezik a kérdést, hogy miért vannak Korán-idézetek a művében. Ő azt válaszolja, azért, hogy Jézus nagyszerűségét ezzel is alátámassza. A következő kérdés: - Milyen könyvnek tartja a Koránt? - Rossz könyv - válaszolja.

Fekete Ágnes: Miért ment Genfbe Szervét, ha egyszer tudta, hogy gondok vannak? Az lett volna a logikus, hogy inkognitóban maradjon.

Németh Pál: Világosan látta, hogy azért, amit ő képvisel, esetleg meg kell halnia. Szó szerint azt mondja az egyik lelkészhez írt levelében: "Tudom, és nem kételkedem abban, hogy ezért az ügyért meg kell halnom. De nem vesztem el bátorságomat, hogy minél inkább Mesteremhez hasonló tanítvány legyek."

Fekete Ágnes: Meghalni ment akkor Genfbe.

Németh Pál: Igen, és támadni Kálvint. Olyan messzire ment ebben Szervét, hogy kérte a genfi bíróságot, Kálvint ítéljék halálra, vagyonát pedig adják át neki, mert ő nagyon sok veszteséget szenvedett el az eddigiek miatt. Kálvinnak akkoriban mélyponton volt a tekintélye Genfben. Épp a Szervét-per idején nagyon kétesélyes volt a dolog. Sokan Szervétnek drukkoltak. Elegük volt Kálvinból. Szervét viselkedése kezdetben nagyon magabiztos és hetyke volt. Be kellett deszkázni a börtönablakokat azért, mert intenzív kapcsolatot tartott a külvilággal. Pontosan lehet tudni a viselkedéséből, abból, ahogy a tárgyaláson válaszol a kérdésekre, hogy akkor éppen jó, vagy rossz hírek jöttek, mert eszerint válaszolgat. Küzdelem folyik, és nagyon sokan vannak Szervét pártján.

Fekete Ágnes: Csak azért, hogy ne Kálvinnak legyen igaza - gondolom.

Németh Pál: A szabadelvűek nehezen viselték a kálvini egyházfegyelmet. Az ítélethozatalkor voltak, akik ellene szavaztak Szervét megégetésének. Nem volt teljesen egyértelmű, hogy Kálvin oldala győz. Kétségtelen, amikor már odajutott a dolog, akkor nagyon szigorú és nagyon egyértelmű ítéletet hoztak. Nem is tehettek mást. Megkérdezték a svájci egyházakat és mind egyértelműen negatív ítéletet hozott. Ezután már nem volt kétséges a halálos ítélet. Szervétet olyan valakinek látták, akitől meg kell szabadítani a keresztyénséget.

Fekete Ágnes: Akkor teljesen egyértelmű dolog volt, hogy eretnek ügyekben a világi bíróság dönt?

Németh Pál: A régi törvény szerint igen. Az egyházi bíróság nem hozott halálos ítéleteket, az mindig világi bíróság feladata volt. Kétségtelen, az egyháznak köze volt Szervét elítéltetéséhez, mert Kálvin, mint teológus szakértő, a bíróság előtt hiteles tanúként szerepelt. Ez kétségtelen, de nem kezdeményezhetett az ítélethozatal számára semmit. Bizonytalanság uralkodott a per folyamán végig. Szervét reménykedett, hogy ő győz, újra meg újra azt hitte, vannak esélyei. De mint társadalomra veszélyes egyént halálra ítélte a világi bíróság.

Fekete Ágnes: Akkor a genfiek nem gondolták azt, amit most mi utólag, hogy kivégezni egy embert bűn? Miért nem küldték el egyszerűen? Miért nem használtak más módszert?

Németh Pál: A genfiek szerettek volna szabadulni Szervéttől. A vienne-iek jöttek is érte, hogy visszavigyék. Amikor megkérdezték őt, hogy vissza akar-e menni Vienne-be, vagy itt marad és vállalja a bírósági eljárást, ő sírva könyörgött, hogy Genfben maradhasson. Ne gondoljunk valami borzasztó kegyetlen eljárásra, bírái nagyon higgadt, értelmes emberek voltak, de kétségtelen, hogy mélyen felháborította őket Szervét stílusa, ahogyan felelgetett, ahogyan semmitmondó válaszokat adott. Például Kálvint csak úgy emlegeti a bíróság előtt, hogy "Simon Mágus". Szervét nem volt kedves ember, sem magasröptű szellem. Szervét nagyon kicsinyes volt. Nagyon bántó tudott lenni. Érdemes áttanulmányozni a per anyagát. Magyar nyelven is elérhető. Semmi túlkapás nincs Szervéttel szemben. Ha valakiről beigazolódott az eretnekség és hogy ehhez ragaszkodik annak ellenére, hogy próbálták jobb belátásra bírni; ezekkel az eretnek gondolatokkal nem engedhették tovább. Kálvin is beszélt még vele. Utoljára Farel is próbálta rávenni véleménye megváltoztatására. Szervét azonban hajthatatlan maradt. Nagyon nehéz megérteni, hogy a tagadásért miért vállal valaki mártírhalált? Még ha állít valamit, az rendben van. Ezt nehéz megérteni.

Fekete Ágnes: Végül is mi lett a történet vége?

Németh Pál: Először is Genfben nem volt hóhér, mert ritka volt a halálos ítélet. Fölmerült a kérdés, ami ma már uralkodó vélemény, hogy valakit meggyőződéséért el lehet-e pusztítani. Nálunk, a 20. században nagyon sok embert lehetett elpusztítani a meggyőződéséért, a mi korunk nem lehet túl büszke, és nem lehet túl fellengzős Kálvin korával szemben. Ez a Szervét-per a református történelemnek nem pozitív lapja és nem a büszkeségünk. 1903-ban engesztelő emlékművet is állítottak a reformátusok, ott megemlékeznek Szervétről. A református egyház mindig a lelkiismeret szabadságának harcosa volt. Maga Kálvin is így gondolkodott, ezért ez folt a református történelem lelkiismeretén.

Fekete Ágnes: Beszéltünk arról, hogy ő próbálta azért a halálos ítéletet megváltoztatni.

Németh Pál: Kálvin a kivégzésnek más módját szerette volna elérni, de ebben a genfi tanács hajthatatlan maradt. A vád igazolódott és ezzel a váddal ilyen kivégzési mód járt együtt. A törvény ezt írta elő. Kálvin mindig igyekezett, hogy a személyes bosszú látszatát is elkerülje. Szervétnek azért kellett elvesznie, amit tanított. Nem hinném, hogy Kálvin gondolatainak az igazságát bármi módon befolyásolná az a tény, hogy neki Szervét elítéltetésében szerepe volt.