A nemzetközi szakmai szervezetek női szerhasználatra vonatkozó legfontosabb megállapításai között szerepel, hogy a droghasználók harmada nő (és csak ötödük jut ellátáshoz), jellemzőbb rájuk a vényköteles gyógyszerekkel való visszaélés, és a nőknél hamarabb jelennek meg a droghasználathoz köthető problémás jelenségek. A kábítószer-fogyasztás gyakran partnerhez köthető, nagyobb arányban diagnosztizálják őket társbetegséggel, és sok esetben traumák elszenvedői (bővebben: Kaló Zsuzsa – Bevezetés a szerhasználó nők világába, L'Harmattan, 2020).

Mindez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a viselkedésfüggőségek is ugyanúgy képesek életeket romba dönteni, ráadásul kevésbé markáns fizikai jegyekkel bírnak: ma már alig van olyan, akit ne érintene a pornó-, játék-, képernyő- vagy a munkafüggőség.

Női rehabilitációs terek Magyarországon
A sokáig férfiakra fókuszáló addiktológia csak az 1990-es évektől kezdett nagyobb hangsúlyt helyezni a nemi különbségekre a függőségek megértésében és az érintettek ellátásában – a nők specifikus helyzete azonban még gyakran rejtve marad a szakma előtt. Hazánkban a pünkösdi egyház által működtetett dunaharaszti Hajnalcsillag kapui több évtizede állnak nyitva a gyógyulni vágyó szenvedélybeteg nők előtt, tavaly pedig a baranyai Pogány községben nyílt hasonló rehabilitációs intézmény Szabó Judit református lelkipásztor szakmai vezetésével.

Budapesten a XII. kerületi Válaszút Drogkonzultációs Iroda mellett tavaly áprilistól új református fenntartású előgondozói hely várja a függőségekkel küzdőket. A józsefvárosi Magdolna 33 a kezdetektől nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne kizárólag a szerhasználókra fókuszáljon, néhány hónappal az indulást követően pedig megszületett az igény egy külön női önsegítő csoport alakítására. A közösség hétről hétre ad lehetőséget a függőségekkel küzdők, de hozzátartozók számára is az önmagukkal való szembenézésre és az egymás tapasztalataiból való épülésre.

A segítség továbbgyűrűzik
Fischer Nóra, a csoport vezetője tíz évnyi államigazgatási munka után jött rá, hogy szeretne olyan területen dolgozni, amelyben nemcsak kiteljesedik, de társadalmi szükségletet is be tud tölteni. „Elvégeztem a pszichológia alapszakot a Károlin, az egyetem utolsó évében pedig önkéntes szakmai gyakorlatra kerültem a ráckeresztúri drogrehabra” – meséli.

Orvos szülei hivatása nem vonzotta, azonban az intézményben rájött, hogy segítő attitűdjét a lélek gyógyítására tudja fordítani – ősztől addiktológiai konzultánsi tanulmányokat folytat.

„Nekem a szenvedélybetegek támogatása az életmentésre rezonál.

Emberileg és szakmailag egyaránt bevonódtam a ráckeresztúri rehabilitációs folyamatokba, 2025 májusában pedig gyakorlatilag az indulást követően lehetőséget kaptam arra, hogy a Magdolna 33-ban dolgozzak terápiás munkatársként.”

Nóra úgy gondolja, hogy ha egy embernek segít, az nemcsak az egyén életét állítja egyenesbe, hanem a hatás továbbgyűrűzik, megszakítva ezzel a traumák továbbadását. „Itt, a VIII. kerületben még mindig a klasszikus szerhasználók jelennek meg leginkább, de egyre jobban foglalkoztatnak az olyan viselkedési addikciók, mint a társ-, vagy kapcsolatfüggőség.” Az intézményben az ellátottak 20%-a nő, a vegyes csoportban azonban fele-fele az arány. A Magdolna 33 munkatársai hamar rájöttek, hogy a nők homogén közegben sokkal közlékenyebbek, nem beszélve arról a számtalan speciális helyzetről, melyek közvetlen hatást gyakorolnak a függővé válásra és a felépülésre egyaránt.

Hatvan rehabilitációt kezdő személy kilenc hónap alatt
„Erdős Eszter vezetésével két évet küzdöttünk azért, hogy ez az intézmény megnyílhasson” – mondja kérdésünkre Hamar János addiktológiai konzultáns, a Magdolna 33 szakmai vezetője, utalva a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió korábbi vezetőjére. „Nem túlzás azt állítani, hogy április óta töretlen sikerrel megyünk felfelé, jó irányban vagyunk a teljes kihasználtság felé a nappali és közösségi ellátásban. A csoportjainkból eddig hatvan fő jutott terápiába azok közül, akik nálunk kezdték az ellátást, az Úr áldása van ezen a szolgálaton. Mivel van alacsony küszöbű ellátásunk, igyekeztünk az elmúlt hetek hidegebb időjárásában teljes ellátást biztosítani a rászorulók számára, és ugyanezzel az energiával megyünk előre. Megpróbáljuk elérni kapacitásaink határát és azon dolgozunk, hogy minél több embernek segítsünk. Eszterrel az volt a missziónk, hogy ha csak egy embernek új életet adhatunk, akkor már megérte. Hála Istennek ennél jóval nagyobb számokról beszélhetünk” – tette hozzá a szakember.

Biztonságos tér
„Nemcsak a vegyes csoportokban nehéz megnyilvánulni, a szociális szorongást a nagy létszám is erősíti” – vélekedik Nóra. „Korábban is éreztem elhívást arra, hogy kifejezetten a nőtársaimat segítsem a szakmában, ezért örültem neki, amikor felkértek a női csoport elindítására szeptemberben. Minden héten hétfőn 17 órától tartjuk alkalmainkat, ezek különlegessége, hogy nemcsak a szenvedélybetegséggel küzdők és a gyógyulófélben lévők támogatása a célunk, hanem a más életvezetési nehézséggel küszködőké és a hozzátartozóké is.” A hozzátartozók szinte csak nők, többnyire – jellemzően 20-30 év feletti – függő gyerekek édesanyái. „Sokan jelezték vissza, milyen sokat jelentett nekik, hogy hallják, milyen a szerhasználók vagy a felépülők világa, hiszen sokan jönnek hozzánk olyanok, akik már túl vannak egy terápián.”

A szakember szerint a női témák maguktól értetődnek a beszélgetések során, de inkább a megosztások mélységét és őszinteségét emeli ki, amikor a csoport legfőbb jellemzőjéről kérdezem. „Egy bejelentkező körrel kezdünk, amely során több időt hagyok a megérkezésre, egymás érzelmi állapotára való ráhangolódásra. Ezt egy áhítat követi, melynek alapigéjét én választom – arra törekszem, hogy olyan történeteket válasszak, melyekbe könnyű belekapaszkodni, melyeket azok is jobban megértenek, akik sosem hallottak a Bibliáról, hiszen általában ellenállást tapasztalunk az ismeretlennel szemben.” Nóra a ráckeresztúri munkája során mélyült el a Biblia tanításában, és úgy véli, hivatástudata is ennek köszönhetően született meg benne. „Az érzéseikről asszociációs kártyák segítségével mesélnek a résztvevők, ezzel a pozitív gondolkodás erősítése a célom. Az átlagos önsegítő csoportoknál aktívabban facilitálom az eseményeket, és igyekszem bevonni mindenkit a beszélgetésbe.”

Kockázati tényezők
„Mit szeretnének azok a nők, akik belépnek a Magdolna 33 ajtaján?” – kérdezem. „Közösséget, kapcsolódást és elfogadást. Egy megtartó teret, aki pedig terápiáról érkezett hozzánk, rendelkezik azzal a tudással, hogy a sorstárs közösségnek mekkora ereje van” – fogalmazza meg a csoportvezető az intézmény egyik legfontosabb küldetését.

Hogy hogyan alakul ki függőség, arról azt mondja: „A nőknek nagyon sok szerepnek meg kell felelniük az életük során. Akár otthon, a családban, az anyaságban, a feleség szerepében vagy a karrierben, ebből pedig belső feszültség fakad.

A tökéletesség látszatát egy ideig fent lehet tartani, de amikor már nem, valamilyen megküzdési mechanizmusra szükség van, a szerhasználat pedig a legrosszabb ezek közül”

– összegzi.

A női életciklusok a biológiai változások mellett szintén komoly kockázati tényezők. „A szülés utáni depresszió, egy kisgyermekes anyuka izolációja – lásd: wine mom-jelenség (a kifejezést olyan kisgyermekes édesanyákra használják, akik stresszoldásra rendszeresen fogyasztanak bort vagy más alkoholos italt – a szerk.)  –, vagy az üres fészek szindróma mind elősegíti a drogokhoz nyúlást. Azért a vényköteles gyógyszerekkel való visszaélés – például diagnosztizált mentális betegség esetén – még mindig jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra” – hangsúlyozza Nóra, aki szerint az ezzel járó stigmatizációt homogén közegben sokkal könnyebben lehet mérsékelni. „Azt azért hozzá kell tenni, hogy ha kapcsolatban élő nők válnak függővé, ott kell, hogy szerepe legyen a társnak is. Ha viszont a partner kellően tájékozott, figyelmes, jelen van és reagál a jelekre, akkor jelentősen csökkenthető a szerhasználat kockázata.”

Nemzetközi kutatások szerint az elszenvedett traumák 50%-ban vezetnek későbbi droghasználathoz, míg a később szerhez nyúló nők 80%-a számolt be korábbi szexuális bántalmazásról, ez utóbbi adatot a Magdolna 33 terápiás munkatársának tapasztalata is megerősíti.

„A rehabról érkezők közül nagy számban vannak olyanok, akiket a saját családtagjai használtak ki szexuálisan, vagy éppen a szerért prostituálódtak.

Egy kontrollvesztett szerhasználati zavarban szenvedő tinédzser lány esetében nagy számban megjelenik valamilyen abúzus. A borderline személyiségzavar kialakulása mögött is gyakran ilyen tapasztalat rejlik” – számol be Nóra, aki szerint az őket felkereső nők között többen vannak olyanok, akik kiábrándultak más önsegítő csoportokból a férfiak közeledése miatt. „Gyakran kaptam visszajelzést, hogy nem érezték magukat biztonságban, holott védett közegre van szükségük a függőségből való felépüléshez.”

Az ünnepi időszak és a megszokottnál hidegebb január némileg visszavetette a női csoport iránti érdeklődést, ám interjúalanyom nem csak abban bízik, hogy a következő hetekben többen látogatják majd az alkalmakat, de szeretné mihamarabb kiszélesíteni az ellátói munkát. „Jó lenne, ha a csoport résztvevői között organikusan kifejlődne egy kölcsönös támogatói hálózat, szeretnék angol nyelvű csoportot indítani és külön közösséget kialakítani csak hozzátartozóknak. Továbbra is arra törekszem, hogy a csoportunkban ne csak a függőségekről, hanem általánosabban a női életvezetés területéről beszéljünk.”

Képek: Dezső Attila
Hamar János portréja: addiktologiai-konzulens.hu

Kapcsolódó cikkeink:

Bekerülsz, leszoksz a szerről, kijössz – tartja magát még ma is a téves elképzelés a drogrehabilitációs intézetekről. A hatékony prevenció és a terápia fókuszában azonban nem a kábítószerek állnak, az absztinenssé válás a boldogságkeresés, az életcélra találás és kompetenciafejlesztés hármasában ragadható meg. Bepillantás a ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonának életébe.
A jó prevenció nem a drogokról szól – Parokia.hu

Az állami gondozottak gyakran pingponglabdaként pattognak vér szerinti családjuk és a gyermekvédelmi szakellátás között, egészen addig, amíg egy méretes traumabatyuval a hátuk mögött érkeznek a felnőttkor kapujába. Kevint ez a megbetegítő „játék” és az egészséges minták hiánya előbb deviáns magatartásba, majd a drogok karmaiba taszította, a lejtő aljához közelítve azonban maradt benne annyi józanság, hogy irányt tudjon váltani.
„Választanom kellett: meggyógyulok, vagy jöhet az utca” – Parokia.hu