A hazai meddőségi centrumok két évvel ezelőtti állami kézbe kerülését a lesújtó demográfiai adatokkal indokolták az illetékes szervek, a terület koordinálását azóta a Humánreprodukciós Igazgatóság végzi. Az átalakítás célja egyértelmű volt: minden termékenységi problémával küzdő pár számára elérhetővé tenni a magas szakmai színvonalú, gyors és – amennyiben lehetséges – egy helyen történő ellátást. A számok ezt követően meredeken nőni kezdtek, hiszen amíg 2020-ban 9747, addig

2022-ben 14716 asszisztált reprodukciós eljárás történt ezekben az egészségügyi intézményekben.

A Semmelweis Egyetemen megnégyszereződött a mesterséges megtermékenyítések száma az elmúlt években.

Az Asszisztált Reprodukciós Centrum (ARC) a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának részeként 2019 októberében kezdte meg működését, 2020 februárjától teljes kapacitással fogad pácienseket. A meddőséggel küzdő párokat komplex módon kísérik végig az első vizsgálatoktól az inszeminációig vagy az IVF-ig (in vitro fertilizáció – szervezeten kívüli megtermékenyítés), de nagy hangsúlyt fektetnek a lelki egyensúly megőrzésére is. Már a meddőséggel való szembesülés is lesújtó a legtöbb érintett számára, nem beszélve arról az akár évekig tartó folyamatról, ami egy döntéstől a vágyott gyermek megszületéséig tart.  

Felelősségteljes munka
Nagy Edina embriológusként dolgozik a Centrumban, feladata rendkívül sokoldalú és felelőségteljes: a petesejtek és hímivarsejtek megfelelő kezelése, a petesejtek megtermékenyítése, a létrejött embriók fejlődésének ellenőrzése, a biológiai feladatok ellátása az embrióbeültetések során, valamint a petesejtek-embriók mélyhűtése és felolvasztása.

Mindeddig nem volt Magyarországon szervezett embriológusképzés, de ebben is gyökeres változás várható: mivel a reprodukciós kezelések sikerének egyik záloga a megfelelő számú, képzett és gyakorlott embriológus, dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár nemrég bejelentette, hogy a tárca – állítása szerint – Európa legmodernebb embriológusképzésének elindításán dolgozik.

Nagy Edina is biológusként végzett, molekuláris genetika és fejlődésbiológia szakirányon szerzett mesterdiplomát, majd egy labordiagnosztikai vizsgálatokat végző laborban, később egy Sejt- és Szövetbankban helyezkedett el. Az ARC-ban folyó munkát három éve segíti. „Már az első munkahelyemen megtanultam, mekkora felelősség van a kezemben. Az, hogy milyen gyorsan és pontosan tudtam végezni egy mintával, meghatározta, hogy egy beteg mikor kaphatja meg a leletét, és az orvos mikor kezdheti el a kezelését” – mondja, ma pedig hálás azért, hogy életek létrejöttében segédkezhet.

Ha valaki segítséget kér, több lépcsőfok állhat előtte az eljárások sorában, amely nagyban függ az egészségügyi állapotától és a kórelőzményétől. Az időzített együttlétek jelenthetik az első lépést, majd következhet az inszemináció, az előkezelt hímivarsejtek méhüregbe való behelyezése. Ez a két eljárás alkalmazása akkor lehetséges, ha megfelelő a spermiumszám, illetve női oldalról nincsen petevezeték-elzáródás vagy bármiféle szervi elváltozás. Súlyosabb fokú női vagy férfi termékenységzavar esetén az IVF, azaz az ivarsejtek testen kívüli megtermékenyítése és az anyaméhbe való visszaültetése szolgálhat megoldással. A kezelés első része egy injekciós hormonkezelés, melynek célja a többes tüszőérés elérése. Megfelelő számú és minőségű petesejt kiérését követően hüvelyi ultrahang segítségével történik a petesejtek leszívása a petefészkekből. Megfelelő számú és mozgású spermium esetén alkalmazható a konvencionális megtermékenyítés, amikor speciális tápoldatba helyezve a női és férfi ivarsejteket a megtermékenyülés természetes módon megy végbe.

Szükség esetén a megtermékenyítés mikromanipulációs módon (intracitoplazmatikus spermiuminjektálás – ICSI) is megvalósítható, amikor egy vékony tű segítségével 1-1 szabályos spermiumot szúrnak a petesejtbe.  2024. január 1. óta már nem öt embrióbeültetéssel végződő IVF kezelést támogat a társadalombiztosító, hanem öt stimulációt és az abból tenyészthető összes embrió beültetését. Új szabály, melyet kifejezetten etikai megfontolásokból hoztak, hogy addig nem kezdhető új stimuláció, amíg van fagyasztva tárolt embrió. Takács Péter szerint ezt a szakmai javaslatot az egyházak képviselőivel is egyeztették, akik „konstruktívan álltak ehhez a kérdéshez.”

„A tüszőrepesztés után 36 órával, a petesejtleszívás során nyert tüszőfolyadékban megkeressük a petesejteket, négy órával később pedig megtermékenyítjük őket IVF- vagy ICSI-eljárással” – tudjuk meg Nagy Edinától. „A megtermékenyülés sikerességét másnap reggel ellenőrizzük, ezután jellemzően öt napig tenyésztjük az embriókat, a sejtek osztódását az intézetükben lévő embrioszkóp segítségével tudjuk nyomon követni. (Az embrioszkóp speciális termosztát, mely rendszeres időközönként fényképet készít a fejlődő embriókról, azt egy filmmé fűzi össze, és ennek segítségével az embriók fejlődésének megzavarása nélkül lehet folyamatosan nyomon követni a fejlődésüket.) Az ötödik napon az embriók hólyagcsírává alakulnak, ezután következik a legnagyobb életképességet mutató embrió méhbe való visszahelyezése.”

A magyarországi jogszabályok az első kezelési ciklusban, 36 év alatti nő esetében egy, a következő beültetések alkalmával és 36 év feletti nők esetében legfeljebb két hólyagcsíra beültetését engedélyezik.

Etikai aggályok és a munka gyümölcse
A beültetés után a megmaradt, életképes embriókat egyesével mélyfagyasztják – vitrifikálják – az embriológusok, majd -196 °C-os folyékony nitrogénben tárolják egy külön erre a célra fenntartott tárolóban.

Az asszisztált reprodukciót számos etikai aggály veszi körül, közülük a legfontosabb talán az, hogy mi lesz az életképes, de be nem ültetett embriók sorsa. Nagy Edina hangsúlyozza: az erről való rendelkezés minden esetben a pár feladata, mivel az ő tulajdonuk, így nyilatkozatuk nélkül nem rendelkezhet senki a sorsukról. „Visszajöhetnek értük, ha szeretnének még babát, de ha úgy rendelkeznek, le is mondhatnak róluk. Ez esetben három lehetőségük van: felajánlani más pároknak vagy kutatási célokra, illetve kérhetik a megsemmisítésüket. Amíg nem rendelkeznek az embriók sorsáról, addig tároljuk őket.”

Az embriológusokkal leginkább petesejt-leszívásnál és az embriótranszfernél lehet találkozni az IVF-ciklus során, és az embriók állapotáról is ők adnak részletes tájékoztatást a pácienseknek.

„Amikor megszülettek az első babák, akiket én transzferáltam, vagy a beavatkozás valamely folyamatában részt vettem, a valóságban is megéreztem a kezem munkájának gyümölcsét.

Ilyenkor fogom fel, mekkora áldás az, amit csinálunk, hiszen azt a kis embriót, amit egy nap ott pipettázok egyik edényből a másikba, kilenc hónappal később valaki a karjaiban fogja tartani. Később lehet, hogy tanárként vagy orvosként lesz a társadalom hasznára. Egyszer alkalmam nyílt arra, hogy megnézzek egy lombikbabás szülést.

Ott voltam, amikor beraktuk azt a kis embriót az édesanyja méhébe, és ott voltam, amikor világra jött. Felejthetetlen élmény volt.”

Nagy Edina szerint munkájához a tudást és a bölcsességet is Istentől kapja, a Teremtőnek ad hálát azért is, hogy embriológusként dolgozhat és gyermekek születhetnek a hivatása révén.

„Keresztyén biológusként nap mint nap bizonyosságot nyerek arról, hogy Isten milyen tökéletesen alkotott meg minket

– egyúttal olyan feladatokat végezhetek, melyekkel másokat szolgálhatok. Egy néni egyszer úgy fogalmazott a gyülekezetben, hogy segítek Istennek embert teremteni – én úgy látom, Isten segít nekem abban, hogy a munkatársa legyek.”

Az élet Isten ajándéka
Lakatos Enikő református lelkipásztor négy éve támogatja a hozzá forduló párokat az Asszisztált Reprodukciós Centrumon belül. Ez idő alatt több olyan gyermeket keresztelt már, akiknek a szüleit ő lelkigondozta a nehezített fogamzással való megküzdés során. A Budapest-Hold utcai és a budai gyülekezetekben pedig babára vágyók csoportjában és baba-mama körökben is találkozik az érintett párokkal. „A meddőség napjaink egyik megkerülhetetlen kérdése, több interdiszciplináris párbeszédre lenne erről szükség” – vélekedik. „Azt az asszisztált reprodukciós orvoslás sem cáfolja, hogy

az élet Isten ajándéka, hiszen, ha nincs az Ő áldása ezen a folyamaton, akkor az a gyermek nem fog megfoganni.

Ez a mondat a lelkigondozói beszélgetéseink alaptétele még akkor is, ha többségében nem hívő párokkal beszélgetek is a helyzetükről.”

A kórházlelkész hozzáteszi, a Mózes első könyvében olvasható „Szaporodjatok és sokasodjatok!” felszólítás az első egyetemes áldás az emberiség történetében, és mivel az áldást Istentől kapjuk, mindez az Ő közbenjárása nélkül nem fog megtörténni. „A gyermekek utáni vágyódás olyan mélyen van belénk kódolva, amellyel senki és semmi nem tud vetekedni. Egy fejlődési folyamat kicsúcsosodása ez: hogy felnőtté válunk, párt találunk, szerelmesek leszünk, majd a gyermek utáni vágy elemi erővel megszületik bennünk –

a fő probléma, hogy ennek időpontja egyre későbbre tolódik.”

Noha kőbe vésett időintervallumok nincsenek, közmegegyezés szerint a 18 és 45 év közötti nők számítanak gyermekvállalás szempontjából aktív korcsoportnak.

35 éves kor körül romlani kezd a női petefészek kapacitása, 40 éves kor felett ez a hanyatlás felgyorsul. A KSH adatai szerint 2022-ben 29,15 év volt az első gyermeküket világra hozó édesanyák átlagéletkora.

Ami a férfiakat illeti, termékenység szempontjából ők is a húszas éveik második felében vannak a csúcson.

30 éves kor fölött az ondó minősége romlik, melynek következtében 36-37 éves kor körül megnő a genetikai betegségek kockázata, 45 éves kor felett pedig az ondó mennyisége is jelentősen csökkenhet.

Döbbenetes tény, hogy a férfiak spermaszáma az elmúlt ötven év során 60 százalékkal csökkent a fejlett országokban. A meddőségnek számtalan oka lehet, szervi vagy genetikai rendellenességektől kezdve a helytelen életmódon át a fertőzésekig és a sokszor emlegetett stresszig. Egy pár akkor számít terméketlennek, ha 12 hónapnyi védekezés nélküli szexuális életet követően nem történik fogantatás – 35 év felett ez az idő hat hónapra csökken.

Visszatalálni az Istentől kapott létállapothoz
Lakatos Enikő szerint egyre több huszonéves kerül be az ellátórendszerbe, amely egyrészt a romló termékenységi adatoknak köszönhető, másrészt ennek a korosztálynak már kevésbé jelent tabut a helyzetéről beszélni és segítséget kérni. „A gyermekvállalás alapesetben két személy magánügye. De abban a pillanatban, amikor ez medikalizálódik, sérül az intimitás, ezért a segítő szerepe teljes mértékben indokolt.

Mindez nagyon megterhelő folyamat abban az életszakaszban, amikor a pár tagjai rendkívül produktívak.

Lehet ez az első olyan helyzet az életükben, amikor olyan kudarcot élnek meg, mellyel a saját, már ismert eszközeikkel nem tudnak megküzdeni, hiszen a legtöbb esetben sikeres vizsgák, diplomák követik egymást, jó munkahelyük van és boldog párkapcsolatban élnek.”

A lelkész szerepe ebben az esetben az, hogy a pár tagjai visszataláljanak a teremtettség révén kapott identitásukhoz, ahhoz az Istentől kapott létállapothoz, ahonnan származik az életadás vágya.

„Senkinek sem mondok jobbat vagy szebbet az evangéliumnál. Ők ebből annyit vesznek el, amennyire szükségük van.

Az Istenhez való közeledésük mellett igyekszem előmozdítani a párkapcsolatukban megélt kegyességet is. Eszközöket kínálok arra nézve, hogyan imádkozzanak együtt a vágyott gyermekért, és beszélgetésekre inspirálom őket. Így könnyebb átélniük, hogy Isten aktívan jelen van a mindennapjaikban” – mondja Lakatos Enikő, aki egyéni, páros és csoportos alkalmakat kínál fel az őt felkereső pároknak.  

Szerinte a lelkigondozónak komoly felelőssége van abban, hogy a pár esetleges bűntudatát megszüntesse, ha sokadik próbálkozásra sem jön össze a baba.

„A negyedik-ötödik éves kudarc után megfordul a párok fejében, hogy mi baj van velünk? Isten büntet minket?” Hangsúlyoznom kell: nem büntet! Mindenki ugyanolyan értékes,

de Isten elé kell vinni a pár élethelyzetét, aki megadja a választ – erről meg vagyok győződve.”

Misszió a betegágyak mellett
Vannak olyan párok is, akik a sikertelenségbe belefáradva felhagynak a művi megoldásokkal, életkoruk vagy az eljárások jelentette megterhelés miatt. „A gyermekre vágyás nem tart örökké, hiszen minden életszakasznak megvan a maga prioritása” – mondja a lelkipásztor.

„Nagyon hálás vagyok, hogy nincs protestáns tanítás arra nézve, hogy hol van az a pont, ahol mindezt le kell zárni. Kulcsszerepe van ugyanis az egyéni kegyesség szabadságának.”

Lakatos Enikő úgy véli, hogy a nehezített fogantatással szembesülő párok legalább annyira nyitottak a spiritualitásra, mint akik az életük végéhez közelednek, vagy mint akik előtt felsejlik, hogy a betegségük halállal is végződhet.

„A betegágyak mellett is lehet missziót folytatni. Oda kell mennünk, ahol az emberek vannak, és sajnos egyre többeket találunk kórházban.

Az is tendencia, hogy akiknek a gyermekvállalás nehezített pálya, azok nem fognak a gyülekezetükben erről beszélni. A gyermek ugyanis a gyülekezeti élet középpontjában jelenik meg, így annak hiánya a gyermektelenséggel küzdők hallgatását és a gyülekezeti életből való elszigetelődést vonhatja maga után.”

A lelkész szerint ezért is örömteli, hogy vannak olyan református közösségek, amelyek felismerték, hogy sokan érintettek náluk – a debreceni Úrréti Református Gyülekezet nemrég szervezett előadás-sorozatot a témában, az egyik alkalmon Lakatos Enikő beszélt a lelkigondozás szerepéről és saját tapasztalatairól. „Valahogyan így kellene az intézményes és a gyülekezeti háttérnek összekapcsolódni. Imádkozzunk és végezzük el a ránk bízottakat a helyünkön! A többi Isten dolga.”

Fotó: Dezső Attila, Freepik, Füle Tamás