„Nem csak abban a kontextusban lehet az evangéliumot hirdetni, ahogyan az egyház fősodrában megszokott. Beleengedem magam abba a térbe, ahol a hallgatók élik az életüket, beszélgetek velük, inspirálódom és ezeken az épülő kapcsolatokon keresztül készül út az evangélium számára is” – mondja Nemes Vitold, a Károli Egyetemi Lelkészségben járt személyes útjáról.

A lelkészség a Benda Kálmán Szakkollégiumban és a Bethlen Gábor Kollégiumban is tart Kollégiumi Közösségi Estet.
A diákság kollégiumi életéből kényszerűen kiszorultak a közösségi események, a keletkezett űrt pótolta a lelkészség ezekkel az estekkel, ahol a közösségépítésnél is hangsúlyosabbá vált a lelki tartalom.

„Aki eljött egy alkalomra, arra számíthattunk a következőn is, hamar kialakult a törzsközönség” – mondja Nemes Vitold. „Az esteken megforduló hallgatók egy része keresztény környezetből érkezett a fővárosba és keresték is a lelkialkalmakat. A körítés volt itt könnyedebb, akár pizzapartyt szerveztünk számukra, akár játékestet, mindennek az evangéliumban való megerősödés volt a valódi célja. Az esteken azok is megfordultak, akiknek addig nem volt közük a kereszténységhez, egyszerűen érdekelte őket ez az induló alkalom. A kapott bizalmat sikerült megőriznünk, amelyet a közösség ereje generált. A szeptember az új beköltözőkkel persze új kezdetet hoz majd.”

Túl a pizzán
Az alkalmak magja mégiscsak az ige, még ha a hagyományos bibliaóra keretén túlmutat akár a játékos feldolgozás, akár a mindenkinek teret hagyó párbeszédes forma.

„A jó kérdés mindig az, amire nem tudom a választ, 

ezt tanultam a lelkigondozói beszélgetésekből is, ezzel a nyitottsággal teszek fel én magam is kérdéseket az ige mondanivalójával kapcsolatban. Az egyetemistákat kifejezetten érdekli, kiben hogyan csapódik le Isten üzenete.”

A bizalom kialakulását a rendszeres találkozások segítik, így könnyebben kérnek lelkigondozói beszélgetést a fiatal felnőttek. A lelkialkalmak gyakran érintik őket olyan mélységben, hogy igényük lesz arra, hogy személyes beszélgetésben is folytassák a feldolgozást.
A kollégiumi életen túl Nemes Vitold az online térben tartja a kapcsolatot a diákokkal, bár valódi erőssége a személyesség, de belátta, hogy a virtuális világban a hallgatók bátrabban kommunikálnak, élesebben merik feltenni a kérdéseiket – például a bűn fogalmával kapcsolatban.
Számukra az internetes felület az előszoba a személyességhez.

Problémáik, melyekkel Vitold a munkája során találkozik, az egzisztenciával, a tanulmányokkal, a pályán maradással kapcsolatosak, de nagyon aktuális a megmagyarázhatatlan félelem, a szorongás kérdése is, a kapunyitás előtti pánik.
A fiatal lelkész folyamatosan képezi magát, hogy megtalálja azokat a témákat, amelyek az Istennel való kapcsolat felé vezetik a kollégistákat.

„Nem gondolom, hogy én mindig ráérzek arra, hogy egy hallgatónak éppen milyen nehézsége van, de nem is nekem kell kihúzni belőlük az információt. Csak várom a megfelelő pillanatot, mint egy természetfotós, amikor ’magától’ mozdul a másikban valami és el lehet indítani a gyógyuláshoz vezető úton” – beszél Vitold a lelkigondozói beszélgetések törvényszerűségeiről.

A fiatal lelkész második éve szolgál a Károlin, ahol a lelkészi munka másik fókusza az, hogy a hallgatók gyülekezetre találjanak és be is tagozódjanak oda ezekben a képlékeny, nyitott és az útkeresés jegyében telő években.
„A Károlin nem az a célunk, hogy létrehozzunk egy új egyetemi gyülekezetet, sokkal inkább az, hogy pontosan megértsük, ki miből, milyen helyzetből és hagyományból érkezett és a megfelelő közösség megtalálásához segítsük. Abban támogatjuk őket, hogy küzdjenek a közösségükért és a közösségbe való tagozódásért.”

Nemes Vitold számára az imaközösség is fontos állomás volt a szolgálati területeik bővülésében, amelynek első tapasztalata: a misszióban nem ugyanúgy működik, mint a gyülekezeti gyakorlatban. „A hallgatók kezdeményezésére indult az imaközösség, amiben főként az életük kérdéseit, a tanulmányi küzdelmeiket vitték Isten elé. A Pszichológiai Intézetben termet kerestek már a hallgatók és ebben tudtam melléjük állni. Nem vettem ki a kezükből a vezetést, de keretet adtam az alkalomnak.

Az imaközösség a napjuk töltőállomása lett.

Az egyetemi lekészség szolgálói már a gólyatáborban találkoznak az elsőévesekkel, később az első órákon is bemutatkoznak a közösségnek, felkínálva a megragadható lehetőségeket. Ilyenek például a Károlis, de hogyan? címmel meghirdetett tanegység, ami abban segíti a hallgatókat, hogy lelki módon tudjanak kapcsolódni az őket érintő témákhoz. A jogi karon Felnőtté válás és kommunikáció címmel tartanak kurzust. A lelkészség képzései önismeretet és rezilienciát is kínálnak, de a tudásátadás mellett a spirituális növekedés tereit is megnyitják, lelki hétvégéket terveznek a szorgalmi időszakban is.

A heti rendjük része a Kálvin téri református templomban tartott istentisztelet, amelyre a hallgatók mellett az oktatókat is várják, hogy ezen a módon is kifejeződhessen, hogy Isten előtt egy közösséget alkot az egyetemi világ apraja-nagyja.

„Hálás vagyok azért, hogy minden félévben új fiatalokat ismerhetünk meg, nekünk csak készen kell állnunk, hogy vezessük, támogassuk őket örömeikben és nehézségeikben egyaránt. Isten tart számon mindannyiunkat, és időről időre összekapcsol” – mondja Vitold, akinek a személyes lelki kísérés az erőssége. Ezért mindig hagy teret arra, hogy személyesen megszólítható legyen.

„A lelkigondozói beszélgetések kijelölt kerete mellett, az órák között is megtalálhatnak a hallgatók. Annak idején én nagyon örültem volna, ha van egy lelkész, akihez fordulhatok, ez az alapélmény alakította a fogadóóráink nyitottabb keretét. A mottónk: elérhetőnek és megszólíthatónak lenni” – vallja a lelkész. 

Kötelezően választható tantárgy a Károli Gáspár Református Egyetemen az Egyházismeret. Mikola Borbála, az egyetemi misszió lelkésze második éve oktatja szívvel-lélekkel.

„A Z generáció számára már nem triviális, hogy mit jelent a kereszténység. A kurzus célja éppen ezért ennek alapjaival, Jézus Krisztus ma is éltető evangéliumával való találkozás. Ezért a kurzus részeként a hallgatók részt vesznek például egy tetszőleges vasárnapi református istentiszteleten is és reflektálnak rá. Ez az egyszerű gyakorlat meglepő találkozásokat tud eredményezni” – mondja a lelkész, aki további kapcsolódási pontokat épít az órákon az egyház felé azon keresztül is, hogy a hallgatók interjút készítenek egy lelkésszel, de az egyház társadalmi missziói is kiemelt szerepet kapnak a kurzuson belül.
„Fontos láthatóvá tenni, hogy az egyház nem csak ’beszél’, ezért működünk együtt a társadalmi missziókkal. Jó, ha megfogható a jövő értelmisége számára, mire is költi az egyház a jövedelemadó 1%-ának felajánlásait, megtapasztalhatják a saját bőrükön, hogy van-e ennek haszna.
Felvettük a kapcsolatot a Református Vakmisszióval, így arra is lehetőségük van az egyetemistáknak a félév során, hogy ennél a missziói ágazatnál szolgálatra jelentkezzenek.
A szolgálati lehetőségek közül csak az egyik az alkalmakon való fizikai segítségnyújtás, kísérés, de hangoskönyvek létrehozásába is be lehet kapcsolódni. Rengeteg hangoskönyv van a piacon, de keresztyén irodalom, ami a lelki fejlődéshez segítséget adhat, jóval kevesebb.

A hallgatók megkerülhetetlenül szembesültek azzal, mit jelent látássérültként élni, és ez formálta a gondolkodásukat. Akiknek korábban semmi közük nem volt az egyházhoz, a misszióban olyan kedvességet, szeretetet tapasztaltak, ami saját bevallásuk szerint meglepte őket. Azt hitték, ők fognak adni – de valójában ők lettek gazdagabbak.”

Kapcsolódó írásunk elérhető az alábbi hivatkozásra kattintva: Valódi válaszokat kínálni 

Erbach Viola ifjúsági lelkész szeretett volna lenni, ezzel az elhívástudattal végezte a teológiát. Arra vágyott, hogy a fiatalokkal együtt keressen megoldást a problémáikra.

„Nagyon sok helyről kaphatnak választ a fiatalok arra a kérdésre, hogy kik ők és miért vannak a világon, de az őszinte keresés oda vezet, hogy valójában egyik válasz sem elegendő. A saját életemben én is csak Krisztusban találtam valódi megoldásokat.
Annyi szerepet és életstílust kipróbál egy fiatal, míg megtalálja a helyét, olyan sok bizonytalanság veszi körül a huszonéves korosztályt, hogy életbevágóan fontosnak látom, hogy biztos alapot mutassunk fel a számukra. Ezen az alapon állva fogják a saját valódi értéküket is megtalálni.

Akik a kereszténységről negatív tapasztalattal, vagy előfeltevéssel érkeznek az egyetemre, kapásból nem nálunk keresnénk a megoldást az identitáskérdéseikre. A választható kurzusainkkal viszont őket is elérjük, és ez a helyzet megteremti annak a lehetőségét, hogy önismereti témákra keresztyén szemszögből nézzenek rá.

Ezen a ponton sokaknak felnyílik a szemük arra, hogy van értékük azon túl, hogy hogy néznek ki és miként teljesítenek az egyetemen, vagy mit éltek meg korábban. 

Az is érték, hogy kapnak egy új szempontot és észreveszik a krisztusi szeretet megvalósulását a hétköznapokban rajtunk keresztül. Van, aki nem dönt a keresztyénség mellett, de megérzi, hogy itt biztonságban van. Ha nem kell a maszkok között válogatnia, az mindenképp érték lesz az életében.”

„Nem csak a tökéletes szeretethető”
Ahogy Viola egyre több lányhoz kapcsolódott spontán az egyetemi közegben, azt érezte rajtuk, hogy elsősorban közösségre vágynak. Bár az volt a tapasztalata, hogy a fiataloknak nagyon kevés szabadidejük van, mégis elindított számukra egy lánykört. 

Azóta a nyári szünet kivételével kétheti rendszerességgel a Szó-Térben, a Török Pál utca 6. szám alatt találkoznak, hogy mélyebben kapcsolódjanak Krisztushoz és egymáshoz. „Legtöbbjüknek az volt az érdekes, hogy a hitet hogyan élhetik meg a mindennapjaikban, de érdekelte őket a kapcsolatok konstruktív megélésének lehetősége is. Amikor azt éreztem, hogy túl vannak terhelve, hálaadó alkalmat tartottunk” – mesél a női alkalom indulásáról Viola, aki a jövőben azokra a témákra helyezi majd a hangsúlyt, amelyeket a lányok hoznak.

„Szeretnek foglalkozni az autentikus én kérdésével, az érzelmi intelligenciával, az egyedüllét és a közösség megélésének kérdéseivel. Az, hogy egymás szemén keresztül is megláthatják magukat, rácsodálkozhatnak arra, hogy amit magukban esetleg nem szeretnek, az másnak értékes, nagyon sokat jelentett nekik. Érdekes volt rálátni, hogy egymás támogatásából is milyen sokat nyernek, hát még az evangéliumból!”
„Azt is jó megélni, hogy ha csalódott valaki korábban az egyházban, abban hogyan fordul meg az előítélet a személyes találkozás, beszélgetés után” – fogalmazza meg Viola, ahogy a negatív egyházkép a személyesség által le tud omlani.

Hogy még inkább kihívja őket a komfortzónájukból, a Károli Közösségi Napok keretén belül Erbach Viola templomtúrára is szokta vinni a hallgatókat. Az ötletet az a tapasztalata táplálta, hogy sokan félnek belépni egy templomba. A fiatal lelkésznő szereti a történelmet is, örömmel viszi a hallgatókat budapesti református szakrális terekbe, ahol a hely érdekességei mellett a lelki kapcsolódás lehetőségeire is megnyílik az egyetemisták szeme.
„Sok mindenről nem tudnak a hallgatók, amire pedig lehetőségük van, közel a lakóhelyükhöz.” Viola arról is be tudott számolni, hogy egy-egy fiatal ezen keresztül tudott bekapcsolódni a fővárosi gyülekezetek egyikébe.

Indul a szeptember, készül a Károlin a lelki oázis, ami az egymással való közösség megélésének is a helye és találkozási pont, biztonságit jelentő bástya és gyülekezethez vezető híd is egyben.