"Az anyagi javakon és birtokolt értékeken alapuló identitásmeghatározás hamis utakra csábít. Megtéveszt és manipulálja az embert. Ha attól vagy valaki, amid van, akkor vesztesként egy perc alatt semmivé válhatsz."
Bagdy Emőke
Zsupsz!
A kör közepén állok, körbevesznek jó barátok – énekli a zeneterapeuta az Edda együttes dalát. Az autóbaleset miatt kómában fekvő fiatal lány, aki korábban hetekig nem reagált semmire, a tizenharmadik terápiás foglalkozáson már mozgatja a száját és halkan kimond egy szót is, miután a terapeuta gitáron lejátssza kedvenc dalát. Fekete Zsófia zeneterapeuta több mint tizenöt éve segíti zenével a betegek gyógyulását az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben.
A kómában fekvő betegeknél nagy eredménynek számít, ha reagálnak a külvilágra, az első kimondott szó pedig fontos lépés lehet a gyógyulás felé. Fekete Zsófia azt állítja, hogy a zene nem csak a fülön keresztül ható inger, ezért gyakran a betegek testére helyezi a hangszert, hogy ne csak a hangját hallják, hanem érezhessék a rezgését is. A szakember szerint bármilyen zene gyógyíthat, de a legfontosabb az, hogy mindenki rátaláljon saját szeretetzenéjére.
A legsúlyosabb állapotú betegek az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) Agysérültek Rehabilitációs Osztályának kómarészlegében fekszenek. Általában azok a betegek kerülnek ide, akik úgynevezett vigil kómában vannak, a szemüket már kinyitották, és minimális tudatos állapot felfedezhető náluk. Ebben a helyzetben akár egy apró nonverbális gesztus is jelentős fejlődésnek tekinthető. A zeneterápiás foglalkozás mindig az adott beteg állapotához igazodik – magyarázza Fekete Zsófia, majd hozzáteszi, hogy számos beteg hónapokon vagy akár éveken át ágyhoz kötötten, a kórházban kénytelen tölteni napjait, ezért tartja fontosnak, hogy a betegek „világi tapasztalásokat" is szerezzenek: ne csak fehér köpenyes orvosokkal, gyógytornászokkal találkozzanak. A terapeuta mini koncerteket szervez a betegeknek, ott jártunkkor éppen két önkéntes zenélt.
Demeter Ágnes csellista azt mondja, azért vállalta az önkéntes zenélést, mert szerette volna gyakorolni az együttérzést és az adakozást.
– Azt gondoltam, hogy a zenémmel örömet szerzek a betegeknek, színt vihetek a hétköznapjaikba, miközben én is fejlődhetek belsőleg. A zene valami olyan dolog, amit nem lehet kifejezni szóban, ha megpróbálnánk, valószínűleg veszítene érzelmi töltetéből. A zene minden nyelven beszél, a pozitív rezdülések semmivel sem adhatók át úgy, mint a zenével.
A másik önkéntes zenész, Kocsi Anita egy 7. kerületi zeneiskolában tanít. Azt mondja, hogy mini koncertjükkel sikerült adniuk valami felemelőt betegeknek.
– A zene olyan dolgokat szabadít fel, amiket a szó nem tud. Debussy híres mondása szerint a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Pont azt érzem én is, hogy a zene eljut oda, ahová a szavak nem.
Andreával a koncert után ismerkedünk meg, egy súlyos autóbaleset után lábadozik az OORI-ban több hónapja. Az önkéntesek koncertje után arról beszél, hogy nagyon szereti az élő zenét, ráadásul éppen zongora- és csellórajongó.
– Egy beteg életében a zene pozitívum és stimuláló erő, ami segít a gyógyulásban – magyarázza. – Ez a félórás zenehallgatás is hozzájárult, hogy jobban érezzem magam. A zenén keresztül könnyedén meg lehet mutatni, hogy mit érzünk és gondolunk, ezért is fantasztikus dolog. A zene mindenkire hat, és mindenki eljut valamilyen magasabb régióba általa. Napközben gyakran cseng a fülemben egy-egy dallam. Most még kanül van a torkomban, de ha már jó lenne a hangom, szívesen énekelnék valamilyen dzsesszes dallamot – mondja mosolyogva.Fekete Zsófia egy fiatal lányt mutat, aki három hónapja kómában van egy autóbaleset miatt. A zeneterapeuta tizenkétszer foglalkozott vele, de a lány nem reagált semmire, míg a tizenharmadik terápián megtört a csend.
– A beteg mozgatta a száját a dal közben, a végén pedig teljesen hallhatóan azt mondta nekem, hogy szia – meséli a zeneterapeuta. – A kómások világa halk, hiszen ők nem tudnak reagálni hanggal semmire, körülöttük pedig hangosan zajlik az élet. Gyakran a betegek testére teszem a gitárt, hogy érezzék a rezgését, és onnan is megkapják az ingert, közben figyelem, hogyan veszik a levegőt, miként ver a szívük és annak a ritmusában próbálok improvizálni. Fekete Zsófia elmondja azt is, hogy a zenéhez komplex agyműködés szükséges. A kutatások bebizonyították, hogy a gyakran éneklő gyerekeknél több kapcsolódás alakul ki a két agyfélteke között, mint másoknak.
– Gyakran tapasztaljuk, hogy az a beteg, aki más terápiákon még nem tud aktívan együttműködni, a zeneterápián teszi meg az első lépést. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor idekerültem az intézetbe, az egyik betegünk, aki nagyon hosszú ideig nem szólt egyáltalán semmit, a zsip-zsup, kenderzsup kezdetű dal hallatán kimondta, hogy zsupsz! Az első hangindításnak (megszólalásnak) nagyon nagy jelentősége van. Természetesen minden terápia elhagyhatatlan, a beteg életében eljön az idő, amikor a gyógytornász, a logopédus, a neuropszichológus vagy a hidroterapeuta teszi meg azt, ami továbbviszi a gyógyulás felé.Fekete Zsófia osztja Anthony Storr pszichológus véleményét, hogy nagy szükség van gyógyszerekre, mert azok segítenek, hogy élhessünk, de szükség van a művészetekre is, mert azok ahhoz segítenek, hogy akarjunk is élni. A zeneterapeuta úgy véli, hogy a terápiában félre kell tenni a műfaji előítéleteket, és nyitottnak kell lenni, hiszen rá kell találni minden beteg szeretetzenéjére, ez pedig nem biztos, hogy éppen a magas kultúrát jelentő klasszikus zene. A beteg ugyanis csak arra reagál, amit ismer, és ami közel áll a szívéhez.
– A rehabilitáció már a beteg újjászületése is, hiszen az emberek újrakezdik az életüket egy hatalmas trauma után. Mi itt, a kórházban végigkísérjük őket az életük szakaszain: látjuk a tagadást, majd a „gyász" folyamatát is, amelyben elgyászolják régi énjüket és szembesülnek egy újjal. A legtöbben kisebb-nagyobb sérülésekkel mennek haza, és nem tudják már ugyanúgy folytatni az életüket, mint korábban.
Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet folyosóin járva a látogató számára döbbenetes, hogy itt (más kórházakkal ellentétben) nagyon sok fiatallal találkozik, akiknek egészségesen kellene jönni-menni, mégis bekötött fejjel, kerekesszékkel vagy bottal járnak. Fekete Zsófia azt mondja, hogy mindenkinek, aki autóba ül és vezet, egyszer el kellene jönnie ide.– Sokan bele sem gondolnak, hogy egy-egy óvatlan mozdulat, vagy rossz döntés miatt, milyen kár okozhatnak önmagukban vagy másokban. Itt nagyon sokan vannak, akik elveszítették egészségüket, és akkor lennének a legboldogabbnak, ha visszakaphatnák, ami másnak természetes. Az egészség ugyanis ajándék.
Fotó: Dimény András
(Fekete Zsófia zeneterapeuta várja azoknak a zenészeknek a jelentkezését, akik egy-egy alkalommal szívesen adnának koncertet önkéntesként Budapesten, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben. Kapcsolat: zs.fekete@rehabint.hu)