Egyhónapos pihenésre kapott lehetőséget gyülekezetétől, ezért a lelki feltöltődés szokatlan formáját választotta Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztor: missziós útra indult. 
„Először délvidéki református lelkészekhez vezetett az utam, édesapám kérte ezt tőlem még a halála előtt. Dédapám délvidéki püspök volt, édesanyám is ott született – ezért is kötődöm annyira ahhoz a vidékhez. Vajdasági és horvátországi lelkipásztorokkal találkoztam az ott töltött héten azzal a céllal, hogy elbeszélgessek velük és imádkozzam értük. Ezután Dél-Ázsiába indultam egy missziós szervezettel, ahová vittem magammal az egyik vajdasági gyülekezet, a feketicsi adományát és imáit is. Legfőbb célom az ottani misszionáriusok bátorítása volt."

Három magyar
A szóban forgó országban, melyet biztonsági okokból nem nevezhetünk meg, három magyar misszionárius szolgál jelenleg, kilétüket azonban nem fedhetik fel. A világ tetején elterülő vidéken ma már nem jellemző a keresztyénüldözés, ám nyilvános hittérítő tevékenységet nem lehet folytatni a kommunista maoisták és a hindu szélsőségesek miatt. Bár hivatalosan az ország népességének csupán három-négy százaléka keresztyén, rohamosan nő a hívek száma – számolt be Dobos Ágoston. „Meglepően sok misszionárius tartózkodik ott, de ehhez valamilyen munkát kell vállalniuk, tanulniuk, kutatniuk vagy önkénteskedniük kell – ezekre való hivatkozással kaphatnak vízumot."

Ne félj!
„Sokszor eszembe jutott az az Ige, hogy ne félj, mert én veled vagyok (vö. Ézsaiás könyve 41. rész, 10. vers). Ha valakivel együtt vagyunk, az eloszlatja a félelmünket – ezért van jelentősége annak, hogy meglátogassunk egy-egy misszionáriust. Van ugyan támogatói bázisuk, kapnak anyagi és imatámogatást, és az életük is érdekes, egzotikus, másrészt viszont nagyon magányosak. Éveket töltenek az otthonuktól távol. Ezt ma már nagymértékben kompenzálja a Skype, a telefon és az e-mail, de azért a személyes jelenlét sokkal többet jelent. Ráadásul, óvatosan szabad csak beszélniük saját magukról, nehogy kiutasítsák őket az országból vagy rajtuk keresztül felgöngyölítsék a missziós szervezetet. Jólesett nekik, hogy életközelből láttuk és értékeltük a munkájukat, imádkoztunk értük, és jó hírét visszük annak, amit tesznek."

Spártai körülmények között
A misszionáriusok életkörülményei meglehetősen spártaiak – tette hozzá a lelkész. „Villany csak néhány órán át van a lakásokban, legtöbbször hideg vízben fürdenek, mert a háztetőre kitett víztartályokat nem mindig melegíti fel eléggé a nap, és fűtés sincs a lakásokban. Fel kell készülniük arra is, hogy bármikor földrengés lehet, ezért a házak több pontján sípok vannak elhelyezve, hogy ha bárkit maga alá temetne az épület, jelezhesse, hogy életben van."

A hegedű
Festői ország, érdekes ételek, színes viseletek, zsúfolt közlekedés, iszonyatos por, hatalmas szegénység, barátságos emberek, rengeteg gyerek – így összegezte Dobos Ágoston a látottakat. Néhány hetes missziós útján ő is bekapcsolódott a sokszínű ország vérkeringésébe a maga egyszerű eszközeivel. „Péter apostollal szólva: aranyam és ezüstöm nincsen, ezért azt adtam, amim van. Magammal vittem a hegedűm. A misszionárius gyerekeket azzal szeretgettem meg, hogy kipróbálhatták a hangszert. Jártunk az egyik missziós társaság AIDS-házában is, ahol szintén játszottam a kezelés alatt álló betegeknek; és egy lelkészkörben, két városi istentiszteleten, valamint a hegyi falvak házai között is kezembe vettem a vonót."

Hegymászómisszió
De nemcsak a zene gyógyító erejével szolgált, hanem bizonyságot tett Jézus Krisztusról is. Gyakori, hogy misszionáriusok turistaként hirdetik az evangéliumot a hegyek lábánál fekvő falvak lakóinak. „Részt vehettem egy ilyen trekkingen magam is Pál Sándorral, a Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnökével, aki ezúttal magánemberként jött erre a missziós útra. Egy faluban anyanyelvi evangéliumi füzeteket árultunk, mivel nem lehet ingyen osztogatni keresztyén iratokat, hiszen az hittérítésnek minősül. Ezután szóba elegyedtünk a helyiekkel, akik közül meglepően sokan tudnak angolul is. Az elmúlt években többen átadták az életüket Krisztusnak ezekben a falvakban. A misszionáriusok beszélnek a helyiek nyelvén, látogatásunk alkalmával is találkoztunk olyan családdal, aki később Bibliát kért tőlük. Az ottani magyarok szerint a változás lehetőségét és Isten irgalmát vittük közel hozzájuk."

Az egyetlen
„Egy helyi lelkipásztort megkérdeztem, miért terjed a keresztyénség náluk annyira, hiszen javarészt hindu emberek térnek át. Magától értetődő természetességgel válaszolta: megérzik, hogy itt az igaz Istent imádhatják. Idegen isteneknek adott bálványáldozat, véresáldozat, virágáldozat, füstölőáldozat és hangáldozat helyett Jézus Krisztust kezdik dicsőíteni, mert felismerik, hogy Ő az egyetlen és valódi Megváltó."

Magyar buddhistáknak is
Bár a szóban forgó ország többségében hindu vallású, nagy buddhista zarándokhellyel is rendelkezik. Ide szintén kijárnak keresztyén missziós csapatok, hogy Jézus Krisztusról beszéljenek. „Bizonyságot tehettem én is hazánkból és Nyugat-Európából odalátogató turistáknak. Ezek az emberek lelki zarándoklatra mennek ki, hogy a lámáktól megvilágosodást nyerjenek. A keresztyének ugyanakkor arról számoltak be, hogy a buddhisták kevésbé fogékonyak az evangelizációra, hosszú kapcsolatépítő munkára és igaz barátságra van szükség ahhoz, hogy elhangozhasson az evangélium."

Bráhmin és keresztyén
Egy hindu bráhmin, azaz előkelő család keresztyén tagjával is többször beszélgetett a lelkipásztor. „Az, hogy a legmagasabb kasztba tartozó család egyik tagja keresztyénné lett, az olyan jelentőségű, mint az, amikor annak idején a szovjet kommunista pártban valaki megtért. A bráhminok érdeke leginkább, hogy a hinduizmus vallása és életfilozófiája fennmaradjon, mert ez biztosít nekik legitimitást a felsőbbrendűséghez és a jóléthez. Ha a keresztyénség túlságosan elharapózik, leginkább ők azok, akik a hindu szélsőségeseket támogatják abban, hogy vessenek gátat annak. Missziós szempontból szerte a világon az egyik legeléretlenebb csoport a bráhminok kasztja."

Első szeretet
Még a legváratlanabb helyzetek is alkalmat adhatnak a bizonyságtételre – állítja Dobos Ágoston. „Egyszer a szállodába feljöttek helyi lányok éjszakai tervekkel, aztán végül is az evangéliummal távoztak. Valahogy olyan az ottani keresztyének helyzete, mint egykor a Római Birodalomban élőké: pogány és bálványáldozati közegben egy kicsiny, élettel teli mag az ő közösségük. Bennük ott van az első szeretet, amelyhez nekünk, magyar keresztyéneknek is vissza kell térnünk."

Leprásokat tisztítsatok!
Egy keresztyén leprakórházba is ellátogatott Dobos Ágoston. Nagyapja volt a lepramisszió magyarországi megalapítója. A misszió hazai ága ma már nem kötszerekkel, hanem pénzadománnyal segít a rászorulókon szerte a világban, hiszen az elvámoltatás és a szállítás jelentős költséget emésztene fel. Az utolsó 10 kilogrammnyi fáslit egy korszak lezárásaként imádsággal kísérve adták át a leprakórház igazgatójának. Még mindig sokmillió leprás él a világban. 

„Bizonyára szerte a világon vannak rendkívül lesújtó, szívszorongató látványt nyújtó lepratelepek. Az a keresztyén misszió által fenntartott kórház, ahol mi jártunk, földi paradicsom benyomását keltette. A poros, büdös, szemetes fővárosból félórás autózással fölkanyarog az ember a hegyekbe, az élet gondjai fölé, ahonnan csodálatosan látszanak a 7-8 ezres csúcsok körben. Idilli csönd, madárcsiripelés, csodálatos növények ölelésében helyezkednek el a kórház épületei. A kórtermek és a betegágyak egy európai kórházhoz képest igencsak kezdetlegesek és régiek, de ápoltak, tiszták. Találkoztunk olyan, kezelés alatt álló leprás betegekkel, akik elvesztették a végtagjaikat vagy az orrukat, de mindannyian úton vannak a rehabilitáció felé, és él bennük a remény, hogy jobbra fordul a sorsuk. A teljes gyógyulás mindig attól függ, milyen stádiumban vannak, amikor megkezdődik a kezelésük. Ha valakit időben diagnosztizálnak, maradéktalanul kigyógyulhat a betegségből, különösebb károsodás nélkül. A kezelés alatt álló leprások egyébként nem fertőzők."

Mindenütt, egyszerre
Aki missziós útra vállalkozik, Krisztusnak engedelmeskedik – összegezte tapasztalatait Dobos Ágoston. „Valamennyi evangéliumban és az Apostolok cselekedeteiben egyaránt megtaláljuk Jézus felhívását, hogy tanúskodjunk róla és tegyünk tanítvánnyá minden népet. Az Úr szavait – lesztek nekem tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig – az Apostolok cselekedeteiről írt könyv fényében nem úgy kell értelmeznünk, hogy városról városra kell haladnia a missziónak: ha majd egyik városban mindenki megtért, rá lehet térni a következőre. Egyrészt ilyen állapot nincs, másrészt sokkal inkább szimultán előrelépésről van szó, vagyis az egészséges keresztyén spiritualitás egyaránt figyelmet szentel a hozzá közel állóknak és a távoliaknak."

Felszabadít
A távoli missziós utak tanúságtevővé érlelnek itthon is – tette hozzá a lelkész.
„Az ember elgondolkodik: nahát, milyen bátran bizonyságot tett ott, akkor ugyanolyan bátran tegyen már bizonyságot a szomszédban is. A kettő, persze, összefügg: ne menjen a világ túlsó felére misszionálni az, aki itthon nem tud, de azért ha odakint felbuzdult és benne volt a bizonyságtétel sodró erejében, az felvértezi őt az itthoni szolgálatra is."

Egyedül nem érdemes
Missziói útra nem tanácsos egyéni elszántságból menni – jegyzi meg Dobos Ágoston.
„A misszionáriusnak gyülekezeti küldő háttérrel, imádkozó és anyagi háttérrel kell nekiindulnia a szolgálatnak, másrészt tanácsos kapcsolatban lennie azokkal, akik már kint vannak a terepen. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Pál Sándornak, aki magánemberként elkísért, akivel együtt szolgáltunk, és utam legnagyobb segítségét adta. Szintén köszönöm annak a sok kedves embernek, egyházi testületnek, akik anyagilag és imádsággal támogattak, akik nélkül nem valósulhatott volna meg ez a nagyon áldott út." A lelkipásztor bátorít mindenkit missziós utak vállalására, hiszen egy-egy rövidebb útnak is lehetnek jó gyümölcsei az ottaniak életében, és a szolgálattevő számára is kiderülhet, hogy érdemes-e hosszabb távú missziós szolgálatban gondolkodnia.

Jakus Ágnes

Képek: Dobos Ágoston, Füle Tamás, Pál Sándor

Dobos Ágoston tapasztalataival szívesen áll az elhívást érzők rendelkezésére, és mint mondta, segítene missziós utak megszervezésében is. Elérhetősége: dobos.agoston@szarvasnet.hu