Amikor tavaly ellátogattunk a hagyományosan adventben megrendezett keresztyén könyvvásárra, a Kálvin Kiadó könyvasztalánál Fodor Csaba, a kiadó munkatársa kedves szavakkal köszöntött, noha alig ismertük egymást. Ez legalább annyira meglepett, mint az a gyors és önzetlen segítség, amit Antal Gábor, a Harmat Kiadó értékesítésért felelős munkatársa nyújtott nemrégiben egy cikk megírásához. Hogyan lehetséges, hogy a számlázás, leltározás, üzleti tárgyalások vagy éppen a cipekedés és a másnap reggelig elhúzódó munka mókuskerekét taposva is szem előtt tartják, hogy végső soron mindezt az olvasókért teszik? Kíváncsiak voltunk, kik ők, és mi ad nekik erőt még most, karácsony előtt is, ami számukra egyet jelent a szüntelen túlórázással.

Jó illatú barátok
A könyvektől nagyon sokat kaptam - árulja el Antal Gábor, aki saját bevallása szerint zárkózott gyermek volt, ezért kamaszkorában hetente több könyvet is végigrágott.
- Elraktároztam, amit olvastam, és valahogy ezekből merítettem erőt. Egy időben a könyvek voltak inkább a barátaim, mint az emberek.
Ez persze azóta megváltozott, ám az olvasás mai napig hobbija. Szereti Philip Yancey provokatív, átgondolásra késztető műveit, de szépirodalmat is szívesen olvas, nemrég fejezte be Wass Albert regényét, A funtineli boszorkányt. Mint mondja, hálás, hogy könyvkiadónál dolgozhat. Igyekszik is elolvasni minden könyvet, amit értékesít. Családjában természetes a könyvek szeretete, felesége is kiadónál dolgozik, édesanyja könyvtáros. A fa alatt bizonyára leginkább téglatest alakú csomagok lesznek.

Kinyílt a világ
Egyszerre három-négy könyvet olvas - árulja el Fodor Csaba.
Beszélgetésünk közben Claudio Magris Duna című regényét húzza elő a táskájából. Az olvasás szeretete nála is kisgyermekkorban kezdődött, mióta pedig megkapta a könyves misszióra a „fölső megbízást", azóta kinyílt az élete.
- Gátlásos fiú voltam, és a szakmám, az épületgépészet sosem érdekelt. Egy fürdőszoba-kereskedésből kerültem át a könyvkereskedelembe, ahol egyik fő tevékenységem a Szentírás terjesztése. A hívő nagyszüleimtől tanultam meg, hogyan kell Bibliát olvasni. A mamám cukorbeteg volt, innen tudom, hogy ha valakinek tíz százalékos a látása, akkor is tud Igét olvasni.

Olajra lépett
Az Ige beszélgetőpartnereink életében is meghatározó. Amikor behívót kapott sorkatonai szolgálata letöltésére, Antal Gábor úgy döntött, inkább önkéntes munkával tölti a kötelező fél évet. A Harmat Kiadóhoz jelentkezett polgári szolgálatra - meséli. A félév elteltével a kiadó igazgatója marasztalta, ennek már tizenhárom éve. Eredeti szakmája autószerelő, de mint mondja, három hónapot bírt a műhelyben.
- Rájöttem, hogy mennyire unom a gépeket, és sokkal nagyobb igényem van az emberekkel való kapcsolattartásra. Először egy illatszer- és vegyi áru-nagykereskedésnél dolgoztam, ahol végigmentem a szamárlétrán. Az itt látottaknak később nagy hasznát vettem a könyvkereskedelemben is.

Áldott munka
Bár a piacon farkastörvények uralkodnak, lehet sikeres valaki akkor is, ha más belső parancsoknak enged. Pontosabban: áldott. Antal Gábor elárulja, ha valaki megkeresi őt egy kéréssel, fontosnak érzi, hogy rövid időn belül visszajelzést adjon neki akkor is, ha nem tudja megoldani a problémáját.
- Választ mindenképpen adni kell, ez a tisztelet jele.
Nagyrészt intenzív és monoton munkát végez, mégis azt állítja, megéri a befektetett energia. Ha máskor nem is, utólag felismeri.
- Amikor nincs energiám megkeresni még egy céget, akkor e-mailt kapok egy ismeretlentől azzal, hogy szeretné terjeszteni a könyveinket és bevinni egy élelmiszerlánchoz. Máskor arra kapunk lehetőséget, hogy egy drogérialáncnak ajándékkönyveket állítsunk össze, így hatvanezer vásárlójukhoz jutottak el a könyveink. Ölünkbe hullottak ezek a lehetőségek, jó látni, hogy áldás van azon, amit csinálunk.

Kihez mi illik
Antal Gáborhoz hasonlóan Fodor Csaba is hívő, mindketten reformátusok. Gyülekezeteikben vállalták az iratmissziós szolgálatot, Csaba részben ennek köszönheti munkáját is. Amikor az ifjúsági csoport tagjaként segített gyülekezete iratmissziójának fellendítésében, felfigyelt rá a Kálvin Kiadó akkori igazgatója. Néhány elkoszolódott, olcsó könyv helyett ízlésesen elrendezett könyvasztal, faliújság, gyülekezeti lap, szórólapok, könyvajánlók - ezekkel indult Fodor Csaba szolgálata.
- Régóta ismertem az énekkarosokat, jóban voltam az idősekkel. Tagja voltam az ifinek, majd később feleségemmel együtt a családos bibliakörnek, és fiatalon presbiter lettem. Próbáltam felmérni, melyik gyülekezeti tagnak milyen könyvre lehet szüksége. Ifivezetőink és lelkészeink is szorgalmazták, hogy használjuk a keresztyén irodalmat a bibliaóráinkon.
Csaba külső segítséggel egy kis gyülekezeti könyvtárat is létrehozott. Mint mondja, mindig is szeretett olvasni, ezért volt érzéke a könyvekhez. Szerinte azért, mert sosem akart elmélyedni semmiben, viszont minden érdekli.

A hű társ: Erika
- Amikor 1997-ben a kiadóhoz kerültem, már rengeteg könyvet adtak ki, nagyon nagy munka volt megismerni a piacot. Nem volt még internetünk, mentem a boltokba, vásárokra, kiállításokra mint a Szent István Könyvhét, a Keresztyén Könyvvásár vagy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Próbáltam felkutatni, amit a gyülekezeti tagok kértek tőlem. A rendszerváltás előtt csak azt vehették meg az emberek, amihez hozzájutottak. A Kálvin téri könyves fabódé, majd könyvpavilon előtt hatalmas sorok álltak, ha megjelent egy új könyv, de ekkor már a rengeteg kiadvány között alig találták meg a Kálvin Kiadó könyveit - emlékszik vissza Fodor Csaba.
A kiadónál töltött első hónapja csak gondolkodással telt - meséli. Leült a régi Erika írógép elé, és megpróbált hatékony rendszert kitalálni - immár országos szinten - a könyvterjesztésre. Nem volt előtte minta, de azt hamar megértette, hogy a régi módszerek már nem működnek: az olvasóknak színes képekre és rövid könyvismertetőkre van igénye. Lépésről lépésre haladt, a fogásokat a már olajozottan működő kiadóktól leste el.

Szolgálat vagy üzlet?
A legmeghatározóbb keresztyén kiadók munkatársainak a vásárlók is könnyen szavaznak bizalmat. Sokan kérik a segítségüket abban, hogy megtalálják a nekik való könyvet. Antal Gábor azt mondja, amikor elbeszélget a vásárlókkal, azt is igyekszik felmérni, kihez melyik szerző mentalitása illene.
- Amikor egy év múlva visszajövök, gyakran kérik, hogy ajánljak még könyvet, mert a legutóbbi nagyszerű élmény volt nekik. Nekem ez a legközvetlenebb visszajelzés arról, ha jól végzem a munkámat, és azt is visszaigazolja, hogy van értelme kiadni azokat a könyveket, amelyekről sokat gondolkodunk a kiadónál.

Ugyan a szerkesztés nem az ő feladatköre, de a piaci szempontokat neki kell szem előtt tartani, amikor egy-egy könyv kiadásáról döntenek. Antal Gábor elárulja, megérzéseit az olvasókkal való korábbi beszélgetéseire alapozza, de nem üzleti szempontból teszi csupán, hanem azért, hogy a kiadó azt nyújtsa az olvasóknak, amire valóban igényt is tartanak.

Eladni vagy meghallgatni?
Fodor Csaba szintén mindenütt megfordul, ahol az olvasókkal találkozni lehet. Lelkészeknek, presbitereknek, egyszerű gyülekezeti tagoknak, fiataloknak szervezett találkozókra, bibliavasárnapokra és könyvvásárokra jár.
- Mindenütt vannak visszatérő látogatók, sokan csak azért jönnek oda, hogy beszélgessünk, végül vagy vesznek könyvet, vagy nem. A vásárok nemcsak a kereskedésről szólnak, ilyenkor mindenkit meghallgatok.

Egy hölgyről mesél, aki csak a legolcsóbb könyveket engedhette meg magának, ám legutóbb nem szerepeltek a kínálatban ilyen kiadványok.
- De most nem is törődött ezzel, hanem arról beszélt, hogy az elmúlt évben három családtagját is elveszítette. Nagyon sokat beszélgettünk. Akár ezzel, akár a könyvekkel, ha megoldást nem is, de segítséget kínálhatunk az embereknek.

Gyerekek, foci, bringa, film
Amikor a szabadidejéről kérdezem, Antal Gábor eltűnődve kérdez vissza, érzi, ez a szó furcsán hangzik az ő szájából.
- A munkát és a magánéletet nehéz szétválasztani, gyakran hazaviszem a munkát, éjjel is válaszolok a levelekre. Még mindig tanulom, hol kell meghúzni a határokat. Van három aranyos, okos kislányom, akikkel törődni kell. A pihenés számomra az, ha a barátaimmal elmegyünk focizni, vagy ha a feleségemmel beülünk néha egy moziba. A munkámtól függetlenül is szeretek olvasni, de időnként eljön az a pillanat, amikor megcsömörlök a könyvektől.

Éppen akkor cseperedtek a gyermekei, amikor a kiadós munkáját és a gyülekezeti iratterjesztést együtt végezte - ezt már Fodor Csaba meséli. Úgy érezte, keveset volt velük, ezért abbahagyta a gyülekezeti szolgálatot.
- Nehéz határvonalat húzni a munkámban, mert nem nyolcórás munkakör, gyakran hétvégén is dolgozom. Nagyon hálás vagyok a feleségemnek a türelméért. Ő egy nagy édességgyártó cégnél dolgozik, megérti a helyzetemet, hiszen a karácsonyi időszak a csokigyárnak is olyan, mint a könyvkiadónak.
Ha mégis kikapcsolódik, biciklizni szeret és persze olvasni - teszi hozzá. Korábban a rajzfilmkészítés is érdekelte, tanult a Pannónia Filmstúdióban is, de mivel az egész embert kívánt volna, abbahagyta. A könyv azóta is meghatározó a család életében, a konyhától a mellékhelyiségig mindenütt van olvasnivaló.

Küzdelem saját válaszokért
Mégis mi ad erőt a munkához nekik? - kérdezem. Antal Gábornak úgy tűnik, az, hogy az állása rá van méretezve.
- Istentől kapott elhívásnak tudom értékelni a munkám, Ő ad ehhez motivációt, újabb kihívásokat, Ő teszi följebb a lécet, és biztosítja a változatosságot. A kiadónál nem az a célunk, hogy minél több könyvet adjunk el, hanem az, hogy olyan könyveket adjunk az emberek kezébe, amelyektől megváltozhat az életük. Nem a számokért dolgozunk, hanem Isten szolgálatában állunk, az olvasókat ugyanis Ő szólíthatja meg ezeken a könyveken keresztül.

A legjobb keresztyén kiadványok szerinte hívőket és nem hívőket egyaránt elgondolkodtatnak, de még ezek sem helyettesítik a Könyvek Könyvét. 
- Sokan ahelyett, hogy megdolgoznának egy kicsit a személyes hitükért és az Ige ismeretéért, csak áhítatos könyveket vagy regényeket olvasnak. Csakhogy a válaszokat, amiket keresnek, Krisztus tudja megadni és a Bibliában lehet megtalálni. Az ideális az lenne, ha a dolgokat a helyükön kezelve elsősorban a Szentírást vennénk elő, és ha nem értünk benne valamit, akkor nyúlnánk az értelmezést segítő könyvekért.

Egy ügy
- Azt szoktam mondani, együgyű ember vagyok, hiszen nekem csak egy ügyem van: hogy terjesszem a Bibliát és a Szentírás megértését segítő könyveket.
Noha munkáját gyakran szélmalomharcnak érzi, Fodor Csaba szavaiból arra következtetek, mindennapi küzdelmei reális célt szolgálnak: az önmagát művelni, a hitét erősíteni kívánó olvasót.
- Az emberek nem olvasnak kevesebbet, de már nem járnak könyvesboltokba, hanem mindent az interneten vagy nagy áruházakban szereznek be, a könyvet is. Csakhogy a világi könyvesboltok nem nagyon veszik át a keresztyén könyveket. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy támogassuk, fejlesszük a gyülekezeti iratterjesztéseket.

Noha a keresztyén szerzők könyvei a gyakorlatot nem pótolják, Fodor Csaba szerint segíthetnek abban, hogy az olvasó talpra álljon, útmutatást, tanácsot, vigaszt és bátorítást nyerjen.
- A felmérések szerint tíz-húsz százalékát ha megjegyezzük az istentiszteleteken hallottaknak. Ha otthon is megvan a Biblia, a kommentár vagy egy-egy igehirdetés-gyűjtemény, akkor mélyebben rögzülnek a fontos információk, hiszen az Úristen az, aki ezeken a könyveken keresztül is kopogtat a szívünkön. Ezek a könyvek olyanok, mint a gyülekezetek meghosszabbított karjai; el kell jutniuk a potenciális olvasókhoz - korra, nemre, iskolázottságra, felekezeti vagy politikai-ideológiai meggyőződésre való tekintet nélkül.

Antal Gáborral és Fodor Csabával legközelebb a keresztyén karácsonyi könyvvásáron találkozhatnak Budapesten. A keresztyén kiadványok legszélesebb tárházának ezúttal is a Lónyay Utcai Református Gimnázium  tornaterme (IX. ker., Kinizsi utca 1-7.) ad otthont december 6-án, pénteken du. 2 és este 8 között, valamint december 7-én, szombaton, reggel 9 és délután 5 óra között.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás 
(A képek a Libri könyvesboltjában készültek.)