Felismerhetőbbé válni

Nincs botfülű, suta kezű alkotó: rajzolni, hallgatni, írni mindenki tud a Sófár Református Dicsőítő Iskola művészetterápiás kurzusának vezetői szerint. Idén először tartanak művészeti eszközöket felhasználó csoportterápiás foglalkozást az augusztusi dicsőítő iskolában. A műhelyvezetők szerint nem az elkészült mű, hanem az alkotás folyamata érdekes.

Az idei Sófár Református Dicsőítő Iskolát Kiskunfélegyházán rendezik augusztus 4. és 10. között. A táborban a drámafoglalkozás, az installációs és zenés dicsőítés különféle műhelyei mellett művészetterápiás csoportfoglalkozást is tartanak. Vajon hogyan kapcsolódik az Isten-imádathoz egy önismereti kurzus? - adódik a kérdés, amelyet Cseri Anikó, művészetterápiás csoportvezető és Végh Noémi lelkigondozó, párterapeuta válaszoltak meg.

- A művészetterápiának azt az ágát képviseljük, melyben az alkotás eszköz a lélek feltárásához. A különböző művészeti technikák segítségével, az élmények elemzésén, megértésén keresztül kifejezhetjük, amit szóban talán nehezebb lenne elmondani. A csoport támogatásával pedig „beszélő viszonyba kerülhet" egymással gondolkodó és intuitív énünk. Test-lélek-szellem gyógyulását várjuk ettől az összetett folyamattól, amelynek a legjellemzőbb momentuma a teremtődés, a megszületés csodája újra és újra - magyarázza Végh Noémi.

 

Hogy mindez hogyan történik?
- A foglalkozáson a résztvevők elkészítenek egy alkotást, például az adott témához készítenek különböző színes papírokból egy művet ragasztással. Az alkotásokat megmutatjuk egymásnak, és nyugodt időt szánva egy-egy műre és egy-egy emberre, elkezdünk közösen gondolkodni róla. Nem az alkotást elemezzük művészeti, esztétikai szempontból, hanem arra fókuszálunk, vajon mit jelentett ez a készítőnek, és nekünk mi jut eszünkbe róla. Ehhez kap segítő kérdéseket mind az alkotó, mind a csoport többi tagja. Aztán a készítő reflektál az elhangzottakra, és maga is elmondja, mi munkált benne alkotás közben, miért pont ezt és miért pont így csinálta. Nincsenek jó és rossz, érvényes és érvénytelen válaszok, az alkotó szűri le azokat az információkat, gondolatokat, amelyek neki segítőnek tűnnek - tette hozzá Cseri Anikó.

A kurzus résztvevői különféle művészeti eszközökkel - a mozgás, az érintés, a zene, az irodalom és a képzőművészet eszközeivel - dolgoznak majd. Ahogy a kurzusvezetők fogalmaznak: a közös munka során mindannyian felismerhetőbbé, megértőbbé, elfogadóbbá válhatnak.
- A művészetterápiás kurzus elsősorban abban segít, hogy jobban megismerjük saját magunkat, vagyis a bennünk lévő kérdéseket, vágyakat, fájdalmakat, sebeket. Segíthet abban is, hogy ki tudjuk fejezni magunkat, könnyebben meg tudjunk nyílni önmagunk, mások és Isten előtt. Segítségével ráláthatunk a kapcsolatainkra, arra, hogyan „működünk" bennünk. És végül segíthet az egészségesebb, reálisabb önértékelésben annak felismerése révén, hogy mindannyian egyedi, megismételhetetlen és értékes teremtmények vagyunk - összegezték a műhelyvezetők.

A Sófár Református Dicsőítő Iskola művészetterápiás műhelye legalább hat, legfeljebb tizenkét résztvevővel indul. A foglalkozás naponta három órát vesz igénybe, a bizalmi légkör kialakulása érdekében a csoport a második alkalom után már nem változik. A műhelyben való részvétel semmiféle művészeti előképzettséget, vagy tehetséget nem igényel - hangsúlyozzák a kurzusvezetők.
- Ez alatt a néhány nap alatt belső önmagunktól kiindulva abba fülelnénk bele, hogyan is szól Isten bennünk, általunk. Nem a művészi alkotás létrehozása a cél, hanem az alkotás folyamata. Az a folyamat, amelyben felcsendül és egyre hallhatóbbá, körülhatárolhatóbbá válik lelkünk hangja.

A Sófár Református Dicsőítő Iskolába június végéig lehet jelentkezni. A táborról itt tudhat meg többet.

Jakus Ágnes