Április 26-án, egy szép tavaszi szombati napon több évig tartó szünet után újra fiatalok hangjától volt hangos a Tolnai Református Egyházmegye gyermek- és ifjúsági tábora Medinán. A hívó szóra megyénk egyházközségei közül 12 gyülekezetből majdnem félszáz 12 és 25 év közti fiatal válaszolt igennel, amikor eljött a Függőségek címet viselő ifjúsági napra, hogy egy vidám, jó hangulatú, de mégis tartalmas programon vehessen részt, és legyen lehetősége végiggondolni azokat a kísértéseket és lehetőségeket, amelyekkel találkozik a mindennapokban is.

A program kezdetén Kovács László őcsényi lelkipásztor, az egyházmegye ifjúsági referense köszöntötte, majd hívta vidám éneklésre a fiatalokat, ezután pedig Rácz József, egyházmegyénk esperesének áhítata következett. Esperes úr a korintusbeli gyülekezethez írt első levélből olvasott  igék alapján arról beszélt, hogy Isten nélküli életünk függőségei minden esetben megkötöznek, de ha valaki Krisztus szabadságában él, akkor tudja meg, hogy milyen az az állapot, amikor valóban „minden szabad nekem”. (1Kor 6,12)  

Az áhítat után a REFISZ (Református Ifjúsági Szövetség) tagjai szolgáltak köztünk: tartalmas énekeket vezettek, vidám, hangulatoldó és közösségépítő játékokra hívták a jelenlévőket, majd Böttger Antal dunaújvárosi lelkipásztor előadását hallgathattuk meg a függőségekről. Az előadásból megtudhattuk, hogy függőségek hátterében általában valamilyen hiány áll (szeretet, elfogadás, elismerés, stb. hiánya) valamint az előadó igen megragadó és személyes módon arról is beszélt, hogy a függőségeink egyetlen megoldása a „Krisztus-függőség” lehet, ami azt jelenti, hogy míg a függőségeink a hiányaink betöltésének vágyából keletkeznek, és egyik függőségünk a másikat hozza maga után, ezzel szemben a Krisztus szolgálatába állított élet az igazi szabadságot jelenti, hiszen életünk Krisztusnak való engedelmességben tud igazán kiteljesedni. Így lehet valóság, hogy Krisztussal való kapcsolatunk nem hogy nem függőség, hanem megszabadíthat mindattól, aminek korábban nem tudtunk ellenállni, tehát rabságában voltunk. Az előadást követően rövid szabadidő után két turnusban megebédeltünk, majd csoportbeszélgetésekben dolgoztuk fel a hallottakat, arra próbálva választ keresni, hogy személyes életünkben hogyan tapasztalhatjuk meg Isten segítségét a függőségek kezelésében.  Ezúton is köszönjük a REFISZ tagjainak, és Böttger Antal testvérünknek a szolgálatát.      

A program zárásaként Kovács László áhítata következett, aki a gadarai megszállott története alapján Jézus erejéről, hatalmáról beszélt: lehet, hogy azt tapasztaljuk, hogy saját erőnk kevés a szabaduláshoz, a szabad élethez, azonban Isten Krisztusban adott szabadítása nem csak a pusztulástól tud megvédeni, hanem arra is elegendő, hogy visszavigyen bennünket azok közé, akik életét (akár a függőségeinkkel is) tönkretettük, - ahogyan a gadarai megszállottat is visszaküldi Jézus az övéihez.

Egy igen tartalmas, áldott nap résztvevői lehettek mindazok, akik eljöttek a Tolnai Református Egyházmegye tavaszi ifjúsági napjára Medinára. Ha Urunk is akarja és élünk, e programnak folytatása is lesz: minden esztendőben egy tavaszi és egy őszi ifjúsági napra hívjuk egyházmegyénk fiataljait, amelyek közül az egyiket medinai táborhelyünkön tervezzük megtartani, valamint szeretnénk e táborhelyünket egyéb egyházmegyei programok helyszínévé is megtenni. Ugyanakkor megragadjuk az alkalmat, hogy hívjuk egyházunk közösségét is: a régi ifjúsági konferenciák lehetőségét szeretnénk megújítani, amikor felújítani, bővíteni, és családok pihenésére is kialakítani tervezett táborhelyünket ajánljuk. Örömmel látunk táborhelyünkön kirándulni kívánó, csendesheteket, -hétvégéket szervező gyermek– és ifjúsági csoportokat, valamint elcsendesedést kereső bibliaköröket, presbitériumokat, kisebb létszámú osztályokat is.
(Bővebb információ: Kovács László 70/423 12 33, vagy www.facebook.com/medina.ref.tabor).

Találkozzunk Medinán, hiszen meggyőződésünk, hogy Isten ajándéka lehet ez a táborhely, ahol a korábbi nemzedékekhez hasonlóan mi is mondhatjuk, vallhatjuk, nem pusztán a szálláshelyre, hanem sokkal inkább Krisztussal való közösségünkre vonatkoztatva a jól ismert péteri igét: „Urunk, jó nekünk itt lennünk…” (Máté 17,4)

Kovács László