János evangélista, mondják, felülnézetből szemléli az élet és a halál dolgait, pontosabban: az élet halálból szabadulásának történetét. Ezért, vélik, titokzatosabb a mondandója. Vagy legalábbis összetettebb: mintha nem is akarná részletezni az apró mozzanatokat, egybeesik feltámadás és Lélek-áradás, egybetart a feltámadott megnyilatkozása és a küldetés, egyazonos a megbizonyosodás és  a bizonyságtétel. Nem különb a tanítvány a mesterénél: aki látta az életet oldódni a halálkötelékből, aki látta az egyetlen igazat igazolódni, aki látta az egyetlen ember névre méltó embert, a mi egyetlen esélyünket övéi közé lépni - az csakis ezt mondhatja: a feltámadás olyan, mint a napfelkelte – erre várt ősidők óta minden virrasztó; csak várni tudtuk, elhozni nem, de immár átfénylik rajtunk ragyogása.

Mégis, ez az isten-mozdulat: vegyetek Szentlelket! – olyan új kezdet ez, ami az egykori kezdetnek, a teremtésnek a megfordítása. A föld porából kigyúrt ember mindaddig csak alakzat, biokémiai együttes, amíg Isten a lelkét nem leheli belé (1Mózes 2,7), csak aztán élő lélek.
Csak aztán sejtheti, mivel mérje magát – a mindenséggel! Kezdetben tehát a test, s aztán a lélek - mélységek fölött lebegő! Előbb tehát létezés, s csak aztán az élet – mert az élet nem por-gyúradék, gén-játszma, sejt-kirakósdi, hanem ajándék.

Húsvétkor fordított teremtés kezdődik: vegyetek Szentlelket! – mondja Jézus az élet és a puszta lét határvonalán ingázó tanítványoknak, akiknek szívében már támadt sejtelem az élet felszabadulásáról (boldogságáról). Mielőtt most adná Lelkét, a kétségbeesésük már-már eldöntött mindent: a golgotai megmagyarázhatatlan, az Ige-ember elfogadhatatlan halálnak-átadottsága csaknem visszarántotta őket a puszta létbe, ahol csak por és hamu az ember, formáz ugyan valami alakzatot, de csak élethossznyi kaleidoszkóp-játék ez, veszendő lényege változatlan: mindegyre csak a semmit lehet belőle kirakni.

De most a megelevenítő Úr (1Kor 15,45) új életet kezd – és a Lélekkel kezdi! -, majd követi a test, amely magában nem használ semmit (János 6,63). Ez a feltámadásban a nagy isteni megfordítás!
Ez az új teremtés kezdete – Lélekkel kezdeni, Lelket lehelni, életre lehelni, élni.
Legyen világosság! - így kezdődött a teremtés. Isten dicsősége világít be mindent – ez az új teremtés zárása. És a Bárány a végső dicsőség világló fénye! (Jelenések 21,23).

Aki látta a Napfelkeltét, tudja, mire vár – és ébren tartja, boldogan őrzi rá a Lélek!

Bogárdi Szabó István