Saját honlapján mobilszáma, e-mailje, minden elérhetősége szerepel. Ez ritka a magas pozíciókat betöltő embereknél. Ilyen nyitott?
Rendszeresen megnézem az e-mailben érkezett üzeneteket, és igyekszem hamar válaszolni. Bár tanítás közben lenémítom a telefonomat a teológián, később mindenkit visszahívok, aki keresett. 

Amikor átvette a rektorságot a Károlin, nem volt népszerű a református egyetem rektori széke, ugyanis a fenntartó Magyarországi Református Egyház Zsinatának felhívására csak egyetlen pályázat, az öné érkezett. Hogy tekint vissza az elmúlt időszakra, nagy fába vágta a fejszéjét?
Igen, bár először rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettes voltam, és azt terveztem, hogy csak ideiglenesen töltöm majd be ezt a pozíciót. Két évvel később azonban már egyedüli pályázóként nyertem el a rektori tisztséget, így most összesen öt év van mögöttem. 

Így megtetszett a feladat?
A két év ideiglenes pozíció után többen biztattak az egyetemen és a fenntartó részéről is, hogy vállaljam el az intézmény vezetését. Úgy éreztem, hogy valóban jó irányba indult az egyetem és van értelme rektorként folytatnom. Most szeptemberben újabb öt évre kaptam megbízást. A rektorságot küldetésnek tekintem, de nem mondhatom, hogy csak örömöm van benne. Minden vezető tisztségben van feszültség, izgalom, időbeli lekötöttség, amiből ha felszabadulok, biztosan jól fog esni. Miközben nagy megtiszteltetés és kiváltság, hogy az egyetem rektora lehetek, egy napon, mikor átadhatom másnak, az is örömöt jelent majd számomra.

Emlékszem, amikor kinevezték rektornak, ugyanebben az irodában beszélgettünk. Akkor azt mondta: nem volt teljesen egyértelmű, hogy pályázik a rektori posztra, mert így sokkal kevesebb ideje jut majd a tudományos munkára, amit nagyon szeret. Hogyha szabad szívvel dönthetne az intézményvezetés és a könyvírás között, akkor a könyvírást választaná, mert nem szeret reflektorfényben lenni. Pedig a püspökség nem éppen a visszahúzódó életről szól. Mi változott meg?
Korábban valóban tudtam könyveket írni. Megjelent egy bevezetéstani tankönyvem, (Az újszövetségi iratok története: Bevezetéstani alternatívák – a szerk.) és egy galatalevél-kommentárom (Pál apostol levele a Galáciabeliekhez: Kommentár bevezetéssel és exkurzusokkal). A lelkészkollégák lefordították két Németországban angol nyelven megjelent könyvemet is. Azóta csak rövid tanulmányokra futotta, pedig szívesen írnék könyveket, ez az igényem nem változott. A püspöki tisztségre jelölésre felkértek, tehát nem én indítottam el ezt a folyamatot. Úgy vélem azonban, hogy egy lelkipásztornak az egyházon belül az a legnagyobb megtiszteltetés, ha a kollégái el tudják képzelni őt a püspöki tisztségben. A jelölésre ezért igent mondtam. 

A rektorságra és a püspöki tisztségre is biztatták. Ennyire hallgat másokra?
A „Károli” egyházi egyetem, ahol az egyháznak szolgálok. Az egyházunkat építő feladatra nyitott vagyok. Biztos lesz olyan felkérés is, amikor az élethelyzetem miatt valamire nemet mondok. Most 52 éves vagyok. Az egyetem vezetésére illetve a püspöki tisztségre jelölésre elfogadhatónak láttam a felkérést.

Az előző egyházi választások alkalmával, hat évvel ezelőtt indult a dunamelléki lelkészi főjegyzői tisztségért. Számomra úgy tűnik, valamit nagyon szeretne tenni az egyházáért mint vezető. Mit?
Nem minden hívásra mondok igent. Hat évvel ezelőtt is megkerestek azzal, hogy vállaljam a püspök-jelöltséget. Akkor nemet mondtam, és Fónagy Miklós akkori esperes lett a másik püspökjelölt a Dunamelléki Református Egyházkerületben. Fónagy Miklós esperes úr megkeresett, és azt mondta, hogy szívesen venné, ha vállalnék jelölést a főjegyzői tisztségre. Mivel az akkori főjegyző nem vállalta tovább e tisztséget, újat kellett választani. Engem tehát az akkori jelölés során egy szabaddá váló tisztségre kértek fel. A rendszerváltás előtt is megkeresett Bolyki János professzor úr, hogy menjek mellé tanárként az Újszövetségi Tanszékre, de akkor úgy éreztem, hogy még nem vagyok kész erre a feladatra. Az edinburgh-i doktorálás után ismét hívtak a tanár kollégák, arra már igent mondtam. Én nagy megtiszteltetésnek tartom az egyházban a vezető tisztségre való felkérést, a több szolgálat lehetőségének tekintem, ezért vállaltam a korábbi és a mostani jelöltséget is. 

Hat éve tehát nemet mondott arra, hogy püspök-jelöltként induljon, de most igent mondott. Mi változott hat év alatt? Érettebb lett? Több vezetői tapasztalattal rendelkezik?
A kérdés jól előfeltételezi a válaszom. Hat éve, 46 évesen nem éreztem magam érettnek a püspöki tisztségre. Az akkori püspökünk, Szabó István püspök úr egy ciklust töltött ki tisztségében. Azt gondoltam, hogy vagy ő két ciklust hadd töltsön ki a szolgálatában, vagy ha új püspök lesz, az legyen egy nálam idősebb testvér. Most, 52 évesen nyitottabb vagyok e tisztségre, és reménységem szerint az Úristentől felkészítettebb. Úgy gondolom, hat éve nem voltam még a Krisztus-követésben, az Isten országában való forgolódásban sem annyira érett, mint amennyire reményeim szerint most vagyok. 

Ezt teljesen átérzem. 46 éves vagyok, és vannak feladatok, amelyekre még nem érzem érettnek magam. De térjünk vissza önre! Mire a legbüszkébb eddigi pályafutásában?
Ez nem éppen a közegyházhoz kapcsolódik. A büszkeség szót sem használnám, inkább a hála szót. Huszonöt éve boldog házasságban élek és négy gyermek édesapja vagyok. Ez öröm és hálaadás egyben.

Ha a szakmai pályafutását kérdezem, mit emelne ki szívesen?
Két dolog kiemelkedő, ami emberi eszközökön keresztül történt, de isteni ajándékként fogom fel. Skóciában, az Edinburgh-i Egyetemen szereztem doktorátust, majd Alexander von Humboldt alapítványi ösztöndíjjal Heidelbergben kutathattam. Ezek az időszakok bekapcsoltak a nemzetközi teológiai vérkeringésbe, egyedülálló lehetőségek voltak számomra. 

Milyen tapasztalatokat szerzett külföldön? A régi reformátusok közül is sokan tanultak idegenben.
Igen, köszönöm a kérdést, a peregrinusokra való utalás nagyon helytálló. Három nagy református területen: Skóciában, Svájcban és Heidelbergben is kutathattam. Minden utamat azért kaptam az Úristentől, hogy az egyházamat szolgálhassam vele. 

Mit látott az ottani reformátusság életében, ami követendő lenne itthon is?
Skóciában nagyon tetszett a lelkipásztorok igényessége. Nemcsak azok a lelkészek tanultak tovább vagy doktoráltak, akik egyetemen akartak tanítani, hanem olyanok is, akik gyülekezeti szolgálatban maradtak. A lelkészek önképzésére láttam nagyon sok szép példát. Jó lenne, ha mi is követnénk ezt. 

Elképzelhetőnek tartja, hogy női püspöke legyen a Magyarországi Református Egyháznak a következő három ciklusban? (18 év)
Azt tudjuk, hogy néhány testvéregyházban ez már lehetséges, Németországban volt már női püspök. A mi egyházunk ilyen tekintetben hagyományőrzőbb. Szerintem nem valószínű, hogy a következő két-három püspökválasztáskor női lelkipásztort választanak a püspöki tisztségre. 

Elképzelhetőnek tartja, hogy megszűnjenek az egyházkerületek? Mennyiben tradicionális szerkezeti kérdésekben a református egyház?
Úgy tudom, Szabó István püspök úr jó néhány éve még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy megszűnhet a püspöki tisztség. Szerintem tizenkét év püspöki szolgálata alatt ő is azt látta, hogy ezek a struktúrák sokkal lassabban változnak. Ezért a saját válaszom is az, hogy nagy valószínűség szerint még sokáig megmaradnak az egyházkerületek. 

Ön szerint mi múlik egy püspökön?
A püspök legnagyobb kiváltsága és lehetősége, hogy a gyülekezetekben élő egyházat segítse. Egyrészt személyes megjelenéssel, látogatással, lelkészekkel való aktív kapcsolattartással. Másrészt a missziót és a gyülekezeti munkát hivatott segíteni az egyházkerület mint adminisztrációs egység. A püspök szerepében leginkább a segítő funkciót emelném ki. 

Milyen egy jó püspök?
Fontos, hogy minden lelkésztársára, presbiterekre, gyülekezeti tagokra megbecsülő szeretettel nézzen. Sokat látogasson, legyen beszélgetőtársa a lelkipásztor testvéreknek, nemcsak a hivatalos alkalmakon, hanem akár a lelkigondozó szerepében is. A püspök tisztségében fontosnak tartom a közösségformálást, a bizalmi légkör kialakítását, a derűt és egymás megbecsülését. Mivel négy egyházkerületbe tagozódva élünk az anyaországban, fontosnak tartom a jó testvéri kapcsolatok keresését a többi egyházkerülettel is. 

Önálló gyülekezeti szolgálat nélkül milyen rálátása van az egyházra? Mit gondol, nem jelent hátrányt esetleges püspöki szolgálatában, hogy nem gyülekezeti lelkész?
Lehet, hogy hátrányt jelent, de én, Urunknak hála, nagyon sokszor szolgálok igehirdetőként. A honlapomon is sorba gyűjtöm dátumszerűen, hogy mikor hol szolgálok. Tavaly nagyjából 30 igeszolgálatom volt, ezeknek egy része Budapesten és környékén, de volt távolabb is. 

Örülök, hogy szóba hozta az igei szolgálatokat, a honlapja szerint a legtöbb istentiszteletet a Szabadság téri templomban tartotta. Szabadság téri lelkész lesz, ha esetleg püspökké választják?
A Szabadság téri lelkészi állás nincs üresedésben. Sok szálon kötődöm azonban oda. Ott voltam beosztott lelkipásztor Hegedűs Loránt mellett, mielőtt püspökké választották. A lánya, Hegedűs Gyöngyi a feleségem lett, így mondhatom, hogy apósom mellett szolgáltam, majd később gyülekezeti tagként is ottmaradtunk. Presbiter is voltam a Szabadság téri gyülekezetben. A mostani egyházi törvény erre már nem ad lehetőséget lelkészi személyeknek. 

A törvény szerint ha a püspöknek nincs gyülekezete, egy éven belül gyülekezeti lelkipásztorrá kell válnia. Hol tudná elképzelni magát?
A hívások felé szeretnék nyitott lenni, mint ahogy korábban is nyitott voltam, de különböző okok miatt nem valósult meg gyülekezeti lelkipásztorságom. Megtisztelőnek tartanám, ha hívna egy gyülekezet. A teológiai tanárságban is lelkipásztornak érzem magam, de mindig is nyitott voltam a gyülekezeti szolgálat felé. 

A rektori széket felcserélné a püspöki székkel, vagy együtt is működhet mind kettő?
Gondolom, hogy mennyiségileg ez nem lehetséges. A jog nem zárná ki, de ha a püspöki tisztségre megválasztana az egyházkerület, akkor lemondanék a rektori szolgálatról, ez természetes. 

A 2003-tól választott tagja a zsinatnak és a dunamelléki egyházkerület közgyűlésének. Mit tapasztal, melyek a legégetőbb problémái az egyházkerületnek? Mi az, amin változtatni kellene?
A különböző jelentésekből naprakészen tájékozódunk, az egyházkerület és a zsinat bizottságai felelősen foglalkoznak a problémákkal. Nem arra tenném a hangsúlyt, hogy min kellene változtatni, inkább azt mondanám, hogy minden hitét gyakorló keresztyén ember, lelkipásztor egy egyéniség. A presbitériumok szerintem majd az alapján fognak dönteni, hogy milyen vezetőt látnának szívesen, milyen tálentumokkal, Istentől kapott ajándékokkal szolgáló vezetője legyen az egyházkerületnek a következő hat évben. 

Ez túl szépen hangzik. Ez valóban így van? Miről szólnak akkor a választások?
Az egyházkerület nagy közösségének segítéséről. Amikor felkértek püspökjelöltnek, minden hozzám e kéréssel eljövő testvérnek egyértelművé tettem, hogy semmiféle „ellenjelölt” szerepet nem vállalok. Az Úristen akaratának fogadom el, hogy a többség kit választ a jelöltek közül. Nekem az imádságom tárgya is, hogy bárki lesz a püspök, legyen jó püspök, akit szeret az egyházkerület és segíti a munkáját. Fontosnak tartom az egyházkerület lelki egységét, és mindenkit arra kérek, hogy együtt támogassák majd a megválasztott püspököt. Nem hatalomnak tartom a püspöki tisztséget, hanem szolgálatnak. 

Emberek vagyunk. Bármi is a választások eredménye, csak van mindenkiben csalódás vagy öröm? Gyakran nehéz kimondani, hogy legyen meg a Te akaratod.
Nagyon köszönöm ezt a kérdést. Én nem jelentkeztem, hanem felkértek a jelöltség vállalására. Ha megválasztanak, örömmel betöltöm a tisztséget, de ha nem, akkor sem lesz bennem semmilyen csalódottság, hanem elfogadom ezt. A mi szabályaink a presbitereink kezébe teszik a választást, és az eredményt én az Úristen akarata megnyilvánulásaként fogadom el. A szerkesztő asszony nyilván megérti, hogy nem is mondhatnék ilyen szót, hogy csalódás, hiszen megtisztelő a rektori tisztség is, amit most betöltök. Reménységem szerint a Károli Egyetem eredményei és az ott megvalósított közösségi típusú vezetés is szerepet játszhatott abban, hogy lelkész és presbiter testvérekben felmerült a nevem a püspöki tisztséggel kapcsolatban. 

Miről kell kommunikálnia egy püspöknek? Gyakran kritizálják az egyházat, hogy fontos kérdésekben nem fogalmaz meg markáns véleményt.
A Szentírás életvitelünkre vonatkozó üzeneteit, amit első renden magamra alkalmazok, mindenki boldogulása módjának tartom. Szerintem a keresztyén etika és értékek képviselete, akár a prófétai üzenet vállalása – éppen azért, mert szeretjük a minket körülvevő társadalmunkat, népünket – feladata az egyház vezetőinek, és a maguk helyén a tagoknak is. Fontos, hogy az egyház közössége megfogalmazza a társadalmi kérdésekben a Szentírásra épülő nézetét, ami vállalandó és nem eltitkolandó, így nem kerülném el a kényes kérdéseket sem. 

Említette, hogy apósa, a tavaly elhunyt Hegedűs Loránt püspök. A nyomdokaiba lépne? Példaképe Hegedűs Loránt?
Őt nagy példaképnek tartom a teológiai tudás tekintetében és nemcsak az egyház, hanem a magyarság szeretete tekintetében is, de nem tudnám utánozni, „lemásolni”, hiszen minden ember egyedi személyiség. Amikor változás van a vezető személyében az egyházkerület élén, fontosnak tartom, hogy ne a megelőző püspökkel való összehasonlítás szerint definiálják az új szolgálattevőt, hanem a neki adott kegyelmi ajándékok, Istentől kapott áldásoknak örülve, elfogadva úgy, mint önálló személyiséget. 

Ha lehetőséget kapna a gyülekezetektől a püspöki szolgálatra, melyek lennének az első lépések, amelyeket megtenne, amit a legfontosabbnak tart?
Nem tudok gyors választ adni erre. Mivel nekem ez egy új feladat lenne, szívesen venném a testvérek, az egyházi közösség tanácsát arról, hogy ők mit várnak el a püspöktől. Szeretnék figyelni az egyház közösségének hangjára. Ami belőlem kiinduló, az részben a korábbi válaszokból kiderül: a közösségteremtés. Legyen az egyházkerület a kegyességi irányzatok sokszínűségét is tekintve úgy közösség, hogy a lelkipásztorok tudjanak együtt imádkozni, egyazon szolgálatban állva azokkal is, akik másik kegyességi irányzathoz tartoznak. A testvéri közösség, a bizalomépítés körében keresném meg azt, amihez hozzájárulhatnék. Végül hadd mondjam el, hogy szeretnék mindenkit arra hívni, hogy szeretetlégkörben, kölcsönös megbecsülésben, egymás ajándékainak örülve és a végeredményt Isten kezéből elfogadva történjen meg a választás.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás