Csend volt a szikla körül. Néha por kavarodott fel, a virágzó ágakat a szél lengette. Madarak lebbentek le és fel, színesen, mit sem tudva.

Pihent a választott nép is. Nem tett semmit, nem érdemelt ki semmit. Legalábbis, látszólag.

Visszagondoltak az előző napra.

Vagy igyekeztek nem gondolni rá.

Néhányan gyászoltak.

Isten megpihent... Talán elerőtlenedett? – kérdezték a mélyben, szavak nélkül. Netán elhagyta őket? Isten-e Isten; az-e, akinek gondolták? Még jobban elszakadnak tőle ezek után, hogy kóstolót kaptak igazi valójából?

A kenyér megtört, a bor kiloccsant.

Összetöretés. Istené és emberé.

Hasadtság. A kárpité és a reményé.

Törésvonal hívő és vallásos között.

Szokások és belső történések határán.

A húsvéti bárány megáldoztatott.
Vajon kiengesztelést vagy ítéletet hoz?

Kifújt tojás az ünnep. Üres és törékeny.

Életre kelhet-e még belőle bármi? 

És a hetedik napon sírban pihent az Úr.