Az idei esztendőben rendezvényünk minden programja a Pünkösd egyik jellegzetes üzenete köré csoportosult, miszerint az új teremtésben, csakúgy, mint a valamikori genezis során, minden a helyére kerül.

Első sorban megtalálta gyülekezetünkben helyét a harmadik nagy egyházi ünnep, amit sokszor mostohagyermekként kezelünk. Gyakori kérdése a világnak és az egyházon belül lévőknek is Pünkösddel kapcsolatosan: „Mi akar ez lenni?" (Apostolok cselekedetei 2. rész 12. vers) Talán abból fakad ez az érthetetlenség, csodálkozás, hogy a pünkösd ünnepét a beavatottak, a kiváló hívők, a nagy keresztyének különleges alkalmának véljük, mintha a Lélek csak egyeseknek, kivételeseknek adatna. Családi-napunk színes, minden korosztálynak szóló, kötetlenebb programjai pont a kiváltságos-tehertől szabadította fel ünnepünket. Természetesen helye volt ezen a napon az áhítatnak is. A programnyitó istentisztelet igei üzenetében a növekedés szükségszerűségéről volt szó. Ez a növekedés azonban nem minden esetben számbeli. Az egyház történelmében voltak korok, és a mostani is ilyen, amikor a gyarapodás minőségi értelmezést nyer, és ennek értelmében kell szolgálatunkat végezni. Az istentiszteleten a lélek kiteljesedését segítette a Pátrohai Református Gyülekezet Kórusának csodálatos énekekből összeállított szolgálata.

A folytatásban helye volt a kultúrának is. Bodrogi Éva és Herczku Ágnes énekesek Virág, ének című koncertje a léleknek olyan húrjait rezegtették meg, amelyeket gyakorta letagad és meghazudtol a durvaságokkal és értéktelenségekkel teli világ. Mennyei tisztaságú éneklésük nyíló virághoz hasonlóan bontotta ki érzelmeink rejtett csíráit. A koncerten közreműködött Tokodi Gábor lantművész és Szászvárosi Sándor viola de gamba és cselló művész.

A délután hátralévő részében a templomkertben és a parókia udvarán folytatódtak a programok, melyeken „Homo ludens"-ként, azaz a játékos emberként találhatta meg ki-ki a maga helyét. A kisebbek sportvetélkedőn, az idősebbek bibliaismereti kvízben mérhették össze tudásukat. Mindeközben finomabbnál finomabb házi készítésű sütemények és az elmaradhatatlan babgulyás csillapította a közel százötven fős sokaság étvágyát.

A délután záróakkordja a tombolasorsolás volt. A felajánlásokból 90 tombolanyeremény várta, hogy gazdára leljen. Meggyőződésem, hogy a negyedmillió forint összértékű ajándékok mindegyike megtalálta méltó helyét a nyerteseknél.

Ünnepelni csak az a közösség képes, ünneplőbe csak az a lélek öltözhet, amelyik megtalálja helyét ebben a világban. Mi kisvarsányiak és pátrohaiak honra, itthonra és otthonra leltünk e földi és mennyei hazába pünkösdkor. Vigaszunk és örömünk azonban attól lett teljessé, hogy Istenünk is megtalálta helyét szívünkben, közösségeinkben, jókedvünkben. Áldásai erről tanúskodnak. 

A szerző: Rácz Róbert kisvarsányi református lelkipásztor