Egy szürke, keményborítós könyv Minden kezdet címmel? Első ránézésre semmi újat nem mond, a fellapozás és beleolvasás után már elkezd érdekelni, mégis mi ez. Bátor? Extravagáns? Megbotránkoztató? Szimplán elgondolkodtató? Ez mind egyben.

A könyvnek van alcíme is: A beavatás regénye, és itt jön az olvasó aha-pillanata. Turczi István József Attila-díjas költő és műfordító a felnőtté válással, a kölyökálmokkal, a kiábrándulással és egy csipetnyi önéletrajzi élménnyel megtűzdelt regényét tarthatjuk a kezünkben. Aminek gyaníthatóan lesz folytatása is.

A könyv egy húszesztendős, kissé naiv fiatalember kalandjairól szól, akinek utazása a szerelemtől kezdve az érzelemmentes szexuális élményen át egészen a spirituális beavatásig tart. A könyv hátsó borítóján Eifert János Fák temploma című, szimbolikus jelentést hordozó fényképe látható. A hosszú, titokzatos fasor végében valami távoli, furcsa tárgy rémlik. A történet ugyancsak a szürkeségből (könyv előlapja) halad a zöldellő fasor útján (könyv hátlapja) a messzi semmiségbe. A táj nem evilági képet sejtet, ahogyan a regénybeli Kővár sem, ahol a történet nagy része játszódik. Kérdés, hogy a fasor kijelölte út végén a főhős vajon eléri-e a céljait. Vagy megakadályozza őt az ugyancsak szimbolikus jelentésű Kővár, a mindennapi élet szürkesége?

Ebbe a kastélyként és hotelként egyaránt funkcionáló várba érkezik Azrael, a történet főhőse, recepciós munkára.

A hotelban dolgozik még Sára, Azrael nővére, a létesítmény igazgatója. Bár a történet folyamatosan a jelenről, Azrael tapasztalatairól és életéről szól, főhősünk múltja, még ha csak időnként sejlik is fel, nem tud leválni róla. Az előzményeket csak foltokban ismerhetjük meg, de annyit sejteni vélünk, hogy Azrael furcsa viselkedése traumatizáltsága jeleit mutatja.

Azrael őrlődik az emberek között, sodródik a fiatalság és a felnőtté válás peremén. Naivitással fogadja a hozzá közeledő nőket, tudatlanul hagyja, hogy belerántsák az esztelen, felelőtlen tettekbe. A körülötte élő emberek, ahogy a barátai és a nővére is teszi, nem feltűnően, de irányítják és kihasználják Azraelt, aki mindezt még csak észre sem veszi.

Ahogyan a szerzőtől már megszokhattunk, Turczi István most sem köntörfalaz.
A kőkemény valóságról ír: arról, hogy mi történik olyankor, amikor szó nélkül elfogadjuk mások döntéseit, cselekedeteit, mondatait, amikor bólogató kiskutyust formálunk magunkból, miközben mindazt, amit a körülöttünk lévő emberek tesznek, teljes szívünkből elutasítjuk. Mindezt elővigyázatosan, mégis nyíltan teszi.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a szerzőt elsősorban költőként tartja számon a kortárs szépirodalom, és a figyelmes olvasó erre gyönyörű példákat találhat a szövegben, mint például amikor Azrael az utcán elhaladó hölgy „ringóságaira" figyel fel.

A regény szereplői egyébként mind egyszerre valószerű és szimbolikus alakok. Azrael ártatlan, naiv, „beavatásra" váró fiatalember, név szerint ugyanakkor halálangyal is. Vele kapcsolatban a legnagyobb kérdés, vajon mennyire gonosz és mennyire jó. Irányítható báb, önálló akarattól mentes ifjú, akit mindenki csak kontrollálni és dobálni akar, vagy valaki más is?

Sok mindent olvastam már életemben, és általában világos volt, miért tartozik valami a szépirodalomhoz, a „széphez", Turczi István könyvénél azonban nem tudtam tisztán látni.
Befejeztem, becsuktam azzal, hogy nem is szólt semmiről, majd felraktam a polcomra a többi könyvem közé. Teltek-múltak a napok, és azon kaptam magam, hogy Azrael fejével gondolkodom. Azon agyaltam, vajon mikortól számít valaki felnőttnek. Az első szexuális élménytől? Az első munkahelytől? Mikor lesz kisfiúból, kislányból felnőtt Nő, Férfi? Miért lettem én olyan, amilyen? A szüleimnek köszönhetem a természetem, vagy a barátaimnak, netán a környezetemnek? Napról napra több kérdés jutott eszembe, olyanok, amelyeken eddig talán nem is gondolkodtam el. Hazaérve többször is levettem a polcról a könyvet és belelapozgattam, újraolvastam részeket, végül az egészet. Többet akartam tudni Azraelről, a kalandjairól, kamaszkori butaságairól, szerelmi tapasztalatairól. Újra az ő fejével akartam gondolkodni, a könyv visszahívott: a szkepszist izgalom, érdeklődés váltotta fel.

Aki kíváncsi egy kamaszfiú küzdelmeire, vegye kézbe kortárs írónk, költőnk, Turczi István Minden kezdet című kvázi-fejlődésregényét - hiszen nem tudjuk, pontosan hol a vége Azrael útjának. A virág, legyen az hófehér, vagy éjfekete, kinyílóban van, de színét a körülötte lévő világ pillanthatja csak meg, ha teljesen kibomlott. Várjuk hát a regény folytatását!

Rácz Levente