A kollégium története dióhéjban
A XVI. század második felétől egymás után kezdték meg működésüket Erdélyben a református iskolák, előbb Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Enyed, majd Szatmárnémeti, Torda, Zilah és 1670-ben ebbe a sorba lépett be a Székelyudvarhelyi Református Kollégium is gróf Bethlen János kancellár alapítványának köszönhetően. A Bethlen család volt hosszú időn keresztül a kollégium fenntartója és mecénása.Gróf Bethlen Dávid 1716-ban „ajándékozott egy nagy pecsétnyomót a kollégium számára, amelynek lapján egy rózsabokor van bevésve és körül e szavak: „Per spinas ad rosas", ez mind a mai napig az iskola jelmondata. Ezen alma mater indította útjára többek között Ravasz Lászlót, Orbán Balázst, Benedek Eleket vagy Kányádi Sándort. 1948-ban a kommunista hatalom intézkedése nyomán az iskolák államosításának és vagyon elkobzásának 1593 magyar egyházi iskola esett áldozatul, köztük 531 református felekezetű.

A székelyudvarhelyi Református Kollégium és Tanítóképző sem kivétel, mely 45 év megszakítás után 1994-ben indulhatott újra. Jól példázza az iskola fejlődését és a benne folyó munka hatékonyságát az a tény, hogy míg 1994-ben 19 diákkal indult az iskola, ebben az évben már 652 diákkal kezdte meg az új tanévet.

Szemben az áramlattal
Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök a 100. zsoltár alapján hirdette az igét. „Amikor itt vagyunk egy kollégium ünnepségén és az eltelt időért adunk hálát, akkor elmondhatjuk, megfogalmazhatjuk, hogy nem csupán csak azért alapítottuk vissza ezeket az iskolákat, hogy státusszimbólum legyen számunkra, hanem hiszünk benne, hogy ezekben az oktatási intézményekben az ifjúságot sikerül megtartani azon az úton, amely szembeszáll ezzel a sokféle áramlattal tele lévő világgal és visszatér az ő értékeihez és ebből táplálkozik." A pusztulás és rombolás világában vissza kell térni az igazi gyökerekhez és ennek az útja a tanítás, oktatás, de kérdés az, hogy ebben a munkában tudunk-e örvendezni és hálaadó módon élni és ez állandósul-e úgy az életünkben, hogy ilyen örvendező és hálaadó nemzedékeket neveljünk– mondta a püspök. Ez a kollégium a református egyházi oktatás egyik sikere, mely Isten áldásaként fogható fel. „Az örömre és a hálaadásra a zsoltáríró két okot talál és ez bennünket is el kell gondolkoztasson most ezen az ünnepen". Az egyik az, hogy Ő alkotott bennünket. Milyen nagy dolog az, ha a mai ember tudja, hová tartozik, és a mi oktatásunk azt is szolgálja, hogy megtanítjuk diákjainknak azt, kihez tartoznak. Másrészt az ige figyelmeztet arra, hogy jó az Úr és örökké tart az Ő szeretete és a hűsége nemzedékről nemzedékre. Fontos üzenet ez mindnyájunk számára, hiszen most, amikor a jövőt kutatjuk és azért aggodalmaskodunk, hogy mi fog történni ezzel a Földdel, akkor biztonságunk van arra nézve, hogy Isten nemcsak egy bizonyos időszakra gondolja, hogy nekünk itt helyünk van, hanem nemzedékről nemzedékre megőrzi ezt. „A kollégium történetét olvasva azt láthatjuk, hogy ez az intézmény úgy tudott felemelkedni, hogy mindig voltak önfeláldozó emberek, akik engedték, hogy átáradjon rajtuk Isten kegyelme, odaálltak a diákok elé és emberként tudtak szolgálni"- zárta igehirdetését Kató Béla.

A veteményeskert
Az igehirdetést követően Juhász Zoltán iskolalelkész köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tőkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója ismertette az iskola történetét. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára köszöntő beszédében a régiekre utalva úgy fogalmazott: az egyház veteményes kertje az iskola. A magyar kultúra megőrzése, táplálása, továbbadása és gyarapítása ezeknek a „veteményes kerteknek" a feladatköre volt évszázadokon át. A kollégium munkatársaira hárul ma is az a feladat, hogy ezt a munkát továbbvigyék, mely a mai generáció reménysége. Nehéz hagyomány, nehéz örökség, de szép feladat.

Istentől kapott feladat
Répás Zsuzsanna volt nemzetpolitikai államtitkár-helyettes beszédében kiemelte: bár a húsz éves kollégiumot ünnepeljük, mégis ezen keresztül a gyermekeket ünnepeljük, akik ebben a kollégiumban tanultak vagy most nevelkednek. A bibliai talentumokról szóló példázat a mai diákok számára is mély értelmet hordoz, hiszen az Istentől kapott feladat ezeket a talentumokat kamatoztatni. Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője arról beszélt, hogy mennyire fontos egymásra figyelni, valamint a jó kommunikáció a tanárok és a diákok között. Mindez azért fontos, mert olyan társadalomra van szükség, mely nem hidegül el, amely megértő, türelmes és figyelmes és ebben a munkában a református kollégiumnak is ki kell vennie a részét. Az ünnepi istentiszteleten a kollégium diákjai énekekkel és verssel köszöntötték az egybegyűlteket, majd a kollégium kórusának szolgálata következett.

Egyedülálló gyűjtemény
Az ünnepség zárásaként a meghívott vendégek megtekintették az a páratlan gyűjteményt, amely az iskola fizika szertárában mutattak be. A több száz darabos gyűjtemény legrégebbi darabjai száznegyven évesek, és vannak köztük olyan ritkaságok is, melyek csupán a kollégium gyűjteményében lelhetők fel - tudtuk meg Csáky Ernő sepsiszentgyörgyi nyugalmazott mérnök-tanártól, aki Littasi Csilla projektvezetővel, valamint néhány diákkal közösen leltározta fel és állította össze a kiállítás anyagát. Az iskola legkorábbi, az eszközök beszerzéséről készült feljegyzései 1876-ból valók. Csáky Ernő elmondta: több mint nyolcszáz mechanikai, távközlési, elektronikai és elektrotechnikai eszköz található a gyűjteményben. Véleménye szerint a gyűjtemény nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is egyedülálló, ugyanis számos ritka darabot tartalmaz, egyebek között Edison-féle izzólámpát, szikratávírót, Bell-féle telefont, évszázados hőmérőt, barométert, gigantikus dinamót, fonográfot, melyek közül néhányat a kiállítás megnyitójára működőképes állapotba összeraktak és be is mutattak. A tanár úr véleménye szerint a következő egy évben a gyűjtemény hetven százaléka restaurálható és használható állapotba kerül. Tőkés Zsolt igazgató szerint más székelyudvarhelyi tanintézetnek is voltak hasonló eszközei, ám nem őrizték meg őket, a mostani leltározás és felújítás alkalmával döbbentek rá arra: megfizethetetlen kincs református kollégium szertárának tartalma, mely a Gondviselésnek köszönhető, hogy megmaradt, még ha ilyen állapotban is.

A szerző: Juhász Ábel református lelkipásztor