A szerelemtől az adókedvezményig
A radnótisok vendége volt Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, a gimnázium egykori diákja. Az egyházvezetők gyors felméréssel nyitottak, megkérdezték a diákokat, hogy ki tervez közülük házasságot és ki az, aki csak úgy összebútorozik. A nem reprezentatív felmérés eredménye azt mutatta, hogy a radnótisok többsége bízik a házasság intézményében. Arra már bátortalanabb, ám annál érdekesebb feleletek érkeztek, hogy mire jó a házasság. Sári szerint a házasság az együttélés egyik legkipróbáltabb módja, ami azt szolgálja, hogy az ember ne legyen egyedül. Zsolt úgy vélte, hogy a házasság a szerelem egyik legerősebb kifejezése, míg Herta szerint csupán arra jó, hogy a házas felek adókedvezményekhez jussanak.

Az elköteleződés
Köves Slomó előadásában visszatért a gyökerekhez, az első házasság, Izsák és Rebeka történetét idézte a Tórából.
„Amikor Rebeka meglátta Izsákot, olyan erős szerelem ébredt benne első látásra, hogy leesett a tevéről. Izsák pedig bevitte a sátrába, elvette és megszerette őt. Vajon mire jó és mitől jó egy házasság? Mitől több, mint egy papír? A mai világban a szexuális forradalom után elég szabadon kezeli a kérdést a nyugati világ. A hatvanas években azt gondolták, hogy harminc éven belül megszűnik a házasság intézménye, mégis létezik a mai napig is. A házasság lényege olyan emberi képesség kibontása, megvalósítása, ami nemcsak a családi élet, hanem az emberi élet minden tekintetében fontos. Ez pedig az elköteleződés."
A rabbi szerint számos dologban befolyásol minket a hangulatunk, és ha már nincs kedvünk tovább valamihez, akkor abbahagyjuk, ha nincs meg bennünk az elköteleződés. „ A boldogító igen kimondása azonban nem csak a pillanatnyi érzelmeinken múlik, és nagyon mély, esszenciális kapocs jön létre általa. Megtanuljuk, hogy mi az elköteleződés."

Hosszú együtt járás, rövid házasság
Köves Slomó szólt arról is, számos esetben találkozik azzal, hogy egy fiú és egy lány öt-hat évig együtt járnak, akár együtt is élnek, majd a házasságkötés után egy évvel elválnak. „Mi történik ilyenkor? Mi változott meg, hogy öt éven keresztül együtt éltek gond nélkül, majd a házasságot már nem bírják? A válasz az lehet, hogy a házasságkötés előtt két különálló ember élt együtt (akár két külön bankszámlával). A házassággal történt elköteleződés azonban a két embert egy emberré tette. Ez a fajta elköteleződés sokszor előhoz olyan attribútomokat, amelyek korábban nem voltak meg" - vélekedett a rabbi.

Csak a tűz marad?
A rabbi két héber szót írt a táblára az „is" férfit, az „isa" nőt jelent. „Ha kettéválasztjuk a két szót, és az egyező betűkből (alef és sin) alkotunk egy új szót, akkor az azt jelenti, hogy tűz. Ha a különböző betűkből (jud és héj) alkotunk szót, azt jelenti, hogy Isten. A Talmud azt mondja, hogyha a férfi és a nő kiérdemli, akkor ott van Isten köztük, ha pedig nem érdemlik ki, csak a tűz marad. Persze a férfi-női kapcsolat alapja a tűz, ami jól melegít, ha fázunk, de van más tulajdonsága is. Ha nincs kerete, akkor pusztítani kezd. A Talmud szerint Isten, a végtelen, mindent kitöltő kapocs tudja megerősíteni a férfi és nő elköteleződését."

A társ
Bogárdi Szabó István püspök szintén bibliai példával kezdte mondanivalóját. „Mózes első könyvében azt olvassuk, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Az egész emberiség története úgy kezdődik, hogy Isten összerakja a férfit és a nőt, és abból lesz az ember. Mindenkinek vannak hallomásai és előítéletei a házassággal kapcsolatban, mégis elgondolkodtató, hogy miután az Úr megteremtette Ádámot, azt mondta, hogy nem jó az embernek egyedül, szerzek neki társat, és megalkotta Évát. A nőnek tehát a férfi, a férfinak a nő a társa. A házasság matematikája különös, mert itt egy meg egy az egyenlő eggyel, tehát a férfi és a nő egy. Nagy titok ez."

A nők fáznak rá
A püspök szólt az együttélésről és a válásról is. Úgy vélte, hogy a házasságkötés nélküli együttélésre mindig a nők fáznak rá. „Azt tapasztalom, hogy azok a lányok, akik nem mennek férjhez negyven éves korukig, de éltek akár több élettársi kapcsolatban is, idősebb korukra végérvényesen egyedül maradnak. Az együttélésre mindig a nők fáznak rá, míg a férfiak, mint a szarka, szállnak fészekről fészekre. Vagyis a gyengébb nem ebben biztos, hogy gyengébb.

Exkluzív szövetség
A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy sosem jön el az „ideális pillanat" a családalapításra, vagyis nem lehet mindig minden együtt (diploma, lakás, kocsi, nyaraló), hogy eszerint hozzák meg a felek a döntést. „Heten voltunk testvérek, de sosem éreztük magunkat szegénynek és megfosztottnak, mert a szüleink szerettek, és arra neveltek, hogy mi is szeressük egymást. A házasság szeretetközösség, ami nem a papírról szól, az csak igazolja, dokumentálja, hogy megköttetett. A házasságban egyenrangú felek kötelezik el magukat egymás mellett. A házasság exkluzív, kizárólagos szövetség, ahol nincs apró betűs rész a szerződésben, amelyet a másik fél nem ismer. Talán sokan vannak, akiknek eszük ágában sincs házasodni, mert családjukat válások terhelik, mégis arra szeretnék buzdítani, hogy tekintsenek úgy a házasságra, mint az emberi élet olyan dimenziójára, ahol föltárulhatnak olyan képességeink, amelyek másutt nem."

Házasság, szabadság
A püspök szólt Platon elméletéről is, mely szerint az istenek a legtökéletesebb mértani formába, a gömbbe teremtették a férfi és a női princípiumot, de az emberek tönkretették a boldogságot, ezért az istenek kettévágták a gömböt, és csak akkor lesznek újból boldogok, ha megtalálják másik felüket. Bogárdi Szabó István három görög szóról is beszélt a diákoknak, megmagyarázva, hogy mi a különbség a fília, az erosz és az agapé szavak között. Szeretlek, mert szeretsz, szeretlek, hogy szeress, szeretlek, mert szeretlek. Ez utóbbival, vagyis az agapéval fejezi ki Pál apostol a házasság kötelékét. Ha jó a házasság, megjelenik benne az agapé, az isteni titok – mondta a püspök, aki szerint a házasság, vagyis az agapé kötelékében lehet a legszabadabb az ember.

Fekete Zsuzsa