Tabuk nélkül

Az állami fenntartású iskolákban az előző tanévtől új tantárgyként, felmenő rendszerben vezették be a hit- és erkölcstan tantárgyat. Sokan megkérdőjelezték a létjogosultságát, mások nem vitatják a fontosságát, ám hirtelen szakadt rájuk a temérdek kötelező óraszám. Vajon milyen a jó hittanóra? Mi a célja egyáltalán? Erről beszélgettünk a Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola hittanoktatójával, Bölcsföldiné Türk Emesével.

„A hitet nem lehet oktatni, sem osztályozni, a hit tanait azonban igen. De nem csak az ismeretek átadásáról szól a hittanóra" – mondja Bölcsföldiné Türk Emese hittanoktató, az új hetedikes hittan-tankönyv szerzője. „A hitnek a tanait oktatjuk, de közben hitet is szeretnénk ébreszteni, és a hit mindig cselekedetekre ösztönöz. Ez pedig már erkölcstani kérdésekhez vezet. Vagyis nemcsak oktatunk, de nevelünk is. A cél az, hogy a gyerekek megértsék: ne pusztán minden háttér nélkül legyünk jók. A jócselekedetek a hitünkből fakadhatnak."

Saját felismerésekre ösztönöz
Jelenleg első, második, ötödik és hatodik osztályban kötelező a hit- és erkölcstan-oktatás, jövőre a harmadik és a hetedik évfolyamosok órarendjének is része lesz valamelyik tárgy. A jó hittanóra hasonló egy jó osztályfőnöki órához: a diákok itt élhetik meg a legintenzívebben a közösséget, amely az iskolai keretek között lehetséges. Ilyenkor nem csak a tananyagról esik szó, hiszen szóba kerülnek azok a témák is, amik épp foglalkoztatják a gyerekeket. Ennek jórészt a kreatív munkaformák adnak teret – teszi hozzá a pedagógus.
„Nemcsak frontális módszerrel dolgozhatunk órán – én beszélek, a diákok jegyzetelnek és feladatokat oldanak meg –, hanem kiscsoportokban is dolgozhatnak együtt a diákok. Ilyenkor együtt jutnak el valamilyen következtetésre, majd azt megosztják a többiekkel. Szeretném arra ösztönözni őket, hogy ne a készen kapott, fölülről megmondott vélemény létezzen csak a számukra, hanem ők ismerjenek fel különböző igazságokat a Szentírás szövegén keresztül, egymás tapasztalatai vagy a tananyag által. Mivel egyházi iskolában tanítok, néha piszkálni kell a tizenkettedikeseket, hogy merjenek belekérdezni abba, amit mondok, merjenek megkérdőjelezni dolgokat. Nemrég egy reggeli áhítaton a 90. zsoltárból hangzott el a kérdés: hol késel, Istenem? Ők ezt még nem élik meg, mert ha valami nehézségük adódik, akkor is ott van a tudatukban, hogy Isten van és ott van velük. Akinek viszont vannak kérdései, de a gyülekezetben nem teheti fel azokat vagy nem hívő háttérből jön, az egy egyházi iskolai közegben nagyon nehezen meri feltenni azokat. Ezért próbálom kiugrasztani a nyulat a bokorból."

Mindenről lehet beszélni
Hittanórán nincsenek tabutémák, állítja a hittanoktató. Említ egy esetet, mikor tizenhat évesek között szóba kerültek a szexualitással kapcsolatos kérdések. Volt, aki megkérdőjelezte, hogy társai beszélgethetnek-e erről. „Nincs tabutéma hittanórán, a mód, ahogy beszélünk, viszont nagyon fontos. Legyünk tisztelettel a téma iránt, egymás iránt és az Úristen iránt. Nem lehetek közönséges, nem bánthatom a másikat, nem káromolhatom Istent. Ha ez a három együtt van, akkor mindenről lehet beszélni."

Van rá idő
A tananyag sosem független a diákok életétől – fejtegeti a pedagógus. „Tizenkettedikben a tízparancsolat kapcsán pont az elmúlt hetekben kerültek elő az abortusz, az öngyilkosság, az eutanázia kérdései.
De szó esik a nemi szerepekről a családban és a társadalomban is. A kisebbeknél hangsúlyosabb az önismeret: egymás megismerése, az önértékelés, a kapcsolódás egymáshoz. Amikor az ősatyákról tanulunk, beszélhetünk a családi problémákról: a szülők és a testvérek hogyan viszonyulnak egymáshoz, mit jelent a kivételezett gyerek a családban vagy a házastársak egymás elleni kijátszása. Mindig azon a szinten beszélgetünk erről, ami nekik érdekes, aktuális lehet." Minderre más órákon, különösen érettségi tárgyakén nincs lehetőség kitérni az idő szorítása miatt.

Beszédes cetlik
Egy alkalommal a sztereotípiákról esett szó nyolcadik osztályban – meséli a hittanoktató. „Mindenki húzott egy karaktert, volt köztük focirajongó, gazdag ember, tanár, hajléktalan és muszlim. Ennek megfelelően kellett egymással beszélgetniük, és ebből találták ki azt is, hogy milyen szerep jutott rájuk. Ezután megbeszéltük, kit hogyan kezeltek a többiek, és megnéztük, Jézus mit mond az előítéletekről. Megfogalmaztuk, hogy Istennel kiléphetünk ezek szorításából, szabad a másikra nem csak a berögződéseink alapján tekinteni. Még a pozitív előítéletek is csalhatnak, ezért fontos, hogy megpróbáljuk megismerni egymást."

Párizs és a gályarabok
Szóba kerültek a januári párizsi események is a Baár-Madas hittanóráin. „Csoportmunkában dolgoztuk fel a történteket az újságírók, a terroristák, az egyház és a kívülállók szempontjából. Megvizsgáltuk azokat a bibliai szakaszokat is, amelyek az istenkáromlás eseteiről szólnak, és az iszlámról is hallottunk egy meghívott előadótól. De nemcsak az aktualitások, hanem az egyháztörténet is felvethet nagyon személyes kérdéseket. Például arról, hogy milyen kincseim vannak, hogyan élek az adottságaimmal – Huszár Gál és Albert Schweitzer életéről tanulva tudunk beszélgetni. Fontos látnia a diákoknak, hogy az egyháztörténelem nem velük kezdődik, és nem is velük ér véget, hiszen az üdvtörténeten átívelő szentek közösségéhez tartoznak. Amikor gályarabokról tanultunk, az egyik fiú jelezte, hogy neki van őse, aki gályarab prédikátor volt. Az is fontos tapasztalás, hogy kiknek az örökösei."

Őszinte kifakadás
Vannak diákok, akik már gyermekkorban megtértek, és azóta személyes kapcsolatot ápolnak Istennel – ez ritka és különleges ajándék Bölcsföldiné Türk Emese szerint. Sokan tudják, mit jelent a megtérés, de nem sajátjuk még. És van, akinek épp a hittanóra segít eligazodni ebben a kérdésben. „A bűneset történetéről beszélgettünk éppen, és amikor kimondtuk: azzal minden elromlott, teljesen őszintén kifakadt valakiből, hogy akkor hogyan lehetséges, hogy mi mégis visszakerüljünk az Istennel való szoros közösségbe. Azt, hogy ez Krisztuson keresztül lehetséges, neki fontos volt itt hallania."

Felnőtt hit
Hogy lehet a hitet osztályozni? – teszik fel gyakran a kérdést a diákok. „Fontos, hogy ne verje őket fejbe az osztályzat. Mindig mondom nekik, hogy nem értékelhetem a hitüket, de van olyan tudás a tananyagban, például a bibliaismeret, amit számon kérhetek. Miért van erre szükség? Olyan világban élünk, ahol nagyon sok minden van a gyerekek körül. Hogy fognak tudni dönteni, ha nem tudják, mi alapján tegyék? Nemsokára kikerülnek egyetemre, ahol majd megkérdik: miért gondolkodsz másként? Begyöpösödött vagy, vagy tudsz érvelni? Egyházi iskolából jöttél, de ugyanúgy mindenben benne vagy, mint bárki, akkor te mitől vagy keresztyén? Fontos az is, hogy aki konfirmált, érettebb fejjel is átgondolja, ugyanazt vallja-e, mint tizennégy évesen. A felnőtt hit az, ami tudja, miben hisz, ezért kellenek az ismeretek, de szükség van hozzá a szívbeli bizalomra is – ahogy a káté mondja."

Ér segíteni
A hittanórai nevelés része az is, hogy a diákok megtanulják meghallgatni egymást, és ugyanolyan értékűnek tekinteni a másik véleményét, mint a sajátjukat – igaz, ez nehéz feladat. Sokat segít ebben a kooperatív tanulás módszere, és a számonkérés is lehet kooperatív – állítja Bölcsföldiné Türk Emese. „Azok, akik az előző órán együtt fejtettek ki egy témát, most együtt írják a dolgozatot, belejavíthatnak egymás feladatlapjába, és együtt értékelem a csoport munkáját. Ezzel megtanulhatják, hogy érdemes együtt dolgozni, és hogy felelősek vagyunk egymásért. Nem csak az számít, hogy én megtanultam, az enyém jó legyen, hiszen a leggyengébb láncszem érdemjegye szerint értékelem mindannyiuk felmérőjét."

Református identitás
A hittanórák célja az is, hogy kialakítsa a gyerekekben a református identitáshoz tartozó szokásokat. „Fontos, hogy ismerjék a Bibliát, eligazodjanak benne, természetes legyen számukra a napi igeolvasás. Ugyanez igaz az énekeskönyvi énekek megtanulására és eléneklésére is, amire leginkább alsó tagozatban fogékonyak a gyerekek. Természetes lesz nekik az is, hogy önálló imádságokat mondunk inkább, és az egyházi jelképeinkkel is megismerkedhetnek. Például, ha ránéznek a református címerre, tudják, mi mit jelent abban. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék a saját gyülekezetük és a templomuk történetét is. Tudják, hogy az elődeik milyen hitből fakadó lépéseket tettek meg, valószínűleg éppen olyan korokban, amikor nem volt természetes, hogy a hívek bármikor elmehetnek az istentiszteletre."

Hittan és történelem
Az új kerettanterv szerint az általános iskolások már nem egyetlen tanévben tanulnak egyháztörténetet, hanem a tananyag eloszlik négy évre úgy, hogy kapcsolódik a történelemórák anyagához. „Tanulják Bethlen Gábort történelemből, veszik a bibliafordítást, vagy Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait, és feltárul előttük, hogy ezek az alakok és művek milyen fontosak voltak a magyar művelődéstörténetben, vagyis mit adott nekünk, magyaroknak a reformátusság."

A gyerekekért van
A hittanóra célja az is, hogy legkésőbb érettségiig sikerüljön gyülekezetbe integrálni a fiatalokat – tette hozzá a pedagógus. Nem minden hittanos jár gyülekezetbe, de hittanoktatóként erre biztatja őket, árulja el. „Ha néha nem tudok éjjel aludni, elkezdem a névsorokat végigimádkozni. A gyerekek érdeke az is, hogy ne fáradjunk el el a végletekig a hittanoktatásban. Nekem van egy másik szakom is, a német, ami nem visel meg lelkileg. Hittanból viszont többet teszek, mint tanítok. A gyerekek lelki nevelése ezeken az órákon különösen fontos. Ez akkor működik jól, ha az az idő rájuk van szabva, értük van és ők fontosak ebben."

Jakus Ágnes

Képek: Bölcsföldi András; eduline.hu

A református hittanoktatásban több hasznos háttéranyagot talál a Református Pedagógiai Intézet honlapján.