Egy fiatal, jegyességben járó lány valakitől teherbe esik. József ezért elhagyja, családja, akikről nem is tudjuk, vannak-e, kiközösíti, talán valaki feldühödve meg is kövezi, vagy egyszerűen száműzi, hogy éljen együtt szégyenével valami idegen vidéken. Így nézne ki a karácsonyi történet az Isten-faktor nélkül. Angyalok, betlehemi csillag és egyéb apró vagy nagyobb csodák nélkül.

Ma is lehet ilyen rövid, kilátástalan történeteket gyártani, amelyből Isten ki van vonva. A karácsony lehet az emberi szeretet meg a család ünnepe, meg csupa olyan, hogy ne kelljen fentebb emelnünk a tekintetet a megterített asztaltól. Vagy lehet üres kulturális tradíció pásztoros-humorizáló versikékkel. Fényes nap, amibe belekapaszkodnak a depressziós emberek a sötét téli időszakban. Sok verziót lehet gyártani a főszereplő: Isten üdvözítő kegyelme nélkül. De nem kevésbé rövid, lehangoló és hamis, mint a képzeletbeli, száműzött Máriáé.

Milyen jó, hogy nem így történt! Már a bűneset óta készítette Isten az utat annak az utódnak, aki majd a kígyó fejére tapos. Nagynevű és kevésbé vitrinbe való ősökön keresztül vezette a vérvonalat és az ígéretet, hogy eljön a Messiás. Aztán nem utolsósorban a születés körül is mindent úgy intézett, hogy József ne hagyja ott Máriát, hogy a bölcsek ne tévedjenek el, hogy általuk még Heródes is hírét vegye a változásnak, de ő se tudjon ártani, és még a társadalom perifériáján élő pásztorok is odaérjenek ahhoz a kis barlangistállóhoz, ahol megszületik az, akit vártak.

Noha bennünk nem fog megmozdulni a magzat az angyali üdvözlet szavaira, valami mégis megmozdulhat.
Megmozdulhat először is a felismerés, hogy nemcsak évezredekkel ezelőtt készítette Isten csodálatos módokon a Megváltó eljövetelét, hanem az én életemben is. Az én őseimen keresztül is. Annyi lehetőség volt az életemben elkallódni, sőt, akár meghalni. Milyen jó, hogy az elszabadult orbánhegyi busz nem akkor tarolta a járdát, mikor én vagy a családomból bárki ott járt! Aztán, nemcsak pusztán az életemről gondoskodott Isten, de arról is, hogy időről időre halljak róla. Ha máshol nem, hát temetések és esküvők alkalmával szembe kell néznem a kérdéssel, hogy pontosan mit is jelent számomra az, amiről beszélnek. Mit jelent a templom, mit jelent az, amit a Biblia ír.

Lehet az én történetem is hosszabb, éltetőbb, mint azok, amelyekből kivonták Istent? Éppen erről szól az angyal köszöntése: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott". Azaz: örülj! Bármennyire kegyesen és idegenül hangzik is: bennem is megszülethet a Krisztus. Nem méhből és szülőcsatornán át, de lehet, hogy nem kevesebb vajúdással. Számomra is válhat ez a történet olyan elevenné és jelentőségteljessé, mint a legelső karácsony résztvevői számára. Akiknek nem voltak hitelességi kérdései, hiszen kézzelfogható valóságuk volt a gyermek és a sok csoda.

Ma én is megtalálhatom az örömét az Isten-faktor jelenlétének, nemcsak az akkori karácsony történetében, de a sajátomban is. Megtalálhatom az örömét Isten elfogadásának! Van számomra is öröm a karácsonyban. Van számomra is csoda.

Bella Violetta 

Képek: Bölcsföldi András, Fodorné Ablonczy Margit