Dobos Ágoston emlékre
Emlékezés a hűséges harcostársra
In memoriam. Dobos Ágostont, a Budapest-Baross téri Egyházközség gondnokát, budapest-északi egyházmegyei főjegyzőjét őszinte fájdalmunkra, de Urunk akaratában megnyugodva Mennyei Atyánkhoz kellett bocsátanunk kis híján 84 évesen. Október 10-én a fasori templomban búcsúztattuk, ott, ahol valaha konfirmált és „juliannásként” iskolába járt.
1957-ben – vendégként – felkértek a Baross téri kis énekkar vezetésére. Itt, az Istvánmezei út elejém álló kis templomban találkoztam először, Dobos Ágostonnal, akit kifogástalanul öltözött, pedáns, kedves, mosolygós fiatalemberként ismertem meg. Bár ott ő Batiz Dénes ifjúsági bibliaórájára járt, a gyülekezeti élet nagyobb eseményein találkozva elhivatott, határozott, céltudatos, igazságszerető, állhatatos szolgáló egyéniség alakja rajzolódott ki róla bennem. Nem sokkal ezután, majdnem velünk egy időben kötött életre szóló házasságot egy lelkipásztor lányával, Narancsik Mártával, akivel egész életükben készek voltak Isten dicsőségére együtt szolgálni elsősorban az egyházban, családban, de amikor úgy adódott, azon kívül is. Szeretett feleségét nem sokkal ez előtt veszítette el, s egyedül maradása is bizonyára sietette súlyos betegségének elhatalmasodását testében, pedig természetkedvelő, evezősportos, edzett ember volt, akiből édesapjáéhoz, Dobos Károlyéhoz hasonló matuzsálemi kort néztünk ki még néhány évvel ezelőtt.
A Lónyayban végzett, s ettől az iskolaélménytől egész életében nem tudott, nem is akart szabadulni. Amikor lehetőség nyílt az épület visszaigénylésére az államtól, ő is bekapcsolódott ebbe a nem könnyű harcba, s azok közé tartozott mindig, akik csereingatlan helyett csak magát az ősi épületet kívánták újra református iskolának látni, azt, amelynek építésében, annak idején azt a nyolcvanezer pengőt is beáldozták, amelyet előzőleg a Baross téri templom felépítésére gyűjtöttek össze. Állhatatossága, már már keménységgé acélosodott kitartása abban a vitában erősödött meg és bontakozott ki igazán, amelyet azért vívott az akkori egyházmegye, amelynek, akkor ő a világi főjegyzője volt, hogy visszakapott gimnázium fenntartója – ahogyan az régen is volt – újra a Budapest-Északi Egyházmegye és én a Dunamelléki Egyházkerület – lelkészi főjegyzőjét kivéve – a teljes egyházmegyei elnökséget felfüggesztette, ebben a kikényszerített folyamatba – fellebbezés alapján - a Zsinati Bíróság is bekapcsolódott, s hamarosan, bár kemény jogi összecsapások mentén, mindhárom tisztségviselőt valamennyi megalapozatlan vád alól fel is mentette, és őket tisztségeikbe vissza is helyezte. A 2002. Évi általános közegyházi tisztújítást követően oly mértékben megváltoztak a szerepek, hogy a baráti szemlélettel szakítva az egyházkerület új vezetősége önként átadta a gimnázium fenntartói jogait az egyházmegyének. Dobos Ágoston végig ott volt a Lónyay újraindítását szervezők között, mintegy e támogatók egyik vezéralakjává is válva, s végül több éven át ő volt az igazgatótanács elnöke is, egészen most bekövetkezett haláláig. A napi problémák szintjéig küzdött a Lónyay konszolidálásáért, a tanintézet teljesítményének elismeréséért.
A Lónyay és Baár-Madas gimnáziumok öregdiákjait tömörítő Török Pál Egyesületnek titkára, elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Az egyesület találkozóit úgy szervezték, hogy rendszeres kapcsolatuk legyen a tanintézetek tanáraival és dákjaival. Dobos Ágoston fontosnak tartotta az egyes szakterületeken kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok erkölcsi elismertetését és megjutalmazását. De diáktáborok szervezésével is igyekezett az ifjúság testi-lelki-szellemi épségét előmozdítani, szolgálni. A délszláv háború időszakában nagy figyelmet fordított az ott szorultságba került református gyülekezetekre, és feleségével egyetemben támogatta, gondozta a megtépázott egyházi élet újraindítását, a templomépületek helyreállítási munkálatait.
A Baross téri gyülekezetnek több mint hatvan évig tagja, évtizedeken át presbitere, gondnoka volt, s ezt a szolgálatot hozzáértéssel és alapossággal végezte haláláig. E gyülekezet szolgájaként generációk ismerték és szerették. Öt gyermeke és húsz unokája hordozza tovább a tőle nyert lelki-szellemi ajándékokat! Mi, itt maradók, őszinte szeretettel és hálával emlékezünk Dobos Ágostonra, aki nem mindennapi oszlopa, emberi példája volt Istenünk földi intézményes és lelki egyházának. SDG!
Nagy Sándor
(REFORMÁTUSOK LAPJA 2014. December 7.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 31, összesen: 214986