„A királyi tisztviselő újra kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus erre így válaszolt: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” János 4, 49-50
Kedves Testvérek!
A mai igehirdetésemnek két címet is tudnék adni. Az egyik az lenne, hogy Az igazi gyógyulás. A másik pedig az, hogy :koldusból példakép. Mire a végére érek, mindenki eldöntheti majd, hogy melyik cím áll a szívéhez közelebb.
Az Úr Jézus miután elidőzött egy kicsit Samária földjén, a Jákób kútjánál, ahol élő vizet kínált egy asszonynak, tovább indult. Ment északra, Galileába, azon belül is Kánába,a hegyek közé, ahol az első csodát tette, ahol a vizet borrá változtatta.
Ekkorra már híre ment Jézusnak, már tudtak róla az emberek. Érkezik hozzá valaki Kapernaumból, a Genezáret tó melletti síkságról. Ez az ember nem akárki, egy királyi tisztviselő, mégpedig a zsidó negyedes fejedelem, Heródes Antipász udvarából. Kedves testvérek, képzeljük egy kicsit magunk elé ezt a képet. Egyfelől előttünk van egy királyi főember, aki biztosan rangjához mérten, előkelő ruhát visel. Akinek nincsenek anyagi gondjai, aki ha megjelenik az emberek között, személye tiszteletet parancsol. Biztosan szép otthona van,ahol szolgák lesik minden kívánságát, s a legfinomabb falatok kerülnek az asztalára.
Másfelől előttünk van egy vándorprédikátor, aki megjelenésében nem tűnik ki a többi ember közül, sarut hordhatott és egyszerű tógaszerű ruhája volt. Kíséretében egyszerű halászemberek voltak, és sokan csak annyit mondtak róla, hogy ő a názáreti ács fia. Ennek a Jézusnak mások vendégszeretete terített asztalt és adott sokszor otthont. Nem lesték a kívánságát, inkább ő akart másokon segíteni. – Érezzük talán mindannyian, hogy milyen kontraszt, milyen élesen elkülöníthető különbség van a két ember között.
S amikor ez a főember odaáll Jézus elé, akkor a királyi tisztviselőből egyszerre koldus lesz. Hiszen azért keresi meg Jézust, mert a fia halálán van, és szeretné, ha Jézus segítene rajta. Ez a magas rangú ember koldusként áll az Úr Jézus előtt, tudva azt, hogy rá van utalva az ő isteni hatalmára. Mit számít most a rang, mit számít az előkelő ruha, a pompás otthon, az előtte fejet hajtó szolgák ? Csak egy számít, hogy a fia meggyógyuljon! Most ő hajt térdet és fejet, mint egy koldus, az előtt az ember előtt, akitől csodát vár. Ezt a királyi főembert a nyomorúság vezeti oda Jézushoz, és a nyomorúság megtanítja őt kérni, könyörögni, alázattal fordulni afelé, akitől segítséget várhat.
Kedves testvérek! Mindannyian kerülhetünk ilyen helyzetbe, mint ez a tisztviselő. És talán sokan tudnánk is már arról beszélni, hogy milyen koldusként az Úr Jézus előtt állni. Sokféle nyomorúság szegélyezi életutunkat, és ezek a nyomorúságok megtanítanak minket is kérni, könyörögni. Odafordulni ahhoz, aki helyre tudja hozni az életünket. Néha jön olyan idő, amikor úgy érezzük, hogy nem az a fontos, amit megszereztem, amit felépítettem, amit elértem, amit kivívtam mások szemében. Ez a főember erre tanítson meg mindannyiunkat, hogy ne szégyelljünk Jézus elé koldusként odaállni. Isten akkor tud és akar az életünkkel kezdeni valamit, ha ezt a lelkületet látja bennünk. Ha megszólal bennünk az ének sora.”Csak te kellesz én Uram, benned mindent meglelek.”
De kövessük tovább a történetet, hogyan lesz a koldusból példakép? Ez a királyi tisztviselő kétszer is kér Jézustól. Először azt kéri, hogy menjen el az otthonába, és gyógyítsa meg a fiát. Ez az édesapa úgy gondolta, hogy a gyógyításhoz szükséges Jézus személyes jelenléte vagy érintése. Hogy ott legyen, ahol a beteg van. De Jézus úgy tesz, mintha meg se hallotta volna ezeket a szavakat. S azt mondja neki:”Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” Nem ez a királyi ember volt az egyetlen, aki csodát akart látni Jézustól. Máté evangéliumában olvassuk: „Akkor újra megszólították néhányan az írástudók és a farizeusok közül: „Mester, jelt akarunk látni tőled.” Ő pedig így válaszolt nekik: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.” De saját tanítványai közül is tudunk valakiről, aki jelre várt, aki látni akarta a feltámadott Jézust. Tamás volt ő.
Hiába mondták neki a többiek, hogy láttuk az Urat- ő nem hitte el. Miért hazudtak volna neki, miért akarták volna őt becsapni? Neki mégsem volt elég társai szava. Jézus megengedte neki, hogy megérintse a kezén a sebek helyét, de hozzáteszi:” Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Fájdalmas szavak voltak ezek azt hiszem Tamás számára.
A királyi tisztviselő meghallgatta Jézus szavait és aztán koldusként újra kér:” Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.”Mennyi aggodalom, mennyi félelem, mennyi fájdalom van ebben a kérésben. Kicsit mintha siettetné Jézust, mert úgy gondolja, hogy csak addig tud rajta segíteni, míg a fia lélegzik. Ő még nem tudta ekkor, hogy Jézus nagyobb úr a halálnál is.
Jézus így felel neki: „Menj el, a te fiad él!” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. – ez az a pont , kedves testvérek, amikor a koldusból példakép lesz. Amikor azt mondja neki Jézus, hogy a te fiad él- ez az édesapa ezt elhiszi . Nem kér többet, nem kérdez többet, hogy hogyan lehetséges ez, hisz nem is láttad őt Uram. Nem szól semmit, hisz Jézus szavának és hazaindul.
Kedves testvéreim! Sok ember elvárja ma Istentől azt, hogy előbb Ő bizonyítson, előbb Ő mutasson csodát, és aztán majd hiszek. Ez azonban nem hit, ez nem feltétel nélküli bizalom Isten iránt. Hinni azt jelenti, hogy hiszek az isteni szónak, hogy az Úr kegyelmére bízom magam, ha nem tesz csodát, hiszem, hogy azzal is a javamat akarja. A Szentírás tele van csodákkal és jelekkel, ott van előttünk a legnagyobb csoda: Jézus Krisztus feltámadása. Nem az a kérdés, hogy ez megtörtént-e, hanem az, hogy én ezt elhiszem-e ? Hogy az Isten annyira tudott engem is szeretni, hogy keresztre küldte értem egyszülött Fiát, és harmadnapra feltámasztotta, és ezzel megmutatta, hogy elfogadta a helyettes áldozatot.
Ez a királyi főember ezért válhat példává előttünk, kedves testvérek, mert az van róla feljegyezve: Hogy hitt az ember a szónak. És amit még megtudunk az életéről, az azt támasztja alá, hogy élő hitű ember lett. Magához ölelhette meggyógyult gyermekét, mert hitt Jézus szavának. Ez az ember nemcsak addig maradt meg Jézus mellett, míg szüksége volt az isteni gyógyító erőre, hanem egész háza népével Jézus követője lett. Azt hiszem értjük mindannyian, hogy miért is adtam ezt a címet a mai szolgálatnak: Koldusból példakép. Adja az Úr, hogy tudjunk mi is ilyen utakat bejárni, hinni Megváltónk szavának.
S miért adtam a másik címet ? Az igazi gyógyulás-t ? Azért kedves testvérek, mert ebben a történetben az igazi nagy gyógyuláson nem is a fiú, hanem az édesapa esett át. Hitre jutott. Ő nemcsak éveket kapott az életéhez, mint meggyógyított fia, hanem örök életet kapott, mert a mi Krisztusunk, a benne hívőknek azt adja örökségül. Ez a történet azt is elénk adja, hogy hogyan gyógyulhat meg valakinek a lelke, hogyan kaphat új életet. Hitt az ember a szónak- ez a kulcsa ennek az új életnek. Kívánom, hogy a Szentlélek ereje által sok ilyen gyógyulás is történjen a gyülekezetben. Ámen.
Örökkévaló Istenünk!
Köszönjük neked, hogy koldus életünkkel már annyiszor eléd állhattunk. És Te oly sokszor megajándékoztál minket is: erővel, szeretettel, gyógyulással, békességgel.
Bocsáss meg nekünk, ha olykor mi is nehezen hisszük el szavad. Ha előbb látni akarunk és tapasztalni, és csak utána hinni Neked. Taníts meg minket arra, hogy először keressük a te országodat és annak igazságát, és megtapasztaljuk majd, hogy ráadásul Te annyi mindennel meggazdagítod az életünket. Segíts nekünk, hogy ne arra várjunk, hogy a csodák alapozzák meg a hitünket. Hanem a hitünk lehessen sok áldásnak a forrása.
Imádkozunk hozzád ma azokért, akik úgy keresnek téged, mint a történetbeli édesapa: kétségbeesve, aggódva önmagukért vagy szeretteikért, nem várva mástól csodát, csak Tőled. Ha jónak látod Atyánk, ha találsz elég hitet a szívekben, hallgasd meg kéréseiket.
Mint Jó Atya, kérünk ölelj át minket szereteteddel az előttünk álló héten is. Szenteled meg örömeinket, ha az lesz életünk része, és támogasd azt, aki elzuhan, s gyógyítsd meg azt, aki testében vagy lelkében beteg.
Őrizz meg minket a kísértések között, hogy mindig melletted dönthessünk, hogy az életünk Rád mutasson. A hitben erősítsd meg személyes életünket, a szeretetben és reménységben családjainkat, gyülekezetünket. Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.