A mi istentiszteletünk megáldása és megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök és igaz Isten. Ámen.


Imádkozzunk a 487.dicséret soraival:


Magasztallak én, téged, Isten, egeknek királyát, Hogy tőlem messze űzted A sötét éjnek homályát. Nem küldél rám betegséget, Sem egyéb ínséget, Épségben megtartottál, E napra engem juttattál. Szívből könyörgök néked, Kegyes teremtő Istenem, E napot is engedd meg Békességgel véghez vinnem, Akaratodat tanulnom, Útaidban járnom; Oltalmad béfedezzen, Kedvem kedved szerint légyen. Ámen.


Apcsel 1, 21-26


„Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.” Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyrejusson.” Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.”


Kedves Testvérek!


Ha egy közösségben, egy munkahelyen megüresedik valakinek a helye, akkor azt a munkaerőt, szolgálattevőt pótolni szokták. A távozásnak sokféle oka lehet: valaki nyugdíjba vonul, talán elköltözik, máshová hívják, vagy lehet, hogy méltatlanná válik valaki arra a posztra, vagy lejár a szerződése. Azt szokták mondani, hogy pótolhatatlan ember nincs. Ha megüresedik egy hely, az a közösség igyekszik a távozó személy helyére valaki mást állítani. Vannak olyan közösségek, ahol ez sikerül, ahol ez lehetséges,ahol egy feladat ellátására alkalmas más, de vannak olyanok is, ahol nem. Gondoljuk csak el, hogy az elmúlt egy év során csak a járvány miatt, több mint húszezer családban lett valakinek üres a helye. Nagyapáké és nagymamáké, hitvestársaké, gyermekeké. Az ő személyüket nem tudja pótolni más, nem tud valaki a helyükre lépni. Talán egy feladatot, ami eddig az övéké volt, el tudja végezni más, de azt az ölelést, amit egy unoka a nagyszülőtől kapott, nem kapja mástól. Azt az önfeláldozó szeretetet, amivel egy szülő kísérte gyermeke életét, nem kapja meg mástól. Az a hitvesi szeretet, mely összekötötte két ember életét, nem pótolható. Bizony, vannak olyan erős szeretetkapcsolataink, melyeket ha elszakít a halál, nagyon nehéz továbbmenni. Vannak, akik nem pótolhatók, és azt az űrt, amit ők hagynak a szívünkben,csak Isten vigasztaló Igéje töltheti ki. Az a hit, hogy az Atyánál pihennek, az a hit, hogy az Úr adta őket és Ő hívta haza őket, az a boldog reménység, hogy egyszer újra találkozásunk lehet. De miért is szólok ennyit a megüresedett helyekről ? Mert a felolvasott igékben is arról hallottunk, hogy Jézus tanítványi közösségében, a kiválasztott 12-ben megüresedett egy hely. Mégpedig Iskáriótes Júdásé, aki elárulta Jézust, utána pedig végzett magával. A 12-es szám Izráel tizenkét törzsére utal, Jézus tizenkettőt választott ki maga mellé, hogy Isten országa munkásai legyenek. Ki kell tehát egészíteni a tanítványi kört, hogy újra teljes legyen. Ez a megüresedett hely betölthető! De nem léphet oda akárki. Mint ahogy ma is, ha valaki egy munkahelyre jelentkezik, vagy egy tisztségre- legyen az világi vagy egyházi- vannak vele szemben elvárások. A leendő 12.tanítvánnyal szemben Péter csak egyet fogalmaz meg, de az úgy tűnik, hogy mindennél fontosabb:” Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus… még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának.” Olyat kell választani, aki velük együtt volt, aki látta Jézus tetteit, aki hallotta szavait, aki tanúja volt halálának és találkozott a Feltámadottal. Olyan kerülhet be a tanítványi körbe, akinek személyes kapcsolata volt az Úr Jézussal. Mert az tud róla hitelesen bizonyságot tenni. Péter második levelében is ezt olvassuk:” Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.”/2Pét.1,16/ Kedves testvérek, mi is mennyire másképp tudjuk elmesélni valakinek azt, amit a saját szemünkkel láttunk vagy valaminek a fültanúi voltunk, mint azt, amit valakitől hallottunk csupán. Így voltak ezek a tanítványok is. Képzeljük el, hogy ezek az emberek ott voltak a Galileai tengeren hánykódó hajóban, és látták azt, hogy Jézus miként parancsol a viharnak! Vagy ott voltak, amikor ötezer embernek adott enni az öt kenyérből és a két halból. Vagy látták lábra állni a sántákat, feltámadni a halottakat! Hallották a saját fülükkel a mennyei szózatot: ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm. Láthatták az üres sírt, találkozhattak Jézussal, mikor köszöntötte őket. Hatalmas élmények voltak ezek, amikben e kiválasztottaknak része lehetett. Azt szeretné a 11 tanítvány, ha olyan valaki kerülne közéjük tizenkettediknek, aki ezekből sokat tapasztalt, sokat látott és hallott. Akinek személyes kapcsolata volt Jézussal és tovább tudja majd adni az evangéliumot, a róla szóló örömhírt. Kedves testvérek, Krisztussal kell élni ahhoz, hogy Krisztusról bizonyságot tudjunk tenni másoknak is. Krisztussal élni pedig azt jelenti, hogy ismerem Őt, tudom, hogy mit tett értem, és tudom, hogy mindig velem van. Nekünk is lehet személyes kapcsolatunk vele. Mi már hitben járunk, nem látásban. A hit pedig hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Amit leírtak az egykori szemtanúk, azokból megismerhetjük, hogy kicsoda is a mi Megváltónk. A Szentlélek erejével pedig, amikor hit ébred a szívünkben, már tudjuk, hogy Jézus értünk vállalta az áldozatot, és azt is tudjuk, hogy feltámadt a halottak közül,és nem hagy magunkra minket soha. Jézus egykori tanítványai, immár Mátyás is, aki bekerül a megüresedett helyre, látták az ő tetteit, nem volt kétségük afelől, hogy Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Kedves testvérek, aki Krisztussal él, az látja ma is Isten munkáját a személyes életében éppen úgy, mint a világban. De van, aki ezt soha nem fogja látni, csak számon kérve kérdezni tud. A húsvéti ünnepek alatt hallgattam egy beszélgetést egy egyházi vezetővel, akinek azt mondta a riporter, hogy a mai világban, a pandémia idején, sokak ajkán megfogalmazódik a kérdés:Hol van az Isten ? És Ő erre azt válaszolta, hogy Isten ott van, ahová beengedik Őt. Mennyire igaz ez, kedves testvérek! Sok ember kérdőre vonja azt az Istent, akit egyébként kizár az életéből. Gondoljuk csak el, hogy milyen sokan nem engedik be az Urat a hétköznapokba, az ünnepnapokba, a terveikbe, gyermekeik nevelésébe, a munkájukba. Hát mit várnak az emberek attól az Úrtól, akivel szinte semmilyen kapcsolatuk nincsen ? Akit nem tisztelnek, nem szeretnek, sokszor kigúnyolnak,akit nem hívnak segítségül! De van más út is! Az az ember, aki beengedi Istent a szívébe, az otthonába, a családjába, az életébe, a munkájába, az az ember mindent másképp kezd el szemlélni. Nem azt veszi észre mindig, ami nincs, hanem először azt, ami van. A nehézségekben nem a büntető Urat látja, hanem abban bízik, hogy Ő még a rosszat is jóra tudja fordítani. Szomorúságában eszébe jut, hogy vigasztaló mennyei Atyja van. Félelmei között pedig hiszi, hogy van egy ajándékba kapott erő, a hit, mely mindenen átsegít. Isten ott van, ahová beengedik Őt,ahol segítségül hívják Őt, kedves testvérek! Jézus Krisztus kis tanítványi közösségére az a nagy feladat bízatott egykor, hogy „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…” Úgy tudjanak bizonyságot tenni, hogy szavaik és tetteik nyomán, a Szentlélek erejével, az emberi szívek megnyíljanak a minket szerető és megváltó Isten előtt. Kedves testvérek! Ránk, ma élő tanítványokra is ez bízatik, hogy legyünk só és világosság a világban. Tertullianus, ókori egyházatya írta le egykor, hogy ő és sok pogányból lett keresztyén, nem úgy lettek a Krisztuséi, hogy sok könyvet olvastak volna, vagy sok prédikációt hallgattak volna. Hanem úgy,hogy figyelték, hogy a keresztyének hogyan élnek és hogyan halnak meg. Ma sem veszi sok ember kezébe a Szentírást, és sokan nem hallgatnak prédikációkat sem, de keresztyén emberek között élnek. Segítsen minket a kegyelmes Isten, hogy olyan életet tudjunk mások elé élni, ami sokakat elvezet Jézus Krisztushoz. A legnagyobb tragédia egy ember életében azt hiszem az, ha a szívében üres marad Jézus Krisztus helye. Ha földi életében nem hallja meg Jézus szavát:”Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”Jel.3,20Adja az Úr, hogy ma is ajtót nyisson neki valaki, és gyarapodjon a tanítványi sereg! Így legyen! Ámen.


Örökkévaló Istenünk!


Áldott légy, hogy szavadat ma sem tagadtad meg tőlünk. Áldott légy azokért, akikhez eljut üzeneted, és légy áldott azokért, akiknek szívében gyökeret ver az Ige magja. Bocsáss meg nekünk Atyánk, ha olykor mi is azokhoz hasonlítunk, akik várjuk áldásaidat és ajándékaidat, de mégis kizárunk döntéseinkből, mindennapjainkból. Köszönjük, hogy Benned olyan sok szeretet van. Köszönjük, hogy nálad készen van a bocsánat. Köszönjük, hogy Te akkor is utánunk jössz, ha már sokszor elutasítást kaptál. Köszönjük, hogy Krisztusban megváltottál, köszönjük, hogy egy új életre hívsz minket. Hadd legyünk mi is a te jóságodnak továbbadói, méltatlan bár, de szolgálatkész tanítványok. Imádkozunk hozzád ma különösen is azokért a családokért, ahol a közelmúltban megüresedett valakinek a helye. Könyörgünk az őket gyászolókért, akik számára pótolhatatlan a szülő, a hitves, a gyermek.Segíts, hogy a feltámadás és viszontlátás bizonyságával állhassunk melléjük. Légy támasza az erőtleneknek, légy gyámolítója a bátortalanoknak. Őrizz meg minket Atyánk egymást szeretve, segítve és Téged mindig dicsérve. Krisztusért! Ámen.