Újév

Lekció: Zsoltárok 50: 1-6, 22-23.
Textus: Zsidókhoz írott levél 13: 7-18.

7. Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek….17. Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. 18. Imádkozzatok értünk!

1. Bevezetés
Isten kegyelméből elkezdtük a 2012. esztendőt, amiért hangozzék hálaadás Istennek. Minden új évet úgy köszöntünk, hogy boldog új évet kívánunk egymásnak, mégis szelíden megkérdezem, vajon mennyire volt boldog a mögöttünk lévő év, és mit várunk az új évtől.
A fölolvasott Ige az új év boldogságában erősíthet meg, ha megfejtjük az Ige titkát. Még mielőtt tovább gondolnánk az új év boldogságához szükséges tanítást, had osszak meg egy történetet a jövőre vonatkozóan, hogy tekintünk-e tudatosan életünkre, vagy egyszerűen megtörténnek a dolgok velünk.
Egy király udvartartásában élt egy kegyvesztett varázsló, akinek el kellett szenvednie a király haragját és ítéletét. A kivégzése előtt azonban a varázsló könyörgött az életéért. „Ha meghagyod életemet, egy éven belül megtanítom a lovadat beszélni”- mondta a varázsló a királynak. A varázsló szavait követően kísértésbe esett a király, mert hiú ember volt. Végül belement az alkuba, és ígéretet tett, hogy meghagyja a varázsló életét abban az esetben, ha megtanul a lova beszélni. Ez után eltelt néhány nap, és a király varázslójának egyik bizalmasa megkereste a kegyvesztett varázslót, és beszédbe elegyedtek. „Miért mondtad, hogy megtanítod a lovat beszélni? Hogyan fogod megtenni a fogadalmadat?” – kérdezte a varázsló barátja. A varázsló így felelt: „Nem fogom megtanítani a lovat beszélni, de nyertem egy évet. Majd meglátjuk mi lesz egy év múlva. Még a király is meghalhat, no meg én is, de az is lehet, hogy nem is lesz olyan fontos az ígéretem megtartása”.
Ebben a történetben a dolgok valahogy véletlenszerűen történtek, a tudatosság kevésbé volt megragadható, annál inkább a számítás és a cselszövés. Majd csak alakulnak a dolgok, még az ember javát is szolgálja.
Az Ige, aminek tanítására szeretném, ha figyelnénk, éppen ezzel a sodródó és céltalan élettel szemben, mutat egy másik utat. Elénk tárja a Zsidókhoz írott levél ismeretlen szerzője, hogy a véletlenszerű élettel szemben melyek azok a pontok, amihez képest meg lehet tervezni, el lehet indulni és meg lehet érkezni életünkben, a számunkra elkészített állomásokhoz. Figyeljünk a tanításra, amikor új évet kezdünk, reményteli tervekkel a szívünkben, mégis talán van bennünk némi bizonytalanság a jövővel kapcsolatosan. Az Ige négy ponton szólítja meg keresztyén embert: a.) emlékezzetek b.) kövessétek c.) engedelmeskedjetek d.) legyetek alázatosak.
Nos, bontsuk ki, mit jelentenek ezek a felhívások az új év kezdetén számunkra!

2.1. Emlékezzünk
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről…” (7. v.). Nem csupán az emlékezésre, hanem dinamikus gondolkodásra hív bennünket. Nem szentimentális merengést vár tőlünk az Ige, amikor kutatunk emlékeinkben, hanem arra a biztos pontra irányítja figyelmünket, amikor eldöntöttük, hogy Krisztust életünk Urának valljuk. Az ember életében van egy ilyen elhatározás, amikor minden megfordult bennünk, és ez az elhatározás egy lelki vezetőhöz kapcsolódik. A Krisztus mellett elhatározott életben valaki példát mutatott nekünk a hitben és a szolgálatban. Beszélt nekünk valaki az Isten végtelen szeretetéről, valaki megélte szemünk előtt a Krisztushoz tartozást, ami gazdagított minket. Valaki úgy imádkozott értünk, hogy azért egész életünkben hálával tartozunk, mert mi, Krisztushoz tartozók, egy közös test tagjai vagyunk. Valamennyien az egyházhoz tartozunk, akik életében megadatott az a drága élmény, hogy az Úr Jézus kinyilatkozta önmagát bennünk és minket döntésre hívott, hogy őhozzá tartozzunk. Nagy hála és öröm, ha tudjuk és emlékszünk, kihez kapcsolódik és mikor történt meg az elköteleződés fordulója, mert az emlékekkel jó együtt élni. Ezek az emlékek gazdaggá és lélekben erőssé tesznek, mert van viszonyítási pontunk, hogy honnan érkeztünk a Krisztus gyülekezetébe, és kit kívánunk követni a háládatosságban.

2.2. Kövessük
„Kövessétek hitüket” (7. v). Emlékezzünk együtt azokra a lelki vezetőkre, akik példát mutattak nekünk hitükkel és imádságos életükkel, és váljunk az ő életük példájának követőivé. Figyeljünk az Isten Lelkétől vezérelt emberek életére! Lássuk meg az ő szívükben megérlelt imádságos életüket! Az Ige, azt kéri tőlünk, hogy kövessük az ilyen embereknek életét, nem valamiféle gondolkodás nélküli imitációt kíván tőlünk, hanem éppen a valóságos, gondolkodó, hitvalló döntést, amely tudatosan meglátja, és követendő példának állítja a lelki embereket, akik szolgálatukkal, tanításukkal, imádságukkal és áldozatukkal gazdagították az anyaszentegyházat, gyülekezetünk életét. Lássuk meg, hogy az imádságban megérlelt élet, örömben és minden más élethelyzetben, tud utat mutatni. Ezek a lelki emberek, akikre az Ige figyelmünket irányítja, példával állnak előttünk, mert hozzájuk képest mérjük viselkedésünket. Mintát adnak nekünk, hogyan lehet imádkozó élettel családban, munkában és gyülekezetben hiteles emberré válni. Olyan emberré, aki nem a saját akaratát akarja rákényszeríteni a másik emberre, házastársára, családtagjára, testvérére; mert az ilyen emberek tudják, hogy maguk is vezetett emberek, akiknek az Úr Jézus Krisztus mutatja a kegyelem forrását. Az ilyen emberek, akiknek követésére hív a zsidókhoz írt levél ismeretlen szerzője, azzal tudtak életükkel példát mutatni, hogy mindig az egyetlen úrra: Jézus Krisztusra tekintettek és tőle remélték életük megerősítését. Ezzel a hitvalló élettel váltak egy-egy közösség bizonyságtételének példájává, így tudtak nemcsak magukért, hanem másokért is imádkozni. Mert minden, amit Istentől kaptak olyan gazdaggá tette lelki életüket, hogy túlcsordult és másoknak is jutott belőle. Nekünk is, amikor mellettük álltunk. Ezek az emberek tudták és tanították, hogy a kegyelem mindenkié.

2.3. A kegyelem mindenkié
A kegyelem Krisztustól van, minden emberért vállalt áldozatot, mindenki számára megragadható, ha hittel kérjük az élő Istentől. Isten emberré lett érettünk, hogy mi a mi emberségünk elrontott súlyát ne hordozzuk, hanem lássuk meg a felszabadítás és az újjászületés örömét.
A zsidókhoz írott levél ismeretlen szerzője azért kéri nyomatékosan, hogy figyeljünk és kövessük a lelki emberek életét, mert a levél írásának idejében, a rítus üressé lett. Az istentiszteletben több lett a külsőség, mégis hiányzott belőle a lényeg: a hálaáldozat öröme. A levél szerzője beszél a törvényekről, amelyek külsőleg szabályoznak, de mit sem érnek, ha nincs bennük lélek. Ha nincs odaadás, szívből való odaszánás az Istennek, akkor nem tart meg a rítus, és nem lesz megszentelő az áldozat.
Az Ige beszél tehát arról a belső lelki tartalomról, melyet Jézus Krisztus által élhetünk meg. Jézus, aki főpapi áldozatát elvégezte érettünk. Meghalt a kereszten, mint egy rabszolga. Bűnnek büntetéseként vállalta a kínok közötti szenvedést, a halál fájdalmát, elment egészen a legvégsőkig, míg fel nem magasztalta őt az Atya és vissza nem helyezte őt arra helyre, ami őt megillette. Jézus áldozatával kiment a templomon kívülre, kereszthalált halt értünk, hogy mi az ő halála által új életet nyerhessünk, és megnyerjük vele a békességet.
Megmutatja az Ige, hogy hálával tekintsünk az elődökre, akik Krisztus követésében élték/élik életüket, ezért érezhetjük, hogy az ilyen emberekkel van értelme felállítani közös célokat. Lehet velük imádkozni, magunkból áldozni: életünkből, időnkből, anyagi javainkból; mert Isten ügyét együtt szolgáljuk, odaadással.

2.4. Engedelmeskedjünk
Az Ige láttatja velünk áldott életű elöljáróinkat, és tanítja, hogy vegyük magunkra az ő életüknek példáját és engedelmeskedjünk hitben. „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk…” (17. v), azt jelenti, hogy tudatosan emeljük figyelmünket az ilyen emberekre és engedelmeskedjünk nekik Krisztusban, így válva vezetett emberekké életünkben.
Legyen tudatos az életünk, mutasson Krisztusra: hitvallásunkban, cselekedeteinkben, emberei kapcsolatainkban, és adakozásunkban. Ne sodródva éljük a mindennapokat, az élet fordulóit, hogy ahogy lesz, úgy lesz; hanem vállaljunk részt teljes meggyőződésünk szerint az Isten üzenetének szolgálatában, és hirdessük az ő igazságát.
Mert az olyan ember, aki tudatos felelősséget vállalva követi életében Krisztust, és minden dolgát az ő kegyelmébe helyezi, az ilyen ember örömét leli a szolgálatban. Öröme van adni. Nemcsak a maga hasznára gyűjtögeti a kegyelem morzsáit és a közösség érdemeit, hanem teljes hitével és akaratával másoknak is adni szeretne, elsősorban saját magából, amit Isten adományának él meg.

2.5. Felelősségünk az engedelmes életben
Annak ismeretében adja tovább a lelki vezető Isten szeretetét, hogy ő maga tisztában van saját felelősségével. Ahhoz hogy tanítani tudjon másokat, ahhoz tudnia kell, hogy Isten tőle többet vár: hitben, felelősségben és odaadásban.
Nos, az ilyen lelki emberek életének figyelembe vételével és példaként való ismeretével, lássuk meg, melyek azok a közös célok, feladatok és szolgálati alkalmak, melyeket mi magunkénak tekintünk! Lássuk meg életünk különös feladatát, amit Istentől kaptunk családunk és gyülekezetünk szolgálatában! Így reménykedjünk, hogy közös dolgaink tisztázásához szükség van a lelki emberek támogatására, akik Krisztusra mutatnak életükkel! Akik arra tanítanak minket, hogy Istent teremtő csodájában, a világot és saját magunkat a teremtettség áldásában szemléljük.

3. Zsoltár 50.
A zsoltár a reformáció elő zsoltárának tekinthető. Ez a zsoltár még nem akar radikálisan változtatni, mégis figyelmeztet a rítus tisztaságára, a rituális tisztálkodás fontosságára.
A zsoltár azt üzeni, hogy Isten a legtöbb. A világnak teremtője, az életnek hordozója, a mindenség ura. Ez az Isten, aki minden mindenekben összehívja az eget és a földet, az egész teremtett világot, és megméri emberi voltunkat. A zsoltár bemutatja, ahogy Isten látja a tartalom nélküli külsőségeket, melyek részei életünknek, istentiszteletünknek. Láttatja velünk a zsoltáros, hogy a tartalom nélküli külsőségekben nem telik kedve Istennek, és kéri, hogy vessük le magunkról mindazt, aminek nincsen értelme, sem üzenete.
Ne vigyük át a külsőségeket, a tartalom nélküli életet és istentiszteletet az új évbe, hanem hozzuk magunkkal a tisztát, az igazit, az Istentől valót, és így éljük meg életünket a 2012. évben! Hozzuk át Krisztust az életünkbe! Hiszen Krisztusnak az áldozata a legtisztább áldozat, melyet Isten elvégzett értünk, minden emberért, hogy bűneink ne béklyózzanak, hanem szabadítson fel és váljon isteni életté bennünk!
Vegyük magunkra az Isten érettünk hozott áldozatát, Krisztus kereszthalálát, ami a városon kívül történt, mintegy rabszolga halálának kínjával, mégis a legszebb és legteljesebb, amit Istentől kaptunk, mert keresztfára vitte sorsunk romlottságát. Hagyjuk el a régi, bűnös életünket az új évben, és vegyük magunkra Krisztus alázatát, az Istennek szentelt élet örömét!

4.1. Legyünk alázatosak
„Bízzatok vezetőitekben és hallgassatok rájuk” (17. v). A zsidó levél ismeretlen szerzője azt mondja, legyünk alázatosak. Az alázatosság nem jelenti csupán a valamiben való részvételt, hanem azt jelenti, hogy alá merül az ember a kegyelemben, és teljesen átadja magát a teremtő érőnek. Belemerülni az Isten ügyébe azt jelenti, hogy teljes hitünkkel és minden akaratunkkal az anyaszentegyházat, a gyülekezet közösségét szolgáljuk. Éppen ezért minden gyülekezeti missziós alkalom, Isten ügyét szolgálja, amiben nincs helye versenynek. Ilyen értelemben, akár a magánéleti, akár a gyülekezeti vonatkozását tekintjük az alámerülésnek, semmilyen értelemben nem lehetünk versenyben, mert minden erőnkkel Isten akaratának rendeljük alá magunkat. Ami azt jelenti, hogy elkérem az Istentől a kegyelem forrásától, a magam útját és hagyom, hogy ő úrrá legyen bennem. Isteni erővel legyek vezetett minden nap és minden élethelyzetben.

4.2. Mindent Isten dicsőségére tegyünk
Az ilyen ember, aki elkéri és elveszi Istentől a kegyelem ajándékát, mindent Isten dicsőségére tesz. Boldog az ilyen ember, mert szabad életet él. Tudja, hogy semmit nem a maga erejéből tesz, mindent Isten szeretetével megerősítve tud és képes megtenni.
Így tekintsünk a 2012. évünk minden állomására, amikor elkészítjük magunkban azokat a terveket, célokat, melyeket meg szeretnénk tenni, el szeretnénk végezni!
Lássuk meg, milyen nagy szükség van az ilyen emberekre, akik mindent Istentől vesznek el, és mindent Isten dicsőségére tesznek. Szükség van az imádkozó emberek együtt érző szeretetére, áldozatára és könyörületességére ebben az országban, hazában, gyülekezetben, családunkban és saját életünkben! Olyan nagy szükség van ránk, akik vezetett emberek vagyunk, akik munkáljuk Isten szeretetének teljességét!
Milyen nagy öröm, a krisztusi öröm! Milyen drága adomány, az érettünk hullajtott véren megváltott áldozat! Így válik 2012. évben áldássá az élet! Életünk, családunk élete, gyülekezetünk útja, országunk sorsa, aminek építőkövei vagyunk.
Hála és öröm, hogy mi, akik Krisztus életet követjük, az új évet közös igei alkalommal és imádsággal kezdjük. Emlékezzünk az új év kezdetén azokra az életünket meghatározó személyekre és döntéseinkre, akik mindig Krisztust láttatták velünk! Emlékezzünk lelki vezetőinkre és az ő hitükre, hogy példát mutasson Isten ügyének szolgálata számunkra, hogy mi is beleszeressük gyermekeinket a Krisztus érettünk hozott áldozatának közösségébe!
Kívánom, hogy boldog legyen az új év, amit Isten elkészített a mi számunkra! Ámen

Utóima:
Urunk Istenünk, hálásan köszönjük a megerősítést a tanításban, a bizonyosságban, hogy Krisztus urunk, Lélek által, velünk van. Hallja fohászunkat, tanítja életünket, vezeti utunkat.
Engedd Urunk, hogy többet lássunk Igédből, a kegyelemnek forrásából, szentségedből, mint amit eddig láthattunk! Engedd Urunk, hogy meglássuk a csodát, amit eddig elrejtettél előlünk! Éppen ezért könyörgünk, hogy amikor az új évben napokat, órákat, élethelyzeteket adsz, akkor engedd Úristen meglátnunk, hogy nemcsak sodródik életünk, hiszen te mellettünk vagy és szereteted hordoz minket. Teljes szívvel fohászkodunk, hogy tartsd meg életünket, ha az elkeseredettség lesz úrrá rajtunk, ha bizonytalanok, sőt békétlenek vagyunk. Azzal a megerősített örömmel szólítunk élő Isten, hogy emlékezzünk mindenek előtt a Te szent Fiadra: Jézus Krisztusra, az értünk meghozott örök érvényű áldozatra, és emlékezzünk azokra, akik kedvesek életünkben, mert elvezettek a rólad szóló hitvallásra! Így kérünk, hogy az új évben vezesd utunkat: magánéletünkben, párkapcsolatunkban, munkánkban, pályánkon, gyülekezetünkben, és szolgálatunkban egyaránt! Engedd, hogy meglássuk azokat a szolgálati alkalmakat, melyeket nekünk szánsz! Engedd Urunk, hogy megleljük életünket a te országodban, és meglássuk, hogy minden elkészített feladat és felelősség mellett ott állsz szereteteddel, és erősítesz az élet szolgálatában! Áldj meg minket élő Jézus Krisztus, akik éhezzük és szomjúhozzuk a te igazságodat, és így készíts bennünket boldogsággal az áldás hordozására! Ámen