Az egykori munkásőr-lakótelep közepén épített templom épülete már maga is prédikál – mondta Harmathy András, a gyülekezet lelkipásztora. Az épület egykor rendőrségként működött, ma pedig egy virágzó református gyülekezet otthona.

Szeretetből született
Harmathy András az ünneplő gyülekezet előtt arról beszélt, hogy szeretetből született templomuk, ahogy Isten is szeret minket.
„Isten mindig azt adja, amire szükségünk van, leginkább önmagát. Mióta elindult a gyülekezet, sokszor csengett bennem az érzés:»itt lennie kell egy templomnak«. Gondnok társam pedig arról álmodott az indulásunkkor, hogy egyszer majd lesz olyan istentisztelet, amikor nem férünk be a templomba, hanem a kinti terasz lesz a szószék. Különös dolog látni egy álom beteljesedését. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részese volt az építkezésnek, mert sokkal többről van itt szó, mint üvegről, fáról, festékről, hiszen templomot építettünk" – tette hozzá a lelkész.

A szívet kapott lakótelep
Szabó József, a város polgármestere azt hangsúlyozta beszédében, hogy a város szívében épült fel a templom, amelyhez sokak kitartó hite kellett. Villányi Péter református lelkipásztor, Pro Urbe Díjjal kitüntetett esperes a Példabeszédek könyve 4. részének 23. versét idézte:»Minden féltett dolognál jobban őrizzed a szívedet, mert onnan indul ki az élet.« Úgy tekintek erre a gyülekezetre és a templomra, mint a lakótelep szívére. Az itt folyó gyülekezeti munka és az itt hangzó evangélium olyan, mint amikor az Óz, a csodák csodája mesében szívet kapott a bádogember."

Az egész
Balog Zoltán református lelkész, emberierőforrás-miniszter azt mondta az ünnepségen, hogy amikor ilyen templom épül, akkor út épül az emberek szívéhez. A miniszter úgy fogalmazott: azért van az egyház, hogy valaki az egészről is beszéljen, hiszen az ember test, lélek és szellem. A részekkel sokan törődnek, de az egész emberrel az egyház törődik. „Szigetszentmiklós templomépítő város, kívánom, hogy legyünk templomépítő egyház kívül-belül, mert azzal mindenki jól jár" – tette hozzá.

Még gondolatban sem
Takaró András esperes így nyilatkozott a Parókia portálnak: különösen nagy jelentőségű, hogy egy lakótelepen alakulhatott református gyülekezet évekkel ezelőtt.
„Annak idején a lakótelepek építése mögött tudatos elképzelés húzódott meg. Ezekre a helyekre még gondolatban sem terveztek templomot, így vágták el a gyökereket és szorították el az utolsó hajszáleret is a városi emberekben, mert nem volt számukra semmi olyan lelki kapcsolódási pont, amit egy gyülekezet jelenthetett volna. A virágzó szigetszentmiklósi gyülekezet egyrészt a Szentléleknek, emberi oldalról pedig a lelkipásztor és a munkatársai áldozatos munkájának köszönhető. A tiszta igehirdetést Isten megáldja, bárhol hangozzék is - mondta az esperes.

Csak együtt létezhet
Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igehirdetésében Pál apostol thesszalonikaiakhoz írt leveléről beszélt. A püspök hangsúlyozta: amíg privát ügyként gondolkodunk a keresztyénségről, az ellenségnek nincs baja. A privát keresztyénség nem látszik, nem alkotnak közösséget, ott nincs gyülekezet, egyház és nincs ott Istennek népe.
„Mi, keresztyének azonban nem tudunk meglenni egymás nélkül. Az egyik gyülekezet nem létezhet a másik nélkül, az egyik keresztyén nem lehet meg a másik nélkül, a világ keresztyén népei nem tudnak egymás nélkül meglenni, akkor él az egyik, ha a másik erős. Nem létezik szóló-keresztyénség, nem arra hívott el az Úr, hogy önmagunk versének hősei legyünk" – hívta fel a figyelmet a püspök.

Nem a lámpa dolga
A Szigetszentmiklós-újvárosi gyülekezet honlapján az olvasható, Isten azt a feladatot adta, hogy megmutassák a tévelygőknek, milyen egy keresztyén közösség, lámpássá tette őket.
„Hogy ez a lámpa fényesen világít vagy csak pislákol, rajtunk múlik. Feladatunk, hogy világítsunk. Az, hogy kinek mit világít meg, nem a lámpa dolga. Nekünk a fényt kell kibocsátanunk, s Isten gondoskodik arról, hogy ki mit lát meg a fénynél. A lámpának fogalma sincs róla, mi mindent mutat meg, csak világít. Mi se törődjünk azzal, lesz-e hatása a munkánknak. Csak azzal törődjünk, hogy Isten a világítást bízta ránk. A többit bízzuk hittel Istenre. Dolgozzunk úgy, hogy az világítson önmagában. Dolgozzunk mindannyian, mindegyikünk, aki ehhez a gyülekezethez tartozónak vallja, érzi magát. Isten ezt a gyülekezetet tette a lámpatartóra. Adjuk hálát Istennek, hogy eszközül használ bennünket, kérjük segítségét, hogy meg tudjuk tenni, amit reánk bízott."

Fekete Zsuzsa

A Harmathy András lelkipásztorral készült interjút rövidesen olvashatják a Parókia portálon.