Különleges kották Kecskeméten

Értékes egyházzenei anyag látott napvilágot a Szabadság téri református templom felújítása során, a kották között tallózva bepillantást nyerhetünk a 90 éves Kecskeméti Végh Mihály énekkar történetébe is.

A tetemes kottagyűjteményt a templom melletti kamrában őrizték. A felújítás miatt a teljes anyagot át kellett helyezni a gyülekezeti központ egyik raktárhelyiségébe, ahol jelenleg a kották feltérképezése zajlik – tudtuk meg Mikesi Tibor kántortól, akit a gyülekezeti kórus történetéről, a kották különlegességéről és a távlati célokról kérdeztünk.

Termékeny kezdet
Kecskemét a múlt század derekán komoly református egyházzenei központnak számított, ahol 1956 és 1959 között kántorképző tanfolyamot is szerveztek. Mindez nem jöhetett volna létre a kórust alapító Kremán Sámuel több évtizedes szolgálata nélkül, ő indította el 1929-ben a kezdetekben férfiakból álló énekkart. A világháború és a trianoni sokk a Dévaványáról származó karnagy életében is mély nyomot hagyott, amely meglátszik a kórus történetének indulásán.

„Kremán Sámuel a mennyei és földi hazát egyaránt fontosnak tartotta, olyan műveket énekeltetett, amelyek a nemzeti tragédiákra adtak választ, és az Istenben való megnyugvásról szóltak. Samu bácsi sokak számára fogalom volt, néhány idősebb gyülekezeti tagunk még emlékszik rá, meggyőző, lendületes személyiségként él a köztudatban.
Trianon emlékévében, keresztyénként már másképp viszonyulunk a ’20-as, ’30-as évekhez. A kor reformátusai kiénekelték magukból az érzelmeiket, emlékszem az egyik énekkari tagunkra, aki hatalmas lelkesedéssel énekelte Gárdonyi Zoltán az aradi vértanúk emlékére írt Mind hősök voltak ők című kánonját. Elődeink olyan atmoszférát tudtak teremteni, amit ma el sem tudunk képzelni. A technológiai fejlettség világában minden zenét készen, legyártva kapunk, ők olyan korban éltek, amelyben a személyesség jóval hangsúlyosabb volt.”

Kézzel készített másolatok
A kórus későbbi karnagyai közül többen is sokoldalú, összetett művészi munkát végző lelkipásztorok voltak, mint például Osváth Viktor, Pungur József és Pungur Béla. A kották különlegességének titka többek között az ő szolgálatukban rejlik.
„Osváth Viktor az 1960-as évek zeneszerzői képességgel megáldott kántorlelkésze volt. Tehetségét mutatják az általa készített kézzel másolt, gyönyörű kották, a lelkész ezen kívül műfordítással is foglalkozott. Kecskeméten legalább tizenöt éven keresztül, mintegy 20-25 tagú, jól képzett zenészekből verbuvált zenekar működött. Énekkarunk többször is együtt szolgált a zenekarral a protestáns egyházzene szépségeit bemutatva.”

„Ehhez azonban rengeteg, kézzel készített másolatot kellett készíteniük, hiszen a kottákat sokáig nem lehetett nyomtatvány formájában megkapni. A másolásra példa Gárdonyi Zoltán 51. genfizsoltár-feldolgozása, amelyet a szerző Mátraházán írt. Az Osváth Viktorhoz hasonló lelkészek, kántorok másolatokat készítettek, amelyekből zenekari átiratok is készültek. Gyöngybetűkkel leírt kották születtek, ezek a fénymásolás korában hatalmas kincsnek számítanak. Amit ma azonnal kézhez kapunk, azt Osváth Viktor éjszakákba nyúló kézi másolással készítette el, precízen feltüntetve a zenei kifejezéseket. Korunkban egyre jobban érződik egyfajta individualizmus az egyházzenében, elődeink munkássága és hagyatéka éppen arra tanít, hogyan helyezzük háttérbe magunkat, hogy a másokért végzett áldozatos szolgálatra koncentráljunk.”

Igazi különlegességek
Az 1980-as években a Pungur Béla vezette énekkar Erdélybe, Hollandiába és más országokba is eljutott, Mikesi Tibor ebbe a szolgálatba kapcsolódott be a 1990-es évek elejétől, először mint gimnáziumi tanár. Kántorkarnagyként 2002 óta szolgál, mint mondta, tizennyolc éves szolgálata során többször is nekilátott a kottagyűjtemény feldolgozásának, de átfogó rendszerezés csak most, a karantén alatt indult el.

„Még csak az első fázisnál tartunk, a cél most az, hogy a gyűjtemény ismertté váljon. A kották közül ki kell emelnem a 68. zsoltár több mint 200 ütemhosszúságú feldolgozását, amit Gárdonyi Zoltán írt – erről még fia, Gárdonyi Zsolt sem hallott. A Nagy hálát adjunk az Atya Istennek dicsérethez Osváth Viktor brácsaátiratot készített, ez is igazi különlegességnek számít. Andreas Hammerschmidt barokk cseh-német zeneszerző passióját  Mátraházán fordították le, de Bach János-passiójának 60 fős kórusra írt változatát is megtalálhatjuk.” 

„Értékes, nyomtatott kottákat is találunk, például eredeti gregorián énekek nyomtatott másolatait. Nagyon régi, feltehetőleg 19. századi műveket is felfedeztem itt, például Chopin-darabokat, ezekről egyelőre nem lehet tudni, kik készítették és hogyan kerültek Kecskemétre. Fagottra, gitárra, hegedűre és más hangszerekre írt kottákra is leltem. A jelenkori darabok közül egyértelműen kiemelkedik Hargita Péter Ünnepi éneke, amit a 90 éves jubileumra írt.”

Mindez csak néhány kiragadott példa a gyűjteményből, amelynek áttekintése zenetörténészi és paleográfiai szakértelmet is kíván Mikesi Tibor szerint. Távlati cél, hogy a munka legkésőbb a századik jubileumra teljessé váljon, és a gyűjtemény könyv, hanglemez és kiállítás formájában is bemutatható legyen a nagyközönségnek. Az énekkar következő feladata az új református énekeskönyv bemutatása, amelyet ötrészes gyülekezeti énekiskola formájában valósítanak meg. Mind a kottagyűjtemény feldolgozása, mind az új énekeskönyv megismertetése része annak a sokrétű szolgálatnak, amely a kecskeméti református egyházzene színvonalát emeli.


Képek: Somogyi Csaba