„Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett. De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam."
John Bunyan
A legjobb tíz között: hat pap és egy papné
Hat református lelkipásztor és egy lelkészfeleség írja azt a sikeres blogot, amelyet közélet kategóriában beválasztottak az ország tíz legjobb blogja közé. Az egyik blogger szerint a református egyház bizonyos szempontból néma: nincs pezsgő közélet, nyilvános diskurzus, kevesen vállalják a véleményüket. A Reposzt virtuális ajtót nyitott a világ felé, nem palástol.
Fékezett habzás
A hvg.hu kilenc éve hirdeti meg blogversenyét, amelyben egyházi blog még nem rúgott labdába. Tíz kategóriában hirdették meg a versenyt, és több mint ezer blog harcolt az elsőségért.
– Örülök, de fékezett habzású az örömöm, mert egy ilyen verseny mindig a szubjektivitáson alapul – fogalmaz a Dunántúli Református Egyházkerület püspökhelyettese. Köntös László azonban azt is hozzáteszi, hogy olyan lap ismerte el kezdeményezésüket, amelyben nem sokszor veregetik az egyházak vállát.
Klerikális reakciók
A hat dunántúli református lelkész, és egy lekészfeleleség blogja azonban elnyerte a zsűri tetszését.
– A blogunk beválasztása a legjobb tízbe valószínűleg leginkább annak a szokatlan kezdeményezésnek szól, hogy lelkészek reagálnak a világra. Hangvételünk moderált, igyekszünk kerülni a harsányságot, hiszen keresztyének, lelkipásztorok vagyunk, akiket irritálna a durvaság. Az egyháziak gyakran hallgatnak, nem vállalják a véleményüket, ezen (is) akartunk változtatni, és megismertetni a keresztyének gondolatait a nagyvilággal, legyen szó bármilyen kényes kérdésről, társadalomról, közéletről, politikáról, vagy éppen párkapcsolatról.
Színes, váratlan
A blogger egyházvezető úgy véli, hogy őszinte írásaikat nemcsak az egyháztagok olvassák, hanem azok is, akik távol maradnak ugyan a templomoktól, mégis érdekli őket, hogyan gondolkodnak a keresztyének az élet nagy kérdéseiről.
– Nálunk nincs szerkesztőség, főszerkesztő. Senkinek nem mondjuk meg, hogy miről és hogyan írjon. Mindannyian saját gondolatainkat fogalmazzuk meg. Talán éppen ezért találják a Reposztot színesnek, váratlannak a világi olvasók is.
Hagyományos értékek új köntösben
Valami azonban közös a lelkészek blogjában: a világnézeti egység.
– Ha bele kellene passzíroznom a blogunkat a mai hazai világnézeti gondolatkörbe, akkor inkább konzervatívnak nevezném, mint liberálisnak. Azonban ez nem azt jelenti, hogy pártpolitikusan jobboldaliak lennénk, hiszen kritikus véleményeket fogalmazunk meg a napi politikáról is, mostanában például az iskolaügyről. Fontos viszont, hogy a hagyományos értékek mentén foglalunk állást minden kérdésben, legyen szó akár családról, homoszexualitásról vagy egyéb a társadalmat foglalkoztató kérdésről. Minden egyes blogger írásaiban más áll a fókuszban: van, aki inkább lelki, érzelmi, más pedig társadalmi, gazdasági kérdésekkel foglalkozik szívesebben.
Nem félnek a vitáktól
Aki blogolásra adja a fejét, számíthat rá, hogy a sajátjával szöges ellentétben álló véleményeket is olvashat majd az írásai alatt található hozzászólásokban.
– A kommentek gyakran sarkosan más álláspontot képviselnek, mint a miénk, azonban olyannal még nem találkoztam, hogy egy ateista azt írta volna, ne fecsegjek Istenről. Nekünk, bloggereknek fontosak a jó viták, és nem félünk az eszmecserétől. Nagy meglepetés volt például, amikor Bogárdi Szabó István püspök először kommenteket írt az írásainkhoz, aztán később rendszeressé váltak a hozzászólásai. Sokan csodálkoznak, hogy ezekben a szópárbajokban szikrázik a levegő, mert nyilvánosan ütköztetjük a véleményünket. Szerintem ez nagyon jó dolog, és nem is kell mindenben egyetérteni.
Nem a harc a fontos
A főjegyző azt mondja, hogy míg az egyházi közegben gyakran fogalmaz meg egyházkritikát, addig a blogoláskor azon kapja magát, hogy számos olyan írása születik, amely védi a keresztyénséget.
– Átmentem apologétába. Felfigyeltek olyan írásaimra is, amiket például Tóta W. Árpádnak, vagy Cserhalmi Györgynek írtam. Ezek normális hangvételű nyílt levelek, nem provokatívak, hiszen hangsúlyozom, hogy nem a harc a fontos.
Üdítő
Köntös László úgy véli, hogy el lehet mondani a templomban is mindent, azonban a szószék minősített hely, egészen más kommunikációt kíván, mint a blog. Ez utóbbiban úgy kell fogalmazni, hogy a világ számára is érthető legyen minden szó, de mint mondja, ezt az egyszerűbb nyelvezetet nem használja az igehirdetésben. A blogger lelkipásztor szerint a Goldenblog elismerése leginkább arra jó, hogy az egyházon kívüli olvasóközönség belebotolhasson a Reposztba és rácsodálkozhasson a lelkészek blogjára.
– Az egyházi sajtó leginkább „lekerekített" újságokból, tudományos folyóiratokból áll, amelyek a hagyományos olvasóközönségnek szólnak. Talán az egyetlen üdítő kivételt az önök portálja, a Parókia jelenti, amely oldottabb hangvételű, és fontos témákat feldolgozva nyit a nagyvilág és az egyházi nyilvánosság felé. Remélem, hogy az egyházon belül ma tapasztalható lefojtott közélet megváltozik, megjön a bátorság, és egyre többen merik majd vállalni a véleményüket.
Az egyházvezető szerint ugyanis mindent el lehet mondani, csak nem mindegy, hogy hogyan.
Fekete Zsuzsa
Fotó:Füle Tamás
A Goldenblog díjátadóját szeptember 12-én, csütörtökön tartják Budapesten.