Ellopott és hátrahagyott örökség
A XX. század közepén az egyenlőség nevében szerveződő román kommunista rendszer, hamar rátalált a „kevésbé egyenlőkre", azokra a nagy múltú történelmi családokra, amelyek évszázadokon keresztül Erdély életét, sorsát irányították, egyengették, és ha kellett, akkor védelmezték is azt. Az emberi „igazság" nevében egy tollvonással váltak ezek a családok földönfutókká, birtokaik pedig az esztelen szocialista gazdálkodás prédájává. A nemesi családok jelentős része a félelem és kilátástalanság elől menekülve szétszóródott a világ négy égtája felé, másik része valamilyen furcsa konokságtól vezérelve itthon maradt, és élte a kirekesztettek periférikus, sokszor nyomorgó életét. A rendszerváltást követően a restitúciós folyamatok beindulásával felcsillant a remény, hogy talán vissza lehet még hozni a múlt néhány darabját. Talán utópisztikusnak tűnik a régmúlt társadalmi szerkezeteinek visszaállítása, mégis az erdélyi történelmi nemesi családok néhány tagja vagy leszármazottja úgy gondolta, megkísérli újból megkeresni e társadalmi réteg helyét és szerepét a mai kor viszonyrendszerében, és úgy döntött, hazaköltözik ősi birtokaira.

A rendszerváltás utáni huszonöt év még nem egyértelműsítette, hogy melyik volt a jó döntés, véglegesen hátat fordítani a történelmi múltnak, vagy visszajönni és akár társadalmi ellenszélben is újraépíteni azt, amit 60 évvel ezelőtt egy másik rendszer ellopott és lerombolt.

Egy asztalnál a történelem
Az idei Tusványos (Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor) egyik legizgalmasabb beszélgetése a Cseh Tamás sátorban „Történelmi családok mai küldetése Erdélyben" címmel zajlott. Kis túlzással mondhatnánk, Erdély „történelme" ült a vitaasztalnál, hiszen aki csak kicsit is ismeri az erdélyi történelmet, tudja, mit jelentenek az olyan nevek mint a Bánffy, Teleki vagy Mikes. A meghívottak gróf Teleki Kálmán (Teleki kastély, Gernyeszeg), Bánffy Farkas fugadi báró (Fugad), Gregor Roy Chowdhury-Mikes, Gergely gróf (Mikes kastély, Zabola) voltak. A beszélgetést Érszegi Márk Aurél, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kabinetfőnök-helyettese moderálta.

Három különböző emberi sors, három élethelyzet és három különböző újrakezdés rajzolódott ki a beszélgetés során. Teleki Kálmán az idősebb generáció képviselőjeként az 1980-as évekig próbált szülőföldjén boldogulni, majd a belga emigrációból tért vissza néhány évvel ezelőtt, hogy Maros megyei Gernyeszegen lévő családi kastélyt birtokba vegye és felújítsa. Bánffy Farkas és Gregor Roy Chowdhury a fiatalabb generáció képviselőiként már az emigrációban születtek, őket sokkal inkább a neveltetés, a szülői „mesék" hozták vissza az ősök földjére.

Küldetéstudat vagy kalandvágy?
Mi motivál egy nyugaton biztos egzisztenciával rendelkező sikeres fiatalt arra, hogy mindent hátrahagyva új életet kezdjen olyan helyen, ahol minden bizonytalan? Bánffy Farkas szerint az ifjú generáció sokkal szerencsésebbnek mondhatja magát a szülei korosztályánál, hiszen mint mondta: „Mennyivel szerencsésebb dolog valamit újra felépíteni, mint végignézni azt, hogy valamit elvesznek tőle és azt lerombolják." Ugyanakkor ennek a munkának a mai román társadalmi viszonyok között sok buktatója is van. Amint egy korábbi interjúban Bánffy Farkas fogalmazott: „Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátok országa". A fiatal báró is megérkezett 2007-ben tele optimizmussal és egy nagy adag romantikus elképzeléssel a Fehér megyei Fugadra, a családi birtokra, majd „három hét múlva levetkőzte a romantikát és maradt a munka".

Gregor Roy Chowdhury Ausztriában született és nevelkedett, Angliában szerzett közgazdász diplomát, 2002 óta a zabolai kastély állandó lakója. Az ő megfogalmazásában az újrakezdést egy példával lehet szemléltetni: a család hosszú lánc, amely apró láncszemekből áll, minden generáció egy-egy ilyen láncszem, amelyből ha egy is hiányzik, akkor a lánc megszakad. „ Egy láncszem vagyok ebben a hosszú láncban, és szeretném megmutatni, hogy bár elvették a családomtól, amink volt, mi mégis itt vagyunk és itt is maradunk, a láncot nem tudták elszakítani."
Valami hasonló motiválta Teleki Kálmánt is a hazatérésre: „nem társadalmi nyomásra, hanem az ősök iránti tisztelet miatt tértem vissza" - mondta.

Nem vagyok UFO
A beszélgetés második része olyan izgalmas kérdéseket vetett fel, mint hogy milyen kötelessége, felelőssége és lehetőségei vannak egy nemesnek a XXI. századi erdélyi társadalomban. Egybehangzóan hangsúlyozták mindhárman, hogy elsősorban a helyi közösség szolgálata jelent prioritást. Bánffy Farkas négy olyan területet nevezett meg, amelynek szolgálatába kell szegődnie a mai nemesi leszármazottaknak is. Ezek az oktatás, a kultúra, a gazdaság és az egyház. A nemesi cím sok esetben a bizalom szinonimája egy adott közösségben, ugyanakkor misztifikálódott is a mai társadalomban. Egy gróf vagy báró sem képes csodákra, maximum a maga tehetsége és tudása szerint tud emberileg szolgálni egy ügyet. „A Jóistentől kaptunk talentumokat, ezt kell használnunk és felhasználnunk, de nem vagyunk ufók vagy szuperhősök. Ugyanaz a kötelességünk, mint minden más embernek, megtennünk mindent, amire talentumot kaptunk a többi emberért"- fogalmazott Bánffy Farkas.

Erős gazdasági háttér?
A nemesi családok leszármazottai fontosnak tartják, hogy erős gazdasági háttér álljon egy-egy kastély vagy udvarház hátterében, különben az nem tudja betölteni hivatását. A gazdasági épület minden esetben nagyobb kell legyen, mint a lakóház. Teleki Kálmán szerint az kell megtalálni, hogy „a XXI. században mit tudok kezdeni egy olyan kastéllyal, ami mögött nincs birtok". Téves az az elgondolás, hogy minden kastély szállóvá alakítható. Erdélyben nem működtethető 500 kastélyszálló vagy 500 kastélymúzeum, egyéb funkciókat kell kitalálni a régi épületeknek. Ennek szép példája a bonyhai kastély, melyet tulajdonosa, Bethlen Fruzsina az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének adományozott, és amelynek felújítási munkálatai most is tartanak.

Erkölcsi példamutatás és nemzeti iránti szolgálat
Figyelemreméltó volt az a gondolkodásbeli különbség, amely a generáció eltolódásból fakadhat, ugyanis amíg a két fiatalabb vitapartner, Bánffy Farkas és Gregor Roy Chowdhury szavai minden nehézség felsorolása között is pozitív hangnemet, önbizalmat árasztott, addig az idősebb Teleki Kálmánnál érezni lehetett, hogy amikor a jövőbe tekintett, szavai tele voltak aggódó félelemmel és pesszimizmussal. A nemesi családok mai küldetése az erkölcsi példamutatásban és a nemzet iránti szolgálatban mutatkozik meg - ebben mindhárom résztvevő egyetértett. A nemesség kötelez.

A szerző: Juhász Ábel református lelkipásztor