A leírás minden ízében illene hazánkra is, ám ugyanúgy igaz Skóciára. Hogy mennyi szálon kötődik egymáshoz a két nemzet, arról idén nyáron református teológusok egy csoportja is meggyőződhetett. A budapesti teológia spirituálisa, Bölcsföldi András vezetésével július első felében tanulmányúton vett részt egy jórészt teológusokból és vallástanárokból álló csoport Skóciában. A kéthetes úton felelevenítettük az utóbbi években, évtizedekben kialakult skót testvérkapcsolatokat: fogadtak minket többek között az edinburgh-i teológián és vidéki gyülekezetekben is. Felkerestük a skót reformáció emlékhelyeit, eközben pedig képet kaptunk egy olyan nemzetről és történelméről, amely nem hagyja érintetlenül a magyar lelket, és amely saját magunkkal kapcsolatban is állásfoglalásra késztetett.

Edinburgh
A hitvallás éve a 2013-as esztendő; utunk első nagyobb állomása Heidelberg volt, a káté szülővárosa. A református hitvallás keletkezési körülményeiről és a városban folyó teológiai oktatásról Balla Péter, a Károli egyetem rektora mesélt az utazóknak. Nemcsak ezen az egyetemen fordultak meg a magyarországi református teológiák oktatói és diákjai közül jó néhányan, az elmúlt évtizedekben ugyanis számos alkalommal nyertek el magyarok teológiai ösztöndíjat Edinburgh-ba is. A jó kapcsolatnak köszönhetően David Ferguson dékán fogadott minket a skót főváros egyetemének teológiai karán. A dékán felvázolta a Church of Scotland (Skót Egyház) szerkezetét, majd elkalauzolt az Egyesült Királyság legnagyobb teológiai könyvtárába is, amellyel az edinburgh-i teológia büszkélkedhet. Az ifjú magyar teológusok kérdéseiket is feltehették, így bepillantást nyerhettek azokba a nehézségekbe, amelyekkel a Skót Egyháznak meg kell birkóznia. Kevés fiatal, lelkészhiány, egyházszakadás - egyebek mellett ezek jelentik a legnagyobb kihívást napjainkban skót testvéreink számára. Megtudtuk, hogy eközben a teológiai képzés iránti érdeklődés rendkívül magas. Szerte a világból érkeznek diákok a nagy múltú és színvonalas képzést nyújtó edinburgh-i teológiára; a szak az értelmiségképzés egyik alapköve lett, sokan végzik el azok közül is, akik egészen más pályára készülnek. A nyitottság vélhető árnyoldaláról ad ugyanakkor hírt az a tény, hogy miközben korábban imádsággal kezdtek egy-egy előadást az egyetemen, ma már a teológiai oktató nem veheti biztosra, hogy a diákjai hívő keresztyének. Sokan ateista érdeklődőként vagy más vallás iránt elkötelezett hívőként vesznek részt a képzésben, és az irántuk tanúsított türelem az oktatás szellemiségében is változásokat eredményezett. A közvetlenebb hangot és a testvéri közösséget vélhetően egyre inkább kiszorítja a keresztyénség csupán tudományos megközelítése.

Fruki
Mindez a legkevésbé sem tapasztalható a skót gyülekezetekben. Elragadó báj és feltétlen szeretet jellemzi azokat a kis közösségeket, amelyek mintegy ötvenfős társaságunkat befogadták több éjszakára is. A skót vendégszeretet olyannyira meghatotta a délről észak felé, a Felföld vidékére tartó fáradt utazókat, hogy az első faluban, ahol megtapasztalhattuk a gyülekezeti tagok minden földi jóval elhalmozó gondoskodását, a település nevét a kedvesség, a vendégszeretet és a báj kifejezésére alkalmas jelzőként kezdtük használni. Freuchie után így lett minden, ami jó, egyszerűen csak: fruki.

A szeretett mártír
A csapat igyekezett meghálálni vendéglátóink jóságát: így Freuchie-ban és az északabbra található Boat of Gartenben a teológusok vezetésével az utazók istentiszteleti szolgálatot vállaltak. Dunscore-ban szintén várakozásainkat felülmúló, kedves fogadtatásban volt részünk: a helyi gyülekezet tagjai nemcsak vacsorával vártak minket, hanem közös megemlékezésre is invitáltak. Miután felkerestük gyermek- és ifjú korának legfontosabb állomásait, megkoszorúztuk a település szülöttének, Jane Hainingnek az emlékművét. Miss Haining a Skót Episzkopális Egyház misszionáriusaként érkezett Budapestre 1932-ben, hogy a Skót Misszió mintegy négyszáz zsidó és keresztyén gyermek számára működtetett iskolájában dolgozzon. Amikor tanítványait elhurcolták Auschwitzba, Jane Haining velük tartott a gázkamrába. A mártírhalált halt hölgy emlékét skótok és magyarok egyöntetű tisztelete övezi.

A függetlenség ára
Nem fér hozzá kétség: a skótoké bátor, harcra kész nemzet. A szabadságért folytatott küzdelemben a klánok hol az angolok, hol a vikingek ellen mindvégig kitartottak, pedig szülőföldjük szeretete és nemzeti identitástudatuk rengeteg áldozatot követelt tőlük. Legnagyobb nemzeti hőseiket, a 13-14. század fordulóján élt William Wallace és Robert Bruce emlékét szenvedéllyel és hálával ápolják. Nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy minden háborúban elesett skót katona emlékezetét megőrizzék. A hősi halottak száma pedig igen magas: az első világháborúban Nagy-Britannia zászlaja alatt harcoló szigetországi nemzetek tagjai közül a skótok álltak a hadrendbe felsorakozott csapatok élvonalában - aránytalanul nagyobb vérveszteséget szenvedve, mint a náluk jóval több lelket számláló britek. A nemzeti öntudat mértéke máig nem szűnik a skótokban:1999-ben nyert újra önállóságot parlamentjük, és még nem ért véget a folyamat. 2014 őszén tartanak népszavazást arról, hogy kíván-e függetlenedni Skócia Nagy-Britanniától.

Mozaikok
A Skót Egyház elnevezéséből az is kitűnik, a nemzeti identitás összefonódott a vallási identitással. John Knox, a skótok reformátora tevékenységével megismerkedve kirajzolódott előttünk az angol-skót ellentét egyik legforróbb pontja. A karizmatikus Knox a 16. században azon igyekezett, hogy megnyerje a protestantizmus törekvéseinek a katolikus vallású I. Mária skót királynőt. Bár Máriát az anglikán Erzsébet angol királynő kivégeztette, őt Mária fia, a protestáns Jakab követte a trónon, Anglia és Skócia uralkodójaként.
Az általunk meglátogatott kolostorok, katedrálisok és kastélyok romjai emlékeztettek minket mindazokra a neves és névtelen hithősökre, akik életükben gyakran többet harcoltak földjükért, családjukért, szabad vallásgyakorlásukért, mint amennyit láthattak megvalósulni reményeikből. A történelem eme mozaikdarabkái arról beszélnek, hogy Isten országa emberéletről emberéletre épül, és bár a teljes képet nem láthatjuk, akár egy ember hite is továbbélteti Isten tervét: a lelkek üdvösségre jutását.

Együtt
Minthogy egy ember élete nem foglalhatja magába a teljes üdvtörténetet, nyilvánvaló, hogy Isten országának építéséhez nem elég egyetlen tégla. Hogy mennyire szükségünk van egymásra, abban olyan pillanatok is megerősítettek minket, mint túránk a Lomond Hills közül az egyikre, ahol többen azért tartottunk ki a meredek hegy megmászásában, mert nem voltunk egyedül. A sokfős tanulmányútnak persze nemcsak fizikai előnyeit élveztük, hiszen az élmények közös feldolgozása pótolhatatlanul gazdagította utunkat. Rengeteget tanultunk a világról, egymásról, önmagunkról, Istenről - úgy, ahogy azt nem élhettük volna át, ha nem szakadunk ki az itthoni mókuskerékből. Áhítatokkal, ismeretterjesztő előadásokkal és csendes szemlélődéssel átszőtt utazásunk többünk számára zarándokút is volt egyben.

Pára
Ez a zarándokút pedig a legautentikusabb skót tájegységen, a Felföldön teljesedett ki. Jártunk a skót lélek számára meghatározó vidékeken, a népdalokban megénekelt helyeken. Loch Ness; a világhírű Eilean Donan kastély; Dunvegan, a MacLeod klán kastélya; a Tűzszekerek című film forgatási helyszínéül szolgáló festői St. Andrews; a falklandi királyi kastély és végül a Belső-Hebridák egyik szigete, Skye nemcsak ámulattal töltött el, de elringatta és fel is frissítette lelkünket. A Skóciát átható nemesség érzése felébresztette bennünk Istentől belénk táplált ösztönünket: hogy királyi sarjak vagyunk mi magunk is. A magas hegyek és vízesések alatt, a legelésző marhák, hegyi kecskék és bárányok, delfinek és bálnák természetes élőhelye közelében elénk tárult a teremtett világ fenségessége. A felfoghatatlanul széles óceánt és az öreg sziklákat szemlélve egyik útitársam szavai jártak a fejemben: az emberélet pára, Isten előtt mégis hatalmas érték. Hirtelen sem többnek, sem jelentéktelenebbnek, sem másnak nem éreztem magam, mint aki vagyok.

Szöveg: Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás, Márkus Tamás András