Nem gyártott selejtet

Elsőként elődjéről, Joó Sándorról beszél Cseri Kálmán, amikor a csaknem négy évtizednyi pasaréti szolgálatáról kérdezem. A nyugalmazott református lelkipásztor azt mondja, hogy a mai napig is szedik a gyümölcseit Joó Sándor munkájának. – Ha szabad ilyen profán kifejezést használni, ő tényleg nem gyártott selejtet. Az a komoly igehirdetés, a hűséges lelkigondozás, pásztorlás, amit Pasaréten végzett, olyan minta volt, ami engem megijesztett annak idején. Mikor idekerültem, halálra voltam rémülve, és komolytalan dolognak tartottam, hogy Joó Sándor után egy egyszerű, kis mezei segédlelkészt válasszon meg a gyülekezet. Ez sokáig bizonyos görcsölést is okozott, amíg aztán Isten föl nem szabadított abból – meséli Cseri Kálmán.

Nélkülözhetetlen gyülekezeti munkások

Az indulás nehéz volt, mert Joó Sándor halála után egy évig gazdátlan volt a gyülekezet, ráadásul rajtuk kívül senki sem akarta, hogy Cseri Kálmán legyen a pasaréti lelkész, vagyis sem az akkori egyházi vezetés, sem az állami hatóság. A „hivatal nem tetszése" megnyugtatta, saját „alkalmatlansága" viszont nyugtalanította a fiatal lelkészt. A pasaréti gyülekezet azonban az ő irányítása alatt is tovább növekedett. – A mennyiségi növekedés látványos volt, szinte megkétszereződött minden, de mindig óvakodtam attól, hogy a számok bűvöletébe essem, akár kicsi, akár nagy számokról van szó. Inkább a felelősség súlyát növelte számomra az, hogyha valamelyik alkalomra többen kezdtek el járni. Isten munkáját látni tényleg csudálatos volt. Ahogy egy – bocsánat a kifejezésért – tök hitetlen emberből Istent ismerő, Istent tisztelő, a családját szerető, másokon segítő ember lesz néhány hónap alatt, ahogy egy alkoholista megszabadul és rendbe jön házassága, családi élete, ahogy egy drogos fiatalból néhány év alatt másokat mentő, Jézushoz vezető, hívő ember lesz, ez nem emberi teljesítmény, nem a mi munkánk – mondja Cseri Kálmán. A lelkipásztor többes számban beszél, mert kezdettől fogva úgy tekintette, hogy bár őt választotta meg a gyülekezet lelkészének, a munka nem egyszemélyes, hanem közösségi. – Az évtizedek alatt nagy létszámú, aktív munkatársi csoport alakult ki, és valamelyik nyáron már arra gondoltunk, amikor az egyik lelkész beteg lett, a másik pedig vidéken szolgált, hogy ha a lelkészek egy rövid időre kilépnének, akkor is nyugodtan menne minden tovább. Fordítva viszont nem igaz; ha gyülekezeti munkások fölmondanának, egyik napról a másikra összedőlne a gyülekezeti munka. A csapatmunka külön Isten ajándéka.

Te azt úgysem érted

A második kerület legjobb módú rétege nem jár templomba. Cseri Kálmán úgy véli, hogy talán kielégíti őket a pénzük vagy a karrierjük. – Nem belőlük verbuválódik a választói névjegyzék, de nagyon örültem annak, hogy a főkötős öreg néniktől kezdve az egyetemi tanárokig sokan jöttek az istentiszteletekre. A legjobb módúak azonban nem a templomos nép közé tartoznak – erősíti meg. Cseri Kálmánt a tanultabb, képzettebb emberek arra ösztönözték, hogy még igényesebben készüljön az istentiszteletekre, de hozzáteszi, hogy semmivel sem butább egy parasztember, mint egy több diplomás, csak rövidebb ideig járhatott iskolába. – Arra törekedtem mindig, hogy azon a formanyelven próbáljam elmondani az evangéliumot, amit beszélnek, értenek azok, akik ott ülnek az istentiszteleten. Ugyanazt az igét kell hirdetnünk, de úgy, hogy azt mindenki értse. Egy hároméves gyerektől tanultam nagy bölcsességet, akit a papája ki akart küldeni, amikor bizalmas dolgokról beszélgettünk, de a gyerek nem akart kimenni. Az volt az apai érv, hogy te azt úgysem érted, amit itt a bácsival beszélünk. Akkor a gyerek sírva visszafordult, és azt mondta: azt úgy kell mondani, hogy mindenki értse! Valóban alapszabály, úgy kell prédikálni és személyesen beszélgetni, hogy azt mindenki értse. Jézust mindenki értette. Tőle kell megtanulnunk egyszerűen elmondani a legmélyebb igazságokat is. Az igazság mindig egyszerű, és nem kell köntörfalazni, mellébeszélni, nem kell a szögleteket lereszelni és úgy elfogadhatóbbá tenni. Aki nevén nevezi a dolgokat, az röviden el tudja mondani.

Nem az én gyülekezetem

Cseri Kálmán arról beszél, hogy imádkozva készült a nyugdíjra. Úgy fogalmaz, megkönnyítette mindezt, hogy mindvégig tudta, a gyülekezet nem az övé. – Soha nem is szerettem, amikor lelkészek azt mondták, hogy az „én gyülekezetem". Nem az én gyülekezetem! Csupán egy tagja vagyok a gyülekezetnek, benne vagyok a választói névjegyzékben, fizetek egyházfenntartói járulékot, és én is hallgatom azt az igét, amit történetesen általam mond Isten a gyülekezetnek. Szóval a gyülekezet nem az enyém. Tehát nekem nem az enyémet kell most elengedni. Pláne nem valami enyémtől fosztanak meg. Ennek a tudása természetessé és meghitté teszi a kapcsolatunkat az utódommal, Horváth Gézával. Az Úr Jézus a tulajdonosa a gyülekezetnek, aki egy ideig alkalmaz bennünket itt. Az én alkalmazásom ideje lejárt, mint ahogyan mindennek lejár egyszer az ideje. Ez így természetes, és éppen ezért már két évvel korábban elkezdtünk imádkozni azért, hogy Isten mutasson valakit nekünk, aki folytatja Pasaréten a munkát. Az utódomat imádságra adott válaszként fogadtuk el Istentől. Horváth Géza valószínűleg sok mindent másként csinál, mint én. Harminckilenc év után azonban egyenesen szükség van arra, hogy más legyen a folytatás és fölfrissüljenek a dolgok, mert akaratlanul is beszűkül a látásunk.

Az érzelmek fölött

Természetes, hogy egyszer minden véget ér, de attól nem biztos, hogy könnyű megélni – firtatom. Ezt Cseri Kálmán is megerősíti. Különösen azért, mert mint mondja, érzelmi szálak is szövődtek a harminckilenc év alatt; a gyülekezet jó részét már ő keresztelte, konfirmálta, eskette és ott volt mellettük a bajban is. – Ez sok érzelmi rezümét is hagy az emberben, de ezzel megint úgy voltam, hogy a hívő ember életében kell lennie egy egészséges hierarchiának. Fontosak az érzelmek, de az érzelmek fölött mindig ott kell lennie az Istentől megvilágosított értelemnek. Afölött pedig ott van az én hitem. Az érzelmeim alul vannak csak, és azt kell csinálni az érzelmeknek, amit a hit parancsol az értelemnek, és amit az értelem helyesnek lát. Ezt persze könnyű elmondani egy barátságos beszélgetésben, de nem könnyű megvalósítani, mégis ez a program.

Fekete Zsuzsa