Csakis a szülőkkel és a nagyszülőkkel
– Egyetlenegy karácsonyról sem tudok, amikor a nagyszüleim ne ünnepeltek volna velünk – meséli mosolyogva Lukács Loránd. A fiatal mérnök idén is Budapestről utazik haza szülei házába, Marosvásárhelyre. Bár azt mondja, a karácsony jelenthetne számára többet is, az utóbbi néhány év szentestéire szívesen emlékszik. Testvére és ő is felnőttek, szülei sem dolgoznak már annyit, így kevésbé fáradnak el az előkészületekben, és az ünnepi hangulat sem rebben el olyan könnyen.
– A mi családunkban gyakran étkezik együtt a három generáció, de karácsonykor valahogy más, különlegesebb. Nálunk hagyomány a töltött káposzta, és mivel a nagymamám ritkábban lát, az én kedvemben járva készít sós tésztát és krémest is.
Loránd azt állítja, ha saját családot alapít, akkor is vissza fognak járni szenteste a szüleihez. Hogy miért, arra csak annyit felel:
– Mert a szüleim.

Orosz karácsonyok fénye
A fiatal mérnök nagy természetjáró, ezért meg sem lepődöm, amikor azt mondja, évek óta nincs karácsonyfájuk.
– Sajnálom kivágni, ezért fenyőágakat szoktunk beszerezni a piacról, hiszen abba nem hal bele a fa. Maradtak az orosz dédnagymamámtól nagyon régi karácsonyfadíszek, ezeket aggatjuk a fenyőágakra. Ragaszkodom a régi télapóhoz és a gömbökhöz. Amikor volt karácsonyfánk, a százéves, színes égőket is feltettük rá; ezek nem villognak, mint a mai égősorok.
A fiatalember azt tervezi, ha lesz saját családja, nagyobb hangsúlyt fektethet majd a hit megélésére.
– A karácsony az lesz, aminek lennie kell. Ugyan én nem tudok jól énekelni, de úgy képzelem, hogy szenteste énekelnénk, a családom minden tagja hangszeren játszana, szóval előadnánk egy kis műsort.

A díszek érintése
A karácsonyi ünnepkör a legkedvesebb a keresztyén ünnepkörök közül Kósa Zsanett számára. A fiatal politológus Csurgón ünnepel szüleivel és testvérével.
– Mindig megfogadom, hogy szenteste szép és kiegyensúlyozott leszek, hogy időben feldíszítjük a fát a nővéremmel, és vacsorára kevésbé leszek fáradt, ám ez legtöbbször nem sikerül – árulja el Zsanett.
– A fenyőfa meghozatala édesapám feladata. Ő mérnökember, mindig jól választ. A talapzat beállításához azonban nem ért, így a szomszéd vagy valaki más faragja ki a fát. A nővérem és én szalmadíszekkel, kézimunkával készült díszekkel és égőkkel öltöztetjük fel a fenyőt teljes pompába. Ahogy kezünkbe vesszük a díszeket, szeretettel gondolunk azokra a barátokra, munkatársakra, akiktől kaptuk őket, és a díszek készítőire, akik megváltozott munkaképességű emberek.

Nem a bőség zavara
Zsanett és családja számára az ünnep minősített ideje az emlékezésnek.
– Gyertyát gyújtunk, körbeüljük a terített asztalt, és beszélgetünk. Szenteste emlékezünk azokra a családtagokra és barátokra, akik már nem lehetnek köztünk, és gondolunk azokra is, akiknek ilyenkor nem jut ajándék, de karácsonyfa, sőt, betevő falat sem.
Zsanett már az adventi időszakban is gondolt a rászorulókra, különösen a gyerekek megajándékozására. Ő maga azonban kikötötte családtagjainak, hogy ne vásároljanak neki semmit feleslegesen.
– Vissza kell oda gondolatban térni, hogy a karácsony nem a bőség zavara, hanem a megcsendesülés és az emlékezés időszaka, valamint a lelki töltekezésé a gyülekezet körében.
Zsanett úgy véli, ha társra lel, akkor még mélyebb szeretettel és figyelemmel fordulna szerettei felé, ám a szentestét kettesben töltené kedvesével, ha már házasok.
– Ettől akkor sem tágítanék, ha esetleg valamelyik szülőt megsértenénk vele, bár az én szüleim biztosan megértenék, hogy csak karácsony első vagy másnapján találkozunk velük.

Fájdalmas emlékek
– Nem szeretem a karácsonyt, mert a gyermekkoromat juttatja eszembe – vág bele szomorú történetébe Ferenc. A köztisztviselő azt meséli, látszólag minden szép volt a családi ünnepeken, ám a felszín alatt borzalmas valóság rejtőzött.
– Tizennégy éves is elmúltam, amikor rájöttem, hogy az apám egész gyermekkoromban szexuális játékszernek használt.
Miután ráébredt, hogy mi történt vele, a fiatalember néhány évvel ezelőtt terápián vett részt.
– Tizenévesen úgy éltem meg ezt a traumát, hogy hazugság volt minden, a karácsonyozás is és minden más, családi program is. Egész jól helyreraktuk a dolgot a terápián, bár bizonyos asszociációim megmaradtak ettől függetlenül. Ha már lenne saját családom, talán könnyebb lenne felejteni. Nem kellene karácsonykor is ezekkel az emlékekkel foglalkoznom, amelyeket akár egy-egy szag is előidézhet.

Az áldozatok Megváltója
Ferenc szerint a Megváltó nem csak azért jött el, hogy a bűnösnek megbocsáttasson a bűne.
– Az egy dolog, hogy a bűnösnek megbocsáttatik, de mi van az áldozattal? Jézus a bűn minden következményét magára vállalta. Egy bűnnek pedig nemcsak a bűnösre nézve van következménye, hanem az áldozatra nézve is. Erről nem beszélünk eleget, sőt, szinte semmit. Jézus magára vállalta mindannak a következményeit, amit ellenem elkövettek; meghalt ezért, hogy én ebből teljesen szabad legyek. János első levelében azt írja: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." Bár meg kell küzdenem azzal, ami velem történt, de egy nagyon fontos lépés akkor történt meg ebben a folyamatban, amikor Jézus eljött – én ezt ünneplem karácsonykor.

Várni és nem siettetni
– Míg egyetemre jártam, a vizsgaidőszakok miatt sosem tudtam felhőtlenül élvezni a karácsonyi időszakot – meséli Wächter Patrik.
– Az utóbbi néhány évben már azt tanulom, milyen az igazi adventi várakozás. Amikor azt kívánjuk, hogy csak jöjjön már el valami, csak legyen már vége ennek a hétnek, hónapnak, akkor arra várunk, hogy az életünk egy része múljon el, és hogy közelebb legyünk a halálunkhoz. A jó várakozásban azonban elismerjük, hogy most még itt tartunk; és azt a pillanatot próbáljuk megélni, ami most van.

Karácsony a trópusokon?
– Akkor ideális a karácsony, ha Jézus is ott van – szögezi le. A kollégiumi nevelőtanár szerint mindegy, milyen formában karácsonyozunk, ha őszinte közösségben vagyunk egymással és azzal, akit ezekben a napokban ünneplünk.
– Egyszer kipróbálnám, milyen lenne egy másik éghajlaton karácsonyozni, és elküldenék a déli féltekére sok mindenkit, aki csak a külsőségeiben éli meg a karácsonyt. Bár nehezen tudom elképzelni, milyen lehet harminc fokban karácsonyozni, de mivel nekem Jézus jelenlétében van a lényeg, bízom benne, hogy ugyanazt ünnepelném, amit itthon.

Ajándékkal meghosszabbított élet
Azért a fiatalember is szívesen megadja a módját az ünnepnek.
– Jó, ha érezzük, hogy más ez a nap, mint a többi; nálunk például gyermekkorom óta borleves és füstölt lazac a menü.
Patrik hozzáteszi, helyteleníti, hogy a nagy evésekről szóljon a karácsony. A barokkos túldíszítettséget nem szereti, és szerinte az sem mindegy, mi áll az ajándékozási láz hátterében.
– Ha az a cél, hogy minél puccosabb ajándékot adjak, az nem ér semmit. Ha viszont az ajándékozás eszköz a szeretetünk kifejezésére, és ott vagyunk benne mi is, akkor jó dolog.
Ő maga nem találékony ajándékozó, és ahhoz sincs türelme, hogy saját készítésű meglepetéssel rukkoljon elő.
– A családomban mindig is valami maradandót próbáltunk egymásnak ajándékozni, valami olyat, amit nem eszünk meg vagy nem egy hamar elmúló eseményre szól. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem maradandó az sem, amire azt hittem, hogy az. Egy kicsit tovább bírja legfeljebb, de ugyanúgy semmivé lesz. Talán ezek a kapaszkodók ahhoz, hogy az emberek a saját életüket ne érezzék olyan mulandónak...
Patrik családtagjainak minden évben betesz a fa alá egy-egy református Bibliaolvasó kalauzt vagy evangélikus Útmutatót.
– Ezzel biztosítom nekik a lehetőséget, hogy könnyebben kezükbe vegyék a Szentírást. Tudják, hogy én is olvasom, és innentől kezdve az ő dolguk, mihez kezdenek vele.

Jakus Ágnes