Beszélhetünk egyáltalán nemzetállamról a 21. században, amikor összezsugorodik a nemzeti szuverenitás?

Jogos a kérdés, mert több jogosítványát is elveszítheti a nemzetállam, de még mindig beszélhetünk erről. A nemzetállamok felelőssége, hogy mennyit engednek elvenni a szuverenitásukból.

Mitől függ, hogy mennyit engednek, és ki akarja elvenni a szuverenitást?

Nem gondolom, hogy összeesküvés-elméletet kellene keresnünk. Persze fontos kérdés, hogy ki akarja elvenni a szuverenitást. A globalizáció személytelen, öntörvényű folyamat, amely túllép a nemzetállamok határain, illetve felbontja azokat. Az már bonyolult játéktér, hogy kin múlik, mennyit enged át az önállóságából. Az, hogy miként reagál a globalizációs kihívásokra egy nemzetállam, az államot irányító nemzeti elittől függ, éppen ezért a kormányzatoknak megkülönböztetett szerepük és felelősségük van ebben a kérdésben.

A mindenkori politikai hatalomtól függ, hogy milyen irányba indul egy ország?

Tőlük mindenképpen, de tévednénk, ha ezt csak a mindenkori politikai vezetőktől tennénk függővé. Az ország társadalmától is függ, hogy mit hagy és mit nem hagy. Ne szűkítsük le a kérdést kizárólag a politikusokra, mert az értelmiségi közvéleménynek is nagy felelőssége van ebben.

Ön az egyik előadásában arról beszélt, hogy a globalizáció nemcsak kívülről, hanem belülről is változtat a társadalmon. Hogyan érhető ez tetten a mindennapokban?

A globalizáció változtat a gazdaságon, a nemzetgazdaság fogalma sajnos egyre inkább fikciónak tekinthető. Az államok elveszítik lehetőségüket, hogy érdemben befolyásolják a tőke és a pénz mozgását. Változtat a nemzetbiztonság fogalmán, hiszen egyre kevesebb ország képes arra, hogy önerőből garantálja területének érinthetetlenségét. Nagyon lényeges elem az is, hogy változtat az eszmék és kommunikáció áramlásán. Olyan nemzetközi kommunikációs hálózatok hatásával szembesülünk, amelyeket nemzetállami szinten már nem lehet befolyásolni.

Mire gondol?

Sok mindenre: olyan ifjúsági szubkultúrákra, irányzatokra, amelyek fenyegetik a társadalmi kohéziót, és ha népszerűségre tesznek szert, az államnak nehezen lehet velük szembeszállni. Példa lehet erre a kábítószer-fogyasztás megítélése, az egyneműek házassága és számos olyan életforma, melyek korábban nem voltak elfogadottak.

Konzervatív nézőpontból megközelítve a globalizáció kérdését általában a negatívumairól hallunk. A globalizáció egyértelműen káros folyamat, vagy vannak pozitív hozadékai is?

Nem mondható reálisan, hogy kizárólag negatív hatásai lennének. Az is fontos, hogy egy adott nemzet hogyan reagál a globalizációra. Egy kis ország, Szingapúr példátlan felemelkedését a globalizációra adott nagyon sikeres válaszának köszönheti. Sikeresen kapcsolódtak be a világgazdaságba, ami hozzáadott értéktöbbletet eredményezett, és gazdag, befolyásos országgá tette Szingapúrt.

Ez így nagyon egyszerűnek tűnik. Magyarország is válhat a szingapúrihoz hasonló sikertörténetté? A szellemi tőkénk megvan, szorgalmas embereknek is tartanak minket. Minden adott...

Ez a legnehezebb kérdés, amit föltett. Pusztán elméletileg nézve igennel válaszolhatok. A társadalom jelenlegi állapotát, valamint lehetőségeit látva azonban lényegesen pesszimistább vagyok. Az államnak az a funkciója, hogy a nemzetet védelmezze és képviselje, Magyarország esetében ez megkülönböztetett hangsúlyt kell hogy kapjon.

Összeroppanthatja a globalizáció a nemzetállamot?

Nem feltétlenül, de ha egy állam vezetői sorozatosan rossz választ adnak a globalizációra, akkor ez is megtörténhet, bár nem törvényszerű. A nemzetközi realitásokat vizsgálva azt látjuk, hogy nemzetállamok többsége átalakult ugyan, zsugorodott a szuverenitásuk, de komoly életképességről tettek tanúbizonyságot, és nem roppantak össze.

Milyen jelei lehetnek az összeroppanásnak?

Ha az állam a saját funkcióit, szerepét nem tudja betölteni. A bukott államok klasszikus formáját egyes harmadik világbeli államok adják. Ha az állam nem tudja fenntartani az oktatási rendszert, az egészségügyet, képtelen garantálni a közbiztonság elemi szintjét, akkor bukott államról beszélünk. Nem szabad engedni, hogy ez bekövetkezzen. Ilyen esetekben különböző partikuláris érdekcsoportok marakodnak az országon.

Ismét az előadására hivatkozom: azt mondta, hogy a globalizáció a neoliberalizmus eszméjére támaszkodik. Mit ért ezen?

A liberális gondolkodás alapelvéből, a liberális gazdaságfilozófia alapjából következik, hogy a piacot semmiféle kontrollnak nem vetik alá, nem alkalmaznak szabályozórendszereket, a szabadpiac érvényesül. Ez arra a feltevésre támaszkodik, hogy nincs hatékonyabb szabályozó, mint a piac. Ha ezt az elvet követjük, akkor a világban teljesen korlátozatlan piaci uralom valósul meg. Ezt fogalmaztam úgy, hogy a neoliberalizmus szellemi és gyakorlati következménye a globalizáció, és mint kontrollálatlan folyamat megfelel a neoliberális gazdaságfilozófiának.

Az élet azonban nem csak gazdaságból és pénzből áll, még akkor sem, ha sok minden forog a tőke körül.

Persze, most a gazdasági dimenzióról beszéltem, de itt kulturális, életformabeli és társadalmi kérdések is felvetődnek, amelyekben a konzervatív és liberális nézőpont között nagyon markáns különbségek vannak.

Hogyan őrizheti meg egy állam közösségmegtartó képességét a globalizálódó világban?

Tudom, hogy sokan mennek el Magyarországról. Az államnak egyrészt nemzetépítő politikát kell folytatni, erősítenie a nemzethez tartozás integratív erejét, hangsúlyozni a közösséget. Nem mindegy, hogy egy fiatal milyen terminusokban gondolkodik. Érzi, hogy tartozik a közösséghez, vagy csak úgy elindul a világba, mert máshol többet fizetnek a munkájáért? A másik fontos tényező az állam társadalomszervező ereje. Egészen egyszerűen fogalmazva: olyan társadalmi rendszert kell fenntartani, ami élhető, ugyanis ha polarizálódik, szétszakad egy társadalom, nincs az az eszmei erő, ami az embereket maradásra bírja.

Mit gondol, milyen irányba halad majd Magyarország? Mi lesz velünk 10-20 év múlva?

Bizakodó vagyok, hogy a magyar közösség átvészeli ezt az időszakot. Ehhez a saját identitás megőrzése, az identitás jelentőségében való hit és a nemzeti kultúra szükséges. A nemzeti identitást a nemzeti kultúra táplálja, ezért az államnak ezt még inkább támogatnia kell. A jelenlegi vezetésnek is többet kell ebben vállalnia akár az oktatásról, akár a kultúráról beszélünk.

Említette a beszélgetésünk elején a magyar értelmiség fontos szerepét. De mintha az értelmiség kiábrándult lenne. Mivel lehetne motiválni őket?

Az első, ami eszembe jut, hogy a mindenkori vezetőknek hallgatnia kellene az értelmiségre. Hosszú évek óta elhangzanak értelmiségi fórumokon fontos vélemények, javaslatok, amelyeket teljes mértékben figyelmen kívül hagy a politika. Ha az értelmiség azt látja, hogy nincs foganatja a mondanivalójának és a politika nem hajlandó kilépni egy sémából, csak négy évben gondolkodik, akkor az kedvét szegi a gondolkodó embereknek.

Hogyan lehetne nyitottabbá tenni a mindenkori politikai erőket?

A politikusoknak fel kell ismerniük, hogy szükségük van szakmailag megalapozott véleményekre. Ezzel nem azt mondom, hogy automatikusan követniük kell az értelmiségi véleményeket, de meg kellene érteniük, hogy számos kérdésben egy értelmiségi mélyebb összefüggéseket lát, mint egy önkormányzati vagy parlamenti politikus.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Magyar Nemzet online 

A beszélgetés a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom MIGeneRÁCIÓ című konferenciáján készült. A konferenciához kapcsolódó korábbi összeállításainkat itt olvashatja:

Menni vagy maradni?

Magyar elvágyódás