Hit, szeretet, gyógygomba – ez a sorrend, erősíti meg Kispál Gábor azt a számára három fontos dolgot, amelynek a gyógyulását tulajdonítja. Öt és fél évvel ezelőtt másfél kilós daganatot operáltak ki a most 43 éves férfi testéből. Azt mondja, a betegséget azért kapta, hogy megálljon, és elgondolkodjon: lehet, hogy nem jó úton jár.

Újraindítva
Joci, képzeld, megműtenek, daganatom van – panaszolta az operáció előtt egy barátjának, aki átölelte és azt kérdezte: „Pont te lettél beteg, aki mindig segít másokon, aki ugrik a füttyentésre, ha valaki bajban van? Ez igazságtalan."
Kispál Gábor betegsége idején visszakapta mindazt a törődést, szeretetet, amivel korábban ő halmozta el családját, barátait. A monori presbiternek a súlyos betegség megváltoztatta az életét, de ez nem neki, hanem a környezetének tűnt fel először.
– Az Úristen megmutatta, hogy merre menjek, és ma már ki tudom mondani, hogy Uram, úgy legyen, ahogyan te akarod, és nem én határozom meg a hogyant. Újraindított, akár egy lefagyott számítógépet.

Ki vagy te?
Amikor kinyitotta a szemét az operáció után, a családját látta maga körül. – Mindennél többet jelentett az a pillanat. Egyszerűen csak fogtam a kezüket, együtt voltunk. Aztán egyre jöttek és jöttek a látogatók. Meglepett, hogy olyanok is meglátogattak, akikről elgondolkodtam, fordított esetben vajon ott állnék-e én is a betegágyuknál. Volt, hogy elszégyelltem magam, mert az őszinte válasz nemleges volt. Sok erőt adott, ahogyan körbevettek a szeretteim. A gyülekezet lelkészei pedig mindennap küldték a napi igét, és úgy éreztem, hogy az mind nekem, rólam szól. Ma már tudom, ez nem volt véletlen, ezek erősítettek abban, hogy tovább éljem az életemet. Meglátogatott gyülekezetünk ificsoportja is, kézen fogva álltak a kórházi ágyamnál, együtt imádkoztunk, végtelenül megható volt. A betegtársaim azt kérdezgették, ki vagy te, hogy ennyien szeretnek?

Az erősítők
Később jöttem rá, hogy ennyi véletlen nem létezik az életben. Eleinte nem vettem tudomást a tüneteimről. Nagyon lefogytam, mégis arra fogtam, hogy jól megy a fogyókúrám, de egy idő után szembe kellett nézni a valósággal. A vastagbélrák csúnya betegség, de megtapasztalhattam, hogy milyen sok barátom van, akikre a legnehezebb időkben is számíthatok. Aztán egy barátomtól hallottam a Varga-féle gyógygombákról, amit a mai napig is szedek. A gomba az immunrendszeremet, a hit a lelkemet erősítette.

Templom és diszkó
Több mint öt éve tünetmentes Gábor, aki visszatért korábbi, aktív életéhez, ha kell, műsort vezet, konferál és DJ egy diszkóban. Hiába feltételez más lelkületet a diszkó és a templomba járás, Gábor szerint összefér a kettő.
– Mikor felkértek a diszkózásra, kikértem a lelkészünk véleményét, aki azt mondta, hogy szórakozni már nagyapáink is jártak. Fölnyitotta a Bibliát és abban is voltak erről szóló mondatok. A világ változik, régen bálban mulattak az emberek, ma diszkóban. Nálunk odafigyelnek a fiatalokra, nem jöhetnek be kábítószeresek, nem terjeszthetnek drogokat.

Tánctrend: ne nézz rám!
Vannak olyan változások azonban, amelyek az éjszakai életben forgolódó DJ-t is meglepik, ilyen például a fiatalok tánca.
– Ma úgy vigadnak a tizenévesek, ahogyan a Viva tévében látják. Egymásnak háttal táncolnak, szinte egyik a másik ölében mozog. Nincs szemkontaktus. Ez a tánctrend tőlem teljesen idegen, és az is furcsa, hogy míg tizenöt éve legkésőbb este 11-kor véget ért egy diszkó, ma éjfél körül kezdenek gyülekezni a fiatalok, és reggel hatig is eltart egy parti. Teljesen felgyorsult a világ, és megváltoztak az emberi kapcsolatok is. Míg régen a házasságig megtartották magukat az emberek, ma már a14 évesek ott tartanak, hogy aki még nem szexelt, azt kinézik maguk közül. Túl korán felnőnek a gyerekek. Ezért is van nagy jelentősége a református ifjúsági táboroknak. Amikor az ifivel együtt vagyunk, letesszük a mobilt, és csak egymással foglalkozunk, nem a külvilággal. A gyülekezethez tartozó gyerekek emberibbek lesznek, jobbak, mint az átlag.

Csetelünk, de nem köszön
A kommunikáció is sokat változott. Ma a srácok nem beszélgetnek, inkább csetelnek a világhálón.
– Gyakran előfordul, hogy ha valakivel beszélgetek a Facebookon, és később amikor személyesen is találkozunk az utcán, elmegy mellettem, nem fogadja a köszönésemet. A nevelésnek döntő szerepe van abban, hogy milyenné válik egy gyerek. Engem örökbe fogadtak kicsi koromban, és egy egyszerű paraszti családban nőttem fel. Segíteni kellett otthon, kivenni a részem a munkából. Nyáron pedig nem tengerpartra jártunk, hanem kapálni, mégis szeretetben, normálisan nőttünk fel a nővéremmel.
Gábor saját családot még nem alapított, mert – mint mondta – csak azért nem akar házasságot kötni, mert a keresztyén emberrel szemben ez az elvárás. Csak akkor nősül meg, hogy jön egy olyan lány, akiért érdemes kimondani az örökérvényű igent.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Majorné Bakos Edina