– Isten szereti, ha valaki gondolkodik – vallja a Pro Scientia Díjas fiatal kutató, Gér András László. A Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója tanulmányai során jött rá, hogy nem lelkész, hanem tudós akar lenni. Ehhez pedig szerinte embernek is lenni kell, méghozzá jónak.

Időutazás egy arab oázisba
Milliók olvasta, szentként tisztelt sorok; kőbe vésett sírfeliratok, élő és holt nyelvek rögzítette emlékfoszlányok – Gér András László számára megannyi megfejtésre váró rejtély. A fiatal kutató tudományos pályája Tayma történetével kezdődött három évvel ezelőtt, miután a református teológus beiratkozott a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakára.
– Tayma egy északnyugat-arábiai oázis. Az Ószövetségben vannak olyan próféciák, amelyek ezzel a területtel foglalkoznak – avat be beszélgetésünk közben András. 
– A próféciák mellé más írásos forrásokat rendeltem, így rajzolódott ki ennek a térségnek a története.
A Bibliában marginális terület iránt folyamatos volt az érdeklődés a kutatók körében, és amikor a fiatal egyetemista a tudomány porondjára lépett, interpretációját nagyra értékelték a szakemberek. Pályaművével az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) első helyezést ért el 2009-ben.

Jahve nyilai ma is léteznek?
Az egyetemista később a Mózes énekének nevezett bibliai szövegrészlet töredékét kezdte el elemezni.
– A vizsgált szövegben a Bibliában ritkán előforduló héber kifejezések szerepelnek. Ez rögtön fölkeltette az érdeklődésemet; érdekelt, vajon mit jelenthetnek. A kontextusból kiderül, hogy a szövegrészlet egy átokformula, ami arról szól, hogy az isteni törvénynek nem engedelmeskedő embereknek milyen retorzióban lesz részük. A magyar bibliafordítás éhségről, lázról, vadakról, mérges kígyókról és kardról beszél. Annak néztem utána, hogy egy háromezer évvel ezelőtti ember fejében milyen képek jelenhettek meg e szavak hallatán. A szövegben megjelenő démonikus lényeket ma már persze betegségeknek fordítjuk.
A Jahve nyilai című dolgozatával Gér András László idén második helyezést ért el az OTDK-n.

Káin gyermekeit már lelőtték
A versenyen egy másik pályaművet is bemutatott. Nyomába eredt egy tisztázatlan származású népnek, a Bibliában kénitáknak vagy kénieknek nevezett népcsoportnak is.
– Egy helyen megjegyezték, hogy Káin és a kéniták neve egy gyökből ered a héberben. Felvetődött bennem, mi van akkor, ha valaki túlélte az özönvizet Nóén és családján kívül, mondjuk a kéniták, hiszen talán ők Káin gyermekei – és a genealógiák szerint túlélték. Utánanéztem a szakirodalomban, hogy írtak-e már róluk valamit. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy a kérdést egyszer már végigzongorázták, olyan nyolcvan-száz évvel ezelőtt. Később megcáfolták a felvetést; kiderült, hogy nem sok alapja van. Az viszont, hogy létezett a kéniek csoportja, bizonyítható Biblián kívüli forrásokkal: helységnevekkel és feliratokkal is. Én ezt mutattam be az OTDK-előadásomban, amelyet a zsűri egy szekciómbeli harmadik hellyel jutalmazott idén.

Szent iratok bűvkörében
Miután András elvégezte a történelem szakot, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vallástörténet mesterképzésére iratkozott be; hebraisztika szakirányos lett. Első tudományos sikere óta több publikációja is született, előadott néhány konferencián és letette második nyelvvizsgáját is. A héber, görög, latin és újabban arab nyelvű szövegek kutatásával párhuzamosan a modern nyelveken íródott szakirodalmat is bújja. A Biblián kívül más szent szövegekkel is foglalkozott, többek között a Koránnal, vallásos feliratokkal a mai Irak, Jordánia, Szíria és Palesztina területéről. Azt állítja, elsősorban az ókori szövegek érdeklik. Foglalkozott babiloni és egyiptomi ráolvasásokkal, imádságokkal, himnuszokkal és politikai feliratokkal is. Megírta Ešmun, egy föníciai gyógyító isten portréját, és egy tanulmányt olyan szövegekről, amelyekre az Újszövetség úgy hivatkozik, hogy azok az Ószövetségbe nem kerültek bele. A Pázmányon Tayma vallási életét tárta fel, ám azzal a pályaművel idén nem lett díjazott az OTDK-n. Kiemelkedő kutatói tevékenységét azonban az Országos Tudományos Diákköri Tanács Pro Scientia Díjjal ismerte el.

Befejezi, amit elkezdett
Andrást arról kérdezem, hogy lehet, hogy huszonnégy évesen komoly tudományos eredményeket tudhat a háta mögött.
– Gyermekkoromban arra neveltek, hogy amit elkezdek, azt tisztességesen fejezzem is be, és adjak bele mindent, amit csak tudok. Talán ezért igyekszem lelkiismeretesen végére járni a kérdéseknek. Sajnos ez nem mindig sikerül, még van mit fejlődni e téren. A tanáraim természetesen segítséget nyújtanak, és felhívják a figyelmemet az esetleges hibákra. Kérdezni és segítséget kérni egyáltalán nem ciki. Az a ciki, ha ezt nem meri valaki megtenni, és úgy ad ki a kezéből rosszabb minőségű munkát.
A fiatal kutató számára a tudományos munkához elengedhetetlen a hozzátartozói támogatása is.
– Amikor a továbbtanulás mellett döntöttem, szabad kezet kaptam a szüleimtől, és bármilyen szakot választhattam. Mindenben támogatnak azóta is. A párom szintén, ráadásul ő – noha egészen más az érdeklődése – mindig elolvassa, amit írok.

Angyalok és szellemek nyomában
A vallások tizenkét éves kora óta foglalkoztatják Andrást.
– Noha én magam ebben az időszakban találtam meg az igazságot Jézus Krisztusban, mindig is érdekelt, ki miben hisz; más vallások híveinek miben lehet igaza; mi az, amit ők is és mi is jól látunk. Az is foglalkoztatott gyerekként, hogy mi van a látható világon túl; vannak-e angyalok, szellemek. Amikor kutatás közben fölfedezek valami számomra érdekeset, újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem, úgyhogy még jobban belemerülök egy-egy témába.

Mi van a csúcson?
Ambivalens érzés elkészülni egy-egy kutatással, árulja el András.
– Örülök, és megelégedéssel tölt el, hogy elértem a célt, amit kitűztem magam elé. Olyasmi ez, mint amikor az ember fölmegy egy hegy tetejére, szétnéz, és látja az egész tájat. Azt remélem, hogy mindent meg tudok válaszolni magamnak, viszont rá kell döbbennem, hogy újabb kérdéseim vannak; vannak még források, amelyeknek nem néztem utána, vagy nem elemeztem ki úgy, ahogy szerettem volna. Az évek során persze vissza lehet térni ezekre.

Embernek is lenni kell
András mesél arról is, hogy szívesen dolgozik együtt más kutatókkal.
– Kikérem a tanácsukat és hallgatok mások véleményére. Karasszon István és Kőszeghy Miklós professzorok ilyenek, ők voltak a témavezetőim eddig. Más tanáraim is példamutatóak számomra, még ha kicsit más szakterületen mozognak is, mint én. Mégis felnézek azokra, akiken látom, hogy becsületesen dolgoznak, nyitottak a kollégáik és a diákjaik felé. Egy jó tudós ember is kell, hogy legyen, méghozzá jó embernek kell lennie. Nagyon kellemesen csalódtam a külföldi kutatókban; a témám szakemberei elsőre válaszoltak az e-mailjeimre, és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

„Isten szereti, ha valaki gondolkodik"
András azt is elárulja, egyetemi tanulmányai kezdetén megdöbbentette, hogy néhány bibliai részlet történetileg nehezen rekonstruálható. Hit és tudomány azonban idővel – sok más tudóshoz hasonlóan – benne is összefonódott.
– Beláttam, hogy nincs miért megdöbbenni, hiszen nem történelemkönyvnek szánták a Bibliát, ahogyan más vallások szent iratait sem – fogalmaz.
– Isten is azt akarja, hogy kérdezzünk, különben olyan szent könyvet íratott volna meg, amelyekben nincsenek ellentmondások – vélekedik András.
– Isten szereti, ha valaki gondolkodik ezeken és megoldást keres. Én magam sem válaszolok meg teljesen egy-egy kérdést, hanem csupán elmondom, hogy ma mit tudhatunk róla, és mit tudok rá válaszolni. Ha ez valakinek nem tetszik, megcáfolhatja vagy kibővítheti. Az olyan művek, mint A Biblia kódja, amelyben betűket kiragadva kiolvassák a Szentírásból a világvégét, méltatlanok; ellentétben azzal, amikor az ember kellő alázattal kínál egyfajta megoldási lehetőséget, tiszteletben tartva, hogy a kutatástörténet adott pontján mit tudhatunk.

A világot már felfedezték
– Valami olyasminek látom én ezt, mint a kincskeresés. Az Indiana Jones-filmeket mindenki ismeri. Elmegyünk valahová messze, keresünk valamit, ami nagyon értékes, és meg is találjuk; közben pedig kalandokon megyünk keresztül. Mára már fölfedezték a világot, de vannak még nüansznyi, megválaszolatlan kérdések a tudományban – és ezt kincskeresésnek élem meg. Csakhogy én inkább szövegekkel és gondolatokkal foglalkozom, mintsem aranypénzekkel, serlegekkel vagy Mózes botjának megkeresésével.
Azért ez utóbbi említésekor felcsillan András szeme...

Nem prédikátor; tanító
András a teológián ébredt rá, hogy a prédikáció kevésbé hangzik jól az ő szájából, a visszajelzések szerint a tudományos előadások viszont annál inkább. Egyik álma, hogy egyetemen taníthasson. Jelenleg a 91. zsoltárral foglalkozik behatóbban. – Ebben a zsoltárban arról olvasunk, hogy Isten megvédi az övéit az éjszakai rettenéstől, a dögvésztől, az oroszlántól, a viperától és a tengeri szörnytől. Ahogy a Jahve nyilaiban, itt is az érdekel, hogy ezek a képek mit jelentettek egy korabeli ember számára, és hogy ez alapján mit érthetünk rajtuk ma.

El akarja oszlatni a ködöt
Gér András László szeptembertől kezdi meg tanulmányait a Pázmány történelemtudományi doktori iskolájában. Utoljára arról kérdezem, célja-e, hogy megmutassa az igazságot kutatótevékenységével.
– A szakterületeim, az Ószövetség és az ókori Arábia egy 21. századi ember életére kevés hatással vannak. A porhintést és a ködös vélekedéseket viszont jó lenne eloszlatni. Ha bármilyen félreértést tudok tisztázni, akkor már megérte. Nyilván nem fogok nagy dolgokat fölfedezni – mondja, majd elmosolyodva hozzáteszi: bár, remélem, hogy igen...

Jakus Ágnes