Izgalmas kalandra hívogat egy tizenhárom konténerből álló város a Petőfi híd budai hídfőjénél. Bevándorlók és magyar fiatalok lakják be a virtuális világot megjelenítő JeruVille-t. A csaknem harminc amatőr színész Petra Lammers rendező irányítása alatt próbál három hete.

Hatalmas kék rágógumi
A konténerek a globalizált világ, a migráció és a mobilitás szimbólumai – mondja a darab díszlettervezője.
– A konténereket egy olyan valóságos környezetbe helyeztük, ahol sokat lehet egy fiktív világról mesélni. Az üres konténereket a fiatalok élményeivel töltöttük meg.
Claudia Tolusso hozzáteszi: a díszlet egy hatalmas kék rágógumira emlékeztet, a műfű és a konténerek is kék színűek.
– Érzékeltetni szeretnénk a valós és a virtuális világ közötti kapcsolatot. Az igazi, valamint a műfű együttes jelenléte is ezt ábrázolja. Claudia úgy véli, hogy az ideális kommunikációhoz nyugalomra és terekre van szükség. Az internet világában pedig fontos, hogy ne csak a hálón, hanem a fizikai valóságban is találkozzanak az emberek. JeruVille-ben a konténerek a találkozási pontok.

 
Nyavalygó kórus

– Magyarország a második legdepressziósabb ország a világon. Az emberek folyamatosan nyávognak, mint egy nyavalygó kórus – mondja az egyik 17 éves szereplő. Traore Lili Fatime JeruVille-i karaktere a boldogság és boldogtalanság okára keresi a választ, és egyben provokál is: mi szól Magyarország mellett, vagy éppen miért keressünk máshol boldogulást. A nézők érvelhetnek pro és kontra, végül Fatime minden előadáson eldönti ezek alapján: megy vagy marad. A fiatal lány társaival együtt szeretne valamit hozzáadni ahhoz, hogy Magyarország fejlődjön, összetartóbb, optimistább közösség legyen.

Kreatív béketeremtés
A projektvezető szerint a darab egyik fontos üzenete, hogy ne a látszatra, hanem az ismereten alapuló megtapasztalásra alapozzuk azt, hogy mit gondolunk a másik emberről.
– A JeruVille plyan platform, ahol a fiatalok megszólíthatják egymást és lebonthatják a falakat. Ez a biblikus béketeremtés egy módja, mert hidat építünk az egymástól távol élő, más kultúrából érkező emberek között – véli Kanizsai-Nagy Dóra, a Református Missziói Központ Menekültmissziójának vezetője.

Budapestre szabva
A színdarab megalkotói segítettek abban, hogy a szereplők megtalálják saját karakterüket és pontosan megfogalmazzák üzenetüket, a többi között azt, hogy milyen menekültként élni Budapesten, mondja az előadás német rendezője.

– A fiatalok a gondolkodás szabadságát és a nyitottságot hiányolják; kevés egyenes, nyílt tekintetű és érdeklődő emberrel találkoznak. Sokan említették, hogy egy olyan kontinensen, ahol nincsenek határok, az emberek nem érzékelik a vízum megszerzésének nehézségeit sem.
Petra Lammers hozzáteszi, a hat előadás korunk digitális forradalmát, a neten megélt szabadságot is megjeleníti.

Nekik nem akadály, nekünk igen
Amikor arról kérdezzük a rendezőt, mi az oka annak, hogy zsidó, keresztyén és muszlim fiatalokat vont be az előadásba, azt feleli, nem is tehetett volna másként, hiszen a mai fiatalok körében mindhárom világvallás megjelenik.
– A bőrszín és a vallás kérdéskörének egy speciális jelentet szentelünk. A srácok elmondták, azért mennek bele a jelenetbe, mert felismerték, van, akinek ez kérdés, noha köztük és a barátaik között nem így van. Mi annyira különbözőek és annyira hasonlóak is vagyunk, és ez nagyszerű, mondták – idézi fel Petra Lammers.

Akár egy anyatigris
A német rendező a próbán rendkívül türelmesnek, mégis határozottnak tűnik. Arról is faggatjuk, milyen a közös munka a fiatalokkal Magyarországon, különösen úgy, hogy nem profi színészekkel van dolga. – A srácok néha nem érkeznek pontosan, és néhány dologban sajátos a felfogásuk, ezzel tudni kell bánni. Az pedig gyönyörű, hogy nagyon nyitottak, és minden képességük megvan ahhoz, hogy megváltoztassanak dolgokat. Fel kell építenünk egy nagyon stabil terepet, meg kell őket oltalmaznunk, akár egy anyatigris, hogy biztonságban érezhessék magukat. Akkor pedig nagy dolgokra képesek: felszabadultan tudnak játszani, és jól is szórakoznak közben.

A néző dönthet
Petra Lammers hangsúlyozta azt is, hogy a nézők is nagy szabadságot kapnak: eldönthetik, melyik konténerre vagy jelenetre kíváncsiak, és melyikre nem, szabadon járhatják saját útjukat. A rendező szerint a németországi nézők kétszer-háromszor is ellátogattak az előadásra, mert annyira kíváncsiak voltak, hogy az improvizációkra is épülő darab mi mindent rejt még.

Több vidámságot és könyvet!
A tizenhét éves Izac Oroyovwe édesapja nigériai, ő viszont Magyarországon született. Arról mesél, az ő karaktere vidám, hiszen ő is derűs típus. Nem érti, miért nem ilyenek a felnőttek is.
– Ha sétálok az utcán és rámosolygok másokra, akkor csak néznek rám értetlenkedve. Remélem, az előadással tudunk változtatni az emberek hozzáállásán – mondja.

Dr. Fantasy JeruVillean figyeli és elemzi az embereket. Az őt alakító középiskolás Csík Ferenc saját bevallása szerint az internet világában igazi könyvmoly. Szeretné arra ösztönözni az embereket a darabban, hogy adjanak hangot ki nem mondott gondolataiknak, és az olvasást is szeretné népszerűsíteni. Azt állítja, maga a darab is csoda.

Tudják, milyen eltévedni
A tizenöt éves Philip Oroyovwe ügyesen beszél angolul és magyarul is, noha érződik nigériai akcentusa. Korábban már szerepelt reklámokban, számára új és érdekes feladat az improvizatív darabban részt venni. Szereti a nemzetközi csapatot, szívesen tolmácsol angolról magyarra. Az előadásban is útmutatószerepet kapott.

JeruVille szent állatainak, a nyulaknak a nyelvén a tizenhárom éves, félig nigériai származású Anthony Tobi ért. A szent állatok mindent tudnak a városról, az ő karaktere így titkok birtokában van, amelyeket a jeruvillieknek igyekszik továbbadni. A legfiatalabb szereplő a próbákon majdnem mindenkivel összebarátkozott, mint mondja, egyébként is nemzetközi összetételű a baráti köre.

Szemétbe az erőszakkal!
Gyulai Anita a káros szenvedélyek, az irigység és az erőszak ellen emeli fel a hangját – nemcsak az életben, hanem a darabban is. Ő ugyanis a jeruville-i szeméttelepre vigyáz, ahova az emberiség számára szükségtelen vagy káros dolgokat gyűjtik.
– Ez az első olyan előadás, amelyben végre kifejezhetem a mondanivalómat, és ennek nagyon örülök. Akik látják a darabot, legalább egy pillanatra elgondolkozhatnak azon, hogy itt tényleg van valami, amin kellene változtatni, csak figyelni kell arra, hogy elcsépeltté ne váljon, amiről beszélünk.

Rendbontás a próbán
A darab aktualitását szomorú eset tükrözi már a premier előtt. Néhány fiatalnak szemet szúrt az előadásnak otthont adó parkban próbáló, többségében színes bőrű fiatalokból álló társaság. A hét elején egy tizenévesekből álló, fekete ruhás csoport jelent meg a helyszínen, és trágárságokat kiabált a színészeknek, majd egyikőjük megkergette a legfiatalabb szereplőt, aki elfutott előlük. Amikor visszaérkezett a konténerek közé, mindössze ennyit mondott: „Ne aggódjatok, megszoktam már, és gyorsabban futok, mint ők a bakancsukban!"

Hat este
Az Egyetemisták Parkjában felépített konténervárosban csaknem harminc Magyarországon élő harmadik országbeli menekült, valamint hazai fiatalok játszanak hat estén át. Az előadás ingyenesen látogatható a Petőfi híd budai hídfőjénél, az Egyetemisták Parkjában szeptember 2-án, pénteken; 3-án, szombaton; 4-én, vasárnap; 9-én, pénteken; 10-én, szombaton este fél 7-es, valamint 11-én, vasárnap délután fél 4-es kezdéssel.

Az összeállítást készítették: Fekete Zsuzsa, Jakus Ágnes
Fotó: Füle Tamás