Sokan a párkapcsolati könyvek kiadójaként emlegetik a Harmatot, amely májusban jelentette meg Miroslav Volf Képünkre és hasonlatosságára című teológiai tanulmányát. A horvát származású amerikai teológus könyvének bemutatóján a kerekasztal résztvevőit először a legutóbbi magyarországi népszámlálási adatokról kérdezte Fabiny Tibor, a beszélgetés moderátora.

Bővülő körök
Nemcsak tíz évvel öregebbek, de több millió hívővel kevesebben is vannak a történelmi egyházak, ha a népszámlálási adatokat nézzük. A bejegyzett egyháztagok száma azonban alig változott egy évtized alatt, magyarázta Szűcs Ferenc. A református teológusprofesszor elmondta, Jézus egyházképében is voltak hasonló különbségek, ahogy arról a Bibliában is olvashatunk.
– Tizenkét tanítványa volt Jézusnak, ezen belül is volt egy még szűkebb, hármas tanítványi köre. Aztán olvashatunk egy hetvenes létszámról, és amikor enni kellett, ötezren is összegyűltek. Jézus nem mondja erre az ötezerre sem, hogy ők csak zavarnák, vagy periférikus tagok lennének, hanem azt mondja a tizenkét tanítványának, ti adjatok nekik enni. Van egy Igére, kenyérre, emberségre éhes magyar társadalom, és az igazi nagy kérdés, hogy akik egyháztagoknak vallják magukat mit tudnak adni ennek a közösségnek – fogalmazott a Károli Egyetem professzor emeritusa.

Ki tölti ki?
– Ne éljünk a számok bűvöletében, jóllehet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nem tartotta mérvadónak az eredményt, de valljuk be be, Nyugat- és Kelet-Európában is ugyanott vagyunk, hiába volt utóbbinál kommunizmus, előbbinél kapitalizmus – mondta Kránitz Mihály vallástörténész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szerint a népszámlálási adatok inkább a nagy intézmények iránti bizalmatlanságot semmint a hitélet iránti érdektelenséget mutatják.
– Az ember lelkében van egy űr, ami valaki számára készült. Az egyház azokat gyűjti össze, akik istenhívők, Krisztus-követők. Az egyház nem statikus közösség, hanem állandóan változik. Nem alapjaiban, tartalmában, hittételeiben, hanem összeállításában, az emberekhez, társadalomhoz való hozzáállásában, mert a világ is változik. Tehát el kell fogadnunk ezt a csökkenést. Az ember azonban nyitott a természetfölöttire, fiataloknak és az időseknek egyaránt van igénye arra, hogy ezt a bizonyos helyet a szívüket valaki vagy valami betöltse – fogalmazott Kránitz Mihály.

A statisztikán túl
Ittzés János szerint sem érdemes számokban gondolkodni, a nyugalmazott evangélikus püspök azonban felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell vizsgálni, miben mulasztottak az egyháziak.
– Jézus Krisztus nem statisztikát kér, az ítélet napján nem azt fogja megkérdezi tőlem és a papjaitól, hány embert térítettetek meg, mert nem fogja rajtunk számon kérni az Ő munkáját. De meg fogja kérdezni – és ettől rossz a lelkiismeretem –: elmondtad a rád bízottaknak, amit el kell mondani? Elhangzott a szádból az üzenet, amit rád bíztam és rajtad kívül senki nem mondott el? Tulajdonképpen ez a mi vizsgakérdésünk statisztikáktól függetlenül, hogy tanúskodik-e az egyház arról, akiről bizonyságot kellene tennie – mondta Ittzés János.

Nem sajátítható ki
Az evangélikus püspök Miroslav Volf könyve kapcsán utalt arra is, hogy az Egyesült Államokhoz hasonló átrendeződés figyelhető meg Európában, hiszen az öreg kontinensen is egyre inkább gyülekezet-központúvá válik az egyház. A kisközösségek sokkal hatásosabban és erőteljesebben tudják megszólítani az embereket, mint a nagy egyházi szerveződések. A bemutatott könyv szerzője maga is szabadegyházi kötődésű teológus, ennek ellenére kiegyensúlyozott teológiai álláspontot képvisel, hiszen tanulmánya arról szól, miként lehet az egyház a Szentháromság Isten képmása. Fabiny Tiborszerint a különböző keresztyén vallási irányzatok sokszor éppen azért különböznek egymástól, mert kisajátítják a Szentháromság egyik vagy másik személyét.
– A fundamentalizmus szerint a Szentírás tekintélye azonos Isten tekintélyével. Van, aki azt mondja, az igazi egyház ott van, ahol Jézussal személyesen találkozom, ez az evangelikalizmus. Mások szerint egyház csak ott van, ahol a karizmák, a természetfeletti erők megnyilatkoznak. Vagy az Atyát, vagy a Fiút vagy a Szentlelket akarják kisajátítani, és ez által az egyensúly megbillen. Számomra azért jelentős ez a mű, mert egy szabadegyházi evangelikál szerző látja meg azt, mennyire egyoldalú dolog, ha csak Szentháromság egyik személyére helyezzük a hangsúlyt, pedig mindhárom személye fontos, és az egyház erre épül – fogalmazott a Károli Egyetem tanszékvezető tanára.

Mert megérdemlem?
– Talán a mai ember számára nem mindig világos, hogy amikor mi személyről, személyiségről beszélünk, akkor ennek az európai tradícióban a Szentháromság a titka. Sajnos mi a személyt az individuummal azonosítjuk a modern világban, pedig a személy nem ez – mondta Szűcs Ferenc. A református teológusprofesszor szerint senki sem lehet önmagában személyiség, hiszen a közösség, amely nyelvünket adta, gondolkodásunkat is befolyásolja, ehhez hasonlóan az egyházi hagyományok is hozzátartoznak identitásunkhoz. A professzor elmondta, az újszövetségen belül is kétféle egyházfogalom létezik. Az egyik a helyi gyülekezetre vonatkozó eklézsia-fogalom, ugyanakkor Pál apostol az efézusi és kolosséi gyülekezetnek írt levelében úgy ír az egyházról, mint ami megelőzi az egyén létét. Pál azt írja, hogy Krisztus az egyházat szerette, őérte adta oda magát, tehát itt nem az egyénekről van szó.
– Ezt a feszültséget kell látnunk, aminek a nyugati individualizmus lett az egyik kultúrtörténeti végállomása. Hiszen ennek a legvégső szekuláris kifejlete az, hogy érted van minden, neked ez jár, neked ez kell, te vagy a világ közepe. Az egyén váltotta fel a korporatív, a közösségi, testületi identitásokat. A könyvnek ez a szívverése, mert ezt a problémát járja körbe – fogalmazott Szűcs Ferenc. 

Kelet és nyugat
A tárgyalt könyv szerzője nem egyedül boncolgatta az egyház mibenlétének kérdését, munkájában Joseph Ratzinger, azaz a korábbi XVI. Benedek pápa és Johannis Zizioulas metropolita egyháztanát vizsgálva vázolja fel saját protestáns ekkléziológiáját. Keleti és nyugati egyházképek találkoznak a műben, Szűcs Ferenc azonban arról is beszélt, miben a különbözik e két világ Szentháromság Istenről alkotott képe.
– A keleti Szentháromság-tan hierachikusabb, mert az Atyától származónak tekintették a Szentháromság minden tagját. A Szentlélek eredete nagy választóvonal tehát a keleti egyházban. Az, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, már a nyugati gondolkodás. Augustinus például sokkal inkább relációként fogta fel a Szentháromságot a szeretetből kiindulva. Isten szeretet, olvashatjuk János apostol első levelében. A szeretet nem képzelhető el önmagában, az Atya szereti a Fiút öröktől fogva, a Fiú viszontszereti az Atyát, erről pedig már Jézus főpapi imájában olvashatunk, János evangéliumában – magyarázta Szűcs Ferenc. A professzor szerint azonban csak kevés utalás van Volf könyvében Szent Ágoston tanára, a könyvben a keleti, inkább hierarchikus Szentháromság-tan jelenik meg erősebben.

Kinek a képére?
Két tüdővel lélegzünk, idézte II. János Pál szavait Kránitz Mihály, aki szerint Ratzinger és Zizioulas teológiai munkássága is változást hozott az egyházszervezetről korábban alkotott képbe.
– Az ortodox és a latin egyház területéről inspiratív módon ezek a teológusok emelték ki, hogy az egyházat most már nem a piramisszerű hierarchikus elgondolás szerint kell értelmezni, hanem nyúljunk vissza az ősegyházi tapasztalatra. E szerint az egyház egy család, sőt Isten népe – utalt a Bibliában is megjelenő értelmezésekre a római katolikus vallástörténész. Kránitz Mihály szerint az egyén és közösség közötti kapcsolatot Pál apostol teszi egyértelművé, amikor úgy fogalmaz, „ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele, 12. fejezet, 27. verse)
A teológusok egyetértettek abban, hogy az egyház nem demokratikus intézmény, hiszen az egyházban van Isten által alapított hivatal. A próféták, igehirdetők, azok, akiket a Lélek munkája megszólít, az egyháztól is kapnak külön megbízást. A kerekasztal résztvevői szerint akkor van baj az egyházi hierarchiával, ha valaki visszaél a tekintélyével, és többnek gondolja magát a többi embernél.
– Hadd hivatkozzam Prőhle Károly evangélikus professzor egyik vicces megjegyzésére, aki azt mondta: a római katolikus egyház rendkívül praktikus egyház. Ott ugyanis csak egy személy csalatkozhatatlan. Nálunk mindenki az – mondta Fabinyi Tibor.
– Ha letakarjuk a könyv alcímét és csak ezt a címet olvassuk, hogy Képünkre és hasonlatosságunkra, akkor mi jut eszünkbe? – kérdezte Ittzés János, aki szerint Istennek a teremtéskor tett kijelentésén túl ez a kifejezés egy tévútra is felhívja az olvasó figyelmét.
– Megfogalmazódik a veszély, hogy a mai ember az egyházat a maga képére és hasonlatosságára szeretné formálni. Ez ellen nagy fegyver ez a könyv, mert nem jó, nem illő, nem üdvösséges és nem méltó, hogy az ember a saját képére és hasonlatosságára formálja az egyházát. Mert az már nem egyház.

Dobó Márti
Fotó: Gál Efraim/Harmat Kiadó