Tusványos második napján mutatkozott be a közönségnek az Élő Szövet Alapítvány. Az Élő Szövet jelen lévő kurátorai az erdélyi magyar társadalom együttműködésének lehetőségeiről, egy egészséges közösségi létforma életre hívásáról beszéltek. 

Az alapítvány elnöke és életre hívója, Kolumbán Gábor egy bibliai példával kezdte beszédét, mely szerint Krisztus küldetésének megkezdésekor munkatársakat választott ki magának. Elmondta, biztonságra, hűségre és összefogásra van szükség az alkotó élethez, a jövendő záloga pedig az összefogás.

A bevezető gondolatok után Bányász József - a gyulafehérvári Caritas segélyszervezet mezőgazdaságban dolgozó családokat segítő programfelelőse - a régi paraszti társadalom értékrendjének újra felfedezésében látja a közösségi létforma újjáéledésének lehetőségét. Amint fogalmazott, a parasztok nem az utolsók a múltból, hanem elsők a jövőből. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul egy olyan közösségi létformát képzel el, amely a teljes Kárpát-medence magyarságát egybekapcsolja. Szerinte az Élő Szövet Alapítvány bár a helyi termelőket, kereskedőket és fogyasztókat akarja összeszőni, együttműködésre ösztönözni, kapcsolatba hozni, a megcélzott közönség azonban akár a teljes magyar nyelvterületre is kihathat, közös piaccá tömörítve azt.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a bevezetőben elmondta: a jelen kor közösségi létformájának legnagyobb kihívása, hogy a szocializmus múltja miatt nehéz a közös tettekre, együttmunkálkodásra rávenni az embereket. Rá kell még döbbenniük, hogy csak együtt van esélye a közösségnek a túlélésre. Egy gyermekkori emlékkel példázta a mai együttmunkálkodás lehetőségét. Édesanyja gyerekkorában sokszor szőtt rongyszőnyeget. A sok használhatatlannak tűnő, rongyos ruhadarab újrahasznosítva egy értékes és szép használati tárgyat eredményezett. A társadalmat is újra kell hasznosítani, hogy értéktelenségünk érzését felválthatja az értékesség tudata, ha megtaláljuk helyünket a közös munkában. Ebben a ráébresztő, nyitogató munkában vesz részt az Élő Szövet. Célja felismertetni az Istentől kapott értékeket és segíteni ezek hasznosítását. Semmi nem ér semmit, ha nincs kinek átadni, ezért fontos, hogy azokért dolgozzunk, akik utánunk jönnek. Életünk értelme az áldozatvállalásban van, melyre rá kell ébrednünk és rá kell ébresztenünk a fiatal generációkat is.

A helyi vállalkozói szférát a székelyudvarhelyi Boros Csaba, a Góbé termékcsalád és márkanév kitalálója képviselte, aki szerint a kapitalizmus, a globalizált világ vergődik. Ennek felismerése és a tettvágy vezette arra vállalkozóként, hogy kapcsolatot keressen a civil szervezetekkel.

Az előadás után pár nappal ültünk le beszélgetni Boros Csabával. A tiszta gondolkodású, egyedi és egészséges üzleti filozófiával megáldott, hitben és lelkiségben telített, ember- és közösségcentrikus vállalkozót arról faggattam, honnan ez a mai üzleti trendekkel szembemenő szemléletmód. Elmondta, hogy a gyökerek valahol Széchenyi szellemiségében keresendők. Mindig is a legnagyobb magyar közösség iránti elkötelezettsége volt az a példa, melyet ő is követni kíván. Vállalkozóként ugyanakkor legnagyobb kihívás, hogy a közösség, az emberek számára hiteles maradhasson. Ez azonban csak bizonyos elvek és etikai normák tiszteletben tartásával érhető el. A Teremtő Isten reánk bízta ezt a földet, és erre nekünk minden körülmények között vigyáznunk kell. Ezért a gazdasági vállalkozásban is a természetközeliséget kell keresni, ezért is hoztak létre tangazdaságot. A mai globalizált világ egyik nagy problémája, hogy nem az egészet látja, hanem csupán szegmenseket. Isten ezt a világot egésznek teremtette, ezért csak az olyan modellek működhetnek, amelyek ezt a teremtési rendet követik. Az egyénre is a test-lélek-szellem egységében kell tekinteni, ha valamelyik háttérbe szorul, veszélybe kerül maga az ember. Ezért – bár jóllehet a Góbé termékcsalád elsősorban a test táplálását szolgálja, élelmiszerekről lévén szó – fontosnak tartja, hogy ne csak a testet táplálja, hanem vállalkozása által lelki közösséget is teremtsen. Ez olyan misszió, mely a bizalmon alapszik. Elmondása szerint a néhány éve kirobbant gazdasági válság oka elsősorban bizalomhiányban keresendő. Ha véget szeretnénk vetni ennek, akkor ezt a bizalmat kell visszaszerezni a közösségen belül. Ennek a bizalomnak a hozadéka, hogy az emberek – profit formájában – rábíznak olyan tőkét, melyet utána visszafordít a közösség javára. Amint fogalmazott: „nemcsak kapok, hanem vissza is adom azt". Ennek több kézzelfogható bizonyítéka is van. Az egyik ilyen a „közösségi kártya" program, melynek célja, hogy minden megvásárolt termék bizonyos százalékából a helyi közösségi ügyeket támogassák. Boros Csabát Székelyudvarhely környékén úgy emlegetik, mint a „terepjárós angyal", hiszen néhány társával, minden karácsony előtt a nehezen megközelíthető hegyi tanyák szegényei számára visznek több száz karácsonyi csomagot. Arra a kérdésemre, hogy mi motiválja őt ebben a munkában, szinte szégyenlősen mondja: „érzem magamban a Szentlélek működését". Ez a lelkiség, a közösség iránti elkötelezettség indította arra is, hogy az Élő Szövet Alapítványhoz csatlakozzon.

„Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokak közösen álmodnak, az már egy új valóság kezdete" – Helder Camara brazil érsek, a „szegények püspöke" mondta ezt, amit most itt az erdélyi magyar közösségek életében az Élő Szövet Alapítvány tűzött ki célul.

Juhász Ábel