Lillaságok

A napok egyformaságában a gyesen lévő kismamák egy része monotonnak, mókuskeréknek érzi életét. Tihanyi-Horváth Lilla is megküzd a nehézségekkel, de nem tartozik az unatkozó anyukák táborába. Gyakran érzi kevésnek a nap huszonnégy óráját, hogy minden beleférjen, amit eltervezett.

Egykedvű panelházak között kanyargunk, mire megtaláljuk a családnak otthont adó kispesti bérházat. A hetedik emeleti lakás üdítő oázis a szürkeségben; mindenütt színes, vidám textíliák tarkállanak, csivitelő gyerekhang hallatszik, majd előbukkan a kétéves Csenge is édesanyja mögül.

Lilla konduktor, de gyermekei születése óta nem gyakorolja hivatását. Öt éve gyesen van, kisfia Bendegúz már óvodás, a Kispest-Rózsatéri Református Gyülekezet óvodájába jár. Csengének egyáltalán nem ízlik a bölcsőde, így továbbra is kettesben telik otthon a délelőtt és a délután, amíg a családfő, Ádám megérkezik a munkából.

Lilla művészléleknek tartja magát, persze mi más is lehetne, hiszen édesapja szobrász, édesanyja pedig üvegműves.
A fiatalasszony azt mondja, hogy több dologhoz is kapott tálentumot: varr, verseket ír, énekel, gitározik, fuvolázik.
Kisfia megszületése előtt zenekarban is játszott, de két gyerek mellett az esti próbák már nehezen illeszthetők be napirendjébe.

 

 

 

 Lilla arról mesél, hogy mostanában a kétkezi ügyeskedések állnak közel a szívéhez. Bármilyen furcsán hangzik, a varrogatáshoz blogírás is kapcsolódik.


– Két éve kezdtem el blogot írni. Eleinte inkább naplónak szántam, hogy megörökítsem, amit varrok, és ami elkerül itthonról. A blogolás segít emlékezni, egy helyen látni mindent, amit készítettem valaha. Ami nem éppen a jelenhez kapcsolódik, az könnyen elhalványodik, feledésbe vész. Amikor a sok jó dolgot egy helyen látom, az nagyon jó érzés, amiért hálás vagyok. Akárcsak a naplóírás – segít emlékezni és megállni a csodák felett. Egy idő után rájöttem, hogy nemcsak magamnak írom a blogot, hanem mások is olvassák. Egyre többen érdeklődtek a munkáim iránt és sok megerősítést kaptam, hogy tetszik, amit készítek. A pozitív visszajelzések önbizalomerősítésnek is jók.

lillakreativ.blogspot.com

Lilla az első Mei Tai babahordozót kislányának varrta. A kis Csenge abban aludt el minden este, egészen egyéves koráig. Azóta egyre több babahordozó készül, és nincs köztük két teljesen egyforma.
– Gyönyörű anyagokat lehet kapni egy közeli boltban, és sorban készülnek a színes pántokkal variált babahordozók, amelyeket apukák, anyukák egyaránt szívesen hordanak – mondja Lilla, miközben a hátára kapja kislányát.
Csenge mosolyából rögtön kiderül, hogy szívesen üldögél édesanyja hátán, huncut tekintetéből az olvasható, anya közelében lenni a legjobb dolog a világon.

Az aktív zenélés hiányát most a varrás tölti ki. Mindig muszáj valamit alkotnia.
A varrásban a gyerekei inspirálják, nemcsak babahordozók kerülnek ki varrógépe alól, hanem játékgyümölcsök, ételek, torták, faliszőnyegek, függönyök.

 

 

– Az első érdeklődők a blogon, illetve a közösségi portálokon keresztül jöttek, hiszen ott mindenki láthatja, hogy mivel foglalkozom. Később a gyülekezetben is kaptam lehetőséget karácsony előtt munkáim bemutatására. A gyülekezetben a bibliaborítók a legnépszerűbbek. Ezekbe mindig beleteszek díszítéseket akár szabad gépi tűzéssel, akár filcmotívumokkal, gombokkal. Nemcsak az anyagokkal, a színekkel is szeretek játszani.

Az első bibliaborító története szomorú emlékhez köthető. Lillának két éve halt meg a nagyapja, akkor varrta az első Bibliára való textilborítót. Éppen az év februárjában született Csenge.
– Emlékszem, hogy Csenge életének első heteiben nagyon hideg idő volt, majd váratlanul jött egy gyönyörű tavaszi nap. Gondoltunk egyet és átmentünk nagypapámhoz, aki így találkozhatott második dédunokájával. Három nappal később elaludt. Ott voltam nála, hogy elbúcsúzzam tőle, fogtam a kezét, majd itthon várt a háromhetes kislányom, akit gondoznom kellett. Az élet kezdete és a vége olyan közel került egymáshoz. A kislányomból tudtam erőt meríteni. Tudom, nem véletlen, hogy így volt időzítve.

 Lillának nagy segítségére van a férje, akivel hat éve házasok.
– Teljesen kiegészítjük egymást. Ádám stabil és szilárd, megadja nekem a hátteret az alkotáshoz. 
Ő eszkábálta össze a varróasztalomat, és ő vette nekem a varrógépet is születésnapomra négy évvel ezelőtt. 
Mindenben támogat és figyel arra, hogy mire van szükségem.
Tudja, hogy lelkileg csak akkor töltődöm, ha alkothatok; csak a házimunka nem elég.

Lilla nem szövöget nagyravágyó terveket. Amikor a jövőről kérdezem, azt mondja, jó lenne saját kétkezi munkából megélni, zenélni, varrni, dalokat írni.
És persze szeretné, ha bővülne a család; Bendegúz és Csenge után hamarosan talán egy újabb kis jövevény foglalja majd el a családi babahordozót.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás, Tihanyi-Horváth Lilla