Menni vagy maradni?

Magasabb fizetést, kiszámíthatóbb jövőt, szakmai fejlődést, valamint önmaguk megvalósítását keresik a külföldön letelepedő, vagy munkát vállaló magyarok. A legfrissebb kutatások szerint nagyjából 250 - 300 ezer honfitársunk fogott vándorbotot, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Mit tehet a társadalom, a politika, az egyház? Megállítható a kivándorlás?

A MIGeneRÁCIÓ elnevezésű konferencián többek között teológusok, politikusok és szociológusok próbálták megválaszolni a nehéz kérdéseket. Ezúttal a Sík Endre professzorral készült beszélgetésünket olvashatják.

Későn érő
A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom augusztusi, balatonszárszói rendezvényén az ELTE professzora, hamar rövidre zárta a kérdést: szerinte a kivándorlás nem állítható meg, sőt az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi években jelentősen felgyorsult a migráció. A TÁRKI vezető kutatója későn érő típusnak nevezte a magyarokat, hiszen a környező országokhoz, például Romániához képest nálunk későn, és lassan indult meg a kivándorlás, majd 2009-től vált intenzívvé a folyamat. A magyarok célpontjai elsősorban Ausztria hazánkhoz közel eső területei, valamint Németország, és Anglia. A „későn érés" egyik oka a magyarok nyelvtudásának hiánya – magyarázta a professzor a Parókia portál kérdésére.
– Nyelvtudás nélkül nehéz migrálni, akik tudtak is valamilyen idegen nyelvet, leginkább csak alapszinten beszélték. Ráadásul nálunk – 1956 kivételével – nem volt olyan jelentős kivándorlás sem, mint például a lengyeleknél, ahol a diaszpóra hozta magával a következő hullámokat.

Nem mozdulnak?
Sík Endre szerint tartja magát az a nézet, hogy a magyarok helyhez kötöttek, nehezen mozdulnak, a lakásukat pedig még akkor sem cserélik el, ha ez indokolt lenne, mert abban a házban szeretnek lakni, ahol addigi életüket töltötték. A professzor ezt a jelenséget egyfajta ma is élő utóparaszti kultúrának nevezte.

Kockázatos
A TÁRKI vezető kutatója arról is beszélt a Parókia portálnak, hogy a migrációnak akkor lehet pozitív hozadéka valaki számára, ha van visszaútja haza, külföldi tartózkodása alatt nem zsákmányolják ki, és nem rabszolgaként él kint. A migráns lét ugyanis nagyon kockázatos – tette hozzá.
– Magam sem örülnék, ha a saját gyerekeim migránsok lennének. Ha az ország szempontjait is nézzük, akkor is számos pozitív és negatív hatása lehet a kivándorlásnak. Rövidtávon, ha egy szakma képviselői – például az orvosok, vagy ápolók – egyszerre sokan hagyják el az országot, a munkaerőpiacon nagy gondot okoznak. Hosszú távon, akár lehet jó hatású is külföldi munkavállalásuk, hiszen ha visszatérnek, visszahozzák magukkal a külföldön fölhalmozott tudást, és az ott megkeresett pénzt is visszacsatornázzák Magyarországra.

Nem fogy?
A professzor megfogalmazott több egyedi gondolatot is; melyek szerint az elvándorlással nem fogy a magyar, ráadásul külföldön magyarabb lehet, mint itthon.
– Úgy fogom fel, hogy akik elmentek, nem egy életre mentek el, de ha mégis, a magyar identitás külföldön fontosabbá válik számukra, mint itthon. Tudom, hogy rossz véleménnyel vagyunk magunkról, és hallani ellenkező véleményeket, de szerintem kint könnyebben megtalálja a hangot a magyar a magyarral, és segítik egymást. Saját angliai tapasztalatom azt mutatja, hogy egy kis közösségben összejárnak az emberek egy magyar klubba, együtt mennek munkába, összefognak, és figyelnek egymásra.

Tíz év múlva
Sík Endre az egyik legfontosabb kérdésnek nevezte, hogy visszatérnek-e a migránsok?
– A jó diaszpóra politika lényege, hogy hagyni kell elmenni azokat, akik menni szeretnének, de segíteni és ösztönözni kell a visszatérést. Senki nem jókedvéből megy külföldre dolgozni egy idegen kultúrába, bizonytalanságba. Mindenki itthon szeretne élni, de nem mindenki engedheti meg magának az itthon maradás luxusát. Az elvándorlás egy vadonatúj folyamat, nem tudni milyen hatásai lesznek, hiszen a migránsok még maguk sem tudják, hogy visszajönnek-e. Tíz év múlva beszélgethetünk újra érdemben a kérdésről – zárta gondolatait a professzor.

A MIGeneRÁCIÓ konferencián a készült további írásainkat rövidesen olvashatják portálunkon. A migárció kérdésével összefüggésben beszélgettünk Köntös László református lelkipásztorral, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzőjével, Egedy Gergely egyetemi tanárral, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetőjével, valamint Katona Viktor református lelkipásztorral, a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom elnökével.

Fekete Zsuzsa 
Fotó:Kovács Péter