Isteni vagy emberi hármas?
- Hihetetlen vágy él az emberben a szabadság után, mégis sokan önmegváltásnak és önszabadításnak érzik a szabadulást – hangsúlyozta igehirdetésében Bán Csaba a Károli Egyetem Hittudományi Karának tanévzáró ünnepségén, az elmúlt szombaton.
„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” - a huszonöt évvel ezelőtt végzett lelkipásztor Ézsaiás próféta szabadulást hirdető szavaival köszöntötte a jelenlévőket. Bán Csaba prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, miben különbözik Isten és az emberek szabadságról alkotott elképzelése, hiszen Ézsaiás könyvének hármassága – békesség, öröm és szabadítás – nem rímel az emberi szabadság, egyenlőség és testvériség triumvirátusára.
– A Szentírásban a harmadik helyen, de nem legvégül áll a szabadulás, míg az emberi jelmondatban első helyen, alapként van jelen a szabadság, hogy utána következzék az egyenlőség, és a testvériség, és ezt mi a mögöttünk lévő 25 évben is megláthattuk hova vezet. Isten Igéjében a szabadulás után már csak egyetlen egy dolog lehetséges: uralkodik Istened, uralkodik az Úr. A békesség, az öröm és a szabadulás csak ebben nyerheti el értelmét és célját, összekötve és elválaszthatatlanul Istennel – fogalmazott a lelkipásztor.


Ne mondd ki hiába!
– Mai magyar társadalmunk lelki és szellemi állapotának sajátos mutatója a személyes és közbeszéd minősége – fogalmazott Zsengellér József. A hittudományi kar dékánja köszöntőjében arról beszélt, hogy nemcsak az elektronikus és írott médiában, de még a klasszikus könyvkiadásban is teljes természetességgel jelenik meg a korábban nyomdafestéket nem tűrő kifejezések garmadája, és az internetes közösségi oldalak személytelennek tűnő kapcsolattartó mivolta révén a kifejezetten trágár és obszcén kifejezések, közöttük az Istennel kapcsolatos szófordulatok állandó részévé váltak a gondolatcserének. Pedig a harmadik parancsolat így szól: "Ne mondd ki hiába Istenednek az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét." Azonban kar vezetője szerint sem a paranccsal, sem annak megszegését szankcionáló fenyegetéssel ma már nem foglalkozik szinte senki.
– A harmadik parancsolat attól védi meg Izraelt, hogy bármilyen szóval és tettel meghazudtolja vagy megkisebbítse azt a sérthetetlenséget és tisztaságot, amivel Isten maga beszél és cselekszik saját maga nevében. Következésképpen minden olyan szóhasználat, amelyben Istent sértő, tiszteletlen vagy ártó módon invokáljuk, ennek a parancsolatnak a körébe tartozik, és nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét. Isten hosszútűrése látszik meg azon, hogy pillanatonként akár több ezerszer ne sújtson le büntetése a parancsolat betartását elmulasztókra, hanem élik világukat és továbbra is lelkesen folytatják istenkáromló beszédüket. De minden tiltás egyben a tiltott dolog inverzének az elrendelése is. Vagyis elvárt, sőt megkövetelt, hogy minden olyan helyzetben ahol akár szóban, akár tettel hirdetni és magasztalni lehet azt a sérthetetlenséget és tisztaságot, amivel Isten maga is beszél és cselekszik, elvárja tőlünk, parancsolja nekünk, hogy hirdessük és magasztaljuk Őt. Intézményünk az elmúlt tanév során is igyekezett ebben a szellemben tevékenykedni, ahogy a 145. zsoltár is mondja: „Magasztallak téged Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Minden nap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.” Azon voltunk ennek az évnek a során is, hogy munkánkkal a jelenben, de hallgatóink leendő hivatása révén a jövőben is lehetővé tegyük azt, amire ennek a zsoltárnak a vége is felhív, hogy áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké – fogalmazott Zsengellér József.

Nem elég
Az elmúlt tanévben lelkész szakon kilencvenöt, nappali szakos teológus-képzésen három, esti képzésen protestáns teológus szakon három, a levelező vallástatár mesterképzésen tizennyolc hallgató kezdte meg tanulmányait az intézményben. A dékán beszámolójában elmondta, tavaly nappali tagozatos hitoktató alapképzésre (BA) és vallástanár mesterképzésre (MA) nem volt jelentkező.
– Ez a jelenség az új felsőoktatási törvény szellemében ismét megjelenő tanári kétszakosság újbóli megindulásával, illetve az erkölcstan és hittanoktatás kötelezővé tételével idén már megváltozott, és már van néhány jelentkező. De nem elég, ezért ezeken a szakokon pótfelvételit hirdettünk. Arra kérnék mindenkit, hogy ösztönözze hitoktató és hittanár-nevelő szakjainkra a környezetében élők jelentkezését, hogy az elkövetkező években megsokszorozódó hitoktatási feladatokra legyen megfelelő számú szakképzett egyházi pedagógus – mondta Zsengellér József. A kar vezetője beszámolt többek között a teológián az elmúlt évben végzett tudományos munkáról, a megrendezett konferenciákról, találkozókról és ösztöndíjprogramokról is.

Istenről beszél
Idén is jubileumi diplomát vehettek át azok a lelkipásztorok, akik hatvanöt, hatvan és ötven évvel ezelőtt végeztek a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Vas diplomát vehetett át Szabó Andor és Kántor Ervin, akik 1948-ban, 65 éve végeztek. Gyémánt diplomát vehettek át az 1953-ban 60 éve végzettek: Czirják László, Komlósi Ernő, Kovács Mihály, Magay Tamás, Merétey Sándor, Molnár Géza, Pánczél Tivadar, Pintér Béla, Vajna Lajos; és arany diplomát az 1963-ban, 50 éve végzettek: Becsei Zoltán, Bérces Lajos, Máthé Csaba, Móricz Júlia Hamar Istvánné, Radnai Andrásné, Sipos Árpád, Szabó Gábor, Szatmári A. Lajos.

– Az egész életünk arról beszél, milyen hatalmas Isten. Hogyan hajolt le Jézus Krisztusban hozzánk, aki miattunk, érettünk, helyettünk szenvedett, hogyan fogja kezünket, és hogyan valósul meg naponta a keresztség drága Igéje – mondta Szabó Gábor. A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye nyugalmazott esperese a jubilánsok nevében köszöntötte az anyaintézményt, és életéből vett személyes példákkal tett bizonyságot arról, Isten szeretete hogyan segítette át még a legnagyobb nehézségeken is.

A legjobb puska
A tanévzáró ünnepségen a friss diplomások okleveleit is átadták, és kibocsátották az ötödéves hallgatókat, akik egyetemi tanulmányaik utolsó évében segédlelkészként szogálnak a református egyház gyülekezeteiben. A Dunamelléki Református Egyházkerület képviseletében Simonfi Sándor, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese hatalmazta fel a hallgatókat a gyülekezeti szolgálatra és a palást viselésére.
– Kaptok egy Bibliát a teológiától, hogyha valamiben megakadnátok a szolgálatotok során, ez legyen a legjobb puska, amihez mindig lehet nyúlni, és biztos, hogy a helyes választ meg lehet benne találni – fogalmazott Simonfi Sándor.


Példaképp
Az ünnepségen átvehették bizonyítványaikat az idei tanév lelkipásztori gyakorlati év mentorainak képzésén végzett lelkipásztorok, és számos jutalmat osztottak ki a teológia hallgatói között.
Idén „búcsúzott” a Hőgye Mihály Emlékalapítvány, amely Hőgye László és felesége kezdeményezésére jött létre 2000-ben, a teológiai tanulmányaikat kiemelt eredménnyel végző hallgatók megjutalmazására. Az alapítvány díját a tavaly osztották ki utoljára, a fennmaradó összeget más célokra fordítják a jövőben. Az alapítvány nevében Horváth János országgyűlési képviselő mondott beszédet, megemlékezve Hőgye Mihály politikus-lelkipásztor életéről és munkásságáról.
A hittudományi kar Alma Mater-díjával, a Török Pál Éremmel idén Cseri Kálmán lelkipásztort tüntette ki a kari tanács. A teológiai akadémiát alapító püspökről elnevezett díjjal az anyaintézmény olyan személyeknek kívánja tiszteletét kifejezni, akik hiteles példák lehetnek a jövő lelkésznemzedéke számára. Cseri Kálmán 1962-ben ugyanebben az épületben vehette át lelkipásztori diplomáját az akkori Budapesti Református Teológiai Akadémián. Három évig Cecén, 6 évig Budahegyvidéken volt lelkipásztor, majd 1971-ben a Pasaréti Református Egyházközség választotta lelkipásztorának, mely szolgálatát 40 éven át végezte 2010-ig, nyugdíjba vonulásáig.
– Igehirdetéseiről az egész ország, a nemzet beszél, hitéről és hiteles életéről nemcsak Pasarét, de az egyház tesz tanúbizonyságot. A hittudományi kar a mai ünnepi gesztussal, az ő életét és szolgálatát követendő példaként kívánja állítani hallgatói elé, hogy íme e nemes hivatás, a minister verbi Dei, Isten Igéjének hűséges szolgálata, minden megpróbáltatással és kísértéssel szemben lehetséges. De csakis Krisztusban, és a Lélek gyümölcsének gyönyörűséges megélésében – fogalmazott laudációjában Békési Sándor, a kar tanszékvezető egyetemi tanára.
– Mikor azt mondjuk: – Rideg ez a világ! Csak nézzünk belé mélyebben és meglátjuk, hogy az emberek egymás szívénél melegszenek benne – idézte Gárdonyi Géza gondolatait Veres Sándor.
– Hogyan lehet egymás szívénél melegedni? Csak úgy, ha az ütésre emelt kezünket, bántó szavainkat felajánljuk Jézus Krisztusnak, aki szeretetet ad cserébe nekünk. És akkor az ütésre emelt kéz simogatni fog, és bántó szavak helyett vigasztaljuk egymást – fogalmazott zárszavában a dunamelléki egyházkerület világi főjegyzője.

Dobó Márti