Nincs magyarul beszélő orvos

Fábián Tibor lelkipásztor márciusban kezdte szolgálatát a nagyszalontai kórházban, ahol heti egy alkalommal látogatja a betegeket. A városban korábban nem volt református kórházlelkész, így egészen az alapoktól kellett a munkát kezdeni – mondta a lelkipásztor. – Bár Nagyszalonta magyar többségű város, a kórházban mégis másképpen jelentkeznek az etnikai arányok. Több hét is eltelt, mire belebotlottam egy magyar nemzetiségű ápolóba, de magyarul beszélő orvossal egyáltalán nem találkoztam az elmúlt kilenc hónapban. Az ortodoxia mindent ural a kórházban is, saját templomuk is van, de azt más egyház nem használhatja – meséli Fábián Tibor.

Bezzeg a pópa díszes öltözetben jön

A lelkész szobáról szobára jár, keresi a magyar betegeket, akiknek az evangéliumot hirdeti. Természetesen nem csak reformátusokkal áll szóba, mindenki kaphat Isten Igéjéből, ha a beteg rászorul, nem létezik megkülönböztetés. – Nehezen alakult ki az együttműködés a kórház alkalmazottaival, mert más magyar egyház nincs jelen az intézményben, így mi reformátusok úttörőnek számítunk. Furcsán néztek eleinte, és a szemünkre vetették, hogy bezzeg az ortodox pópa díszes öltözetben jön. Meg kellett szokniuk, hogy a református lelkipásztor más. Eleinte a kórházi dolgozók bosszantó dolgokat tettek; mindig éppen ott volt dolguk, ott takarítottak, zörögtek, hangoskodtak, ahol éppen a lelkigondozói beszélgetés folyt. Mintha nem akarták volna tudomásul venni, hogy Romániában a reformátusoknak is vannak jogai.

Népszámlálási reformátusok

Előbb-utóbb megszoknak majd, és akkor talán a tisztelet is megjön - folytatja Fábián Tibor. A lelkész úgy véli, hogy az államegyházi mivolt egyfajta hatalmi arroganciát kölcsönöz, ami nemcsak a politikában, hanem az egyházban is megjelenhet. – Két lehetőség van: vagy nem teszem be többé a lábam a kórházba, vagy összeszorítom a fogam és kérem Istentől, hogy adjon erőt a szolgálat végzésére – teszi hozzá.
A nagyszalontai kórházban a betegek kilencven százaléka úgynevezett népszámlálási református, vagyis nem gyakorolja a vallását, nem jár templomba, és semmit vagy éppen alig tud valamit a hitéről. Sok beteg akár évtizedekig nem is találkozik református lelkésszel. - A kórház az a hely, ahol az Úristen megállót jelez a beteg számára. A kórházi ágyon van ideje elgondolkodni az elmúlt időszakról és arról mi lehet Isten célja a betegséggel. A lelkipásztor Isten igéjén keresztül próbálja rávezetni a beteget a válaszokra – mondja a kórházlelkész.

Hálapénzt akart csúsztatni a lelkész zsebébe

Fábián Tibor egy idős asszonyról mesél, akivel az elfekvőben találkozott. Háromnegyed éve látogatja Ilonka nénit, akinek különösen jól esett, hogy a lelkész ismeretlenül lépett oda az ágyához, csupán azért, hogy megérdeklődje, hogy érzi magát. A kórházi viszonyokat jól jelzi, hogy az asszony két hét alatt szétosztogatja kevéske nyugdíját az ápolók és orvosok között és a lelkésznek is hálapénzt akart dugni a zsebébe. – Nehezen értette meg, hogy mi sem a segítségért, sem az imádságért nem kívánunk támogatást, egyszerűen csak adunk valamit, és semmit nem várunk cserébe. Egy-egy almát azért azóta is becsempész a látogatáskor a táskámba. Fábián Tibor úgy érzi, hogy a magyar betegek elfogadóak és örülnek, hogy a református egyház is jelen van a kórházban. - Mi egyelőre csak önkéntesen végezzük ezt a szolgálatot. Jelenlétünk az elcsángált reformátusok számára emlékeztető, hogy egyházunk várja őket, Isten nem feledkezett meg róluk, és amikor bajban vannak, az Úrhoz lehet fordulni.

Fekete Zsuzsa