Szabadság - nem csak fejben
„Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben" (Korintusiakhoz írt első levél, 6. rész, 20. vers) - ez az igevers az idei Sófár Református Dicsőítő Iskola jelmondata.
- Felszólító módú igék ezek, vagyis a dicsőítés nem olyan, mint egy választható fakultációs tárgy; parancsunk van rá - hívja fel a figyelmet Szabó György építészmérnök. Az installációs műhely vezetője szerint a református egyháztagok legfőképp szellemi síkon élik meg az Istennel való kapcsolatukat. Ezen szeretnének változtatni a Sófár mozgalom tagjai.
- Nem merjük odaadni az érzelmeinket, mozdulatainkat, tradícióinkat, mert félünk, hogy azok kikerülnek az ellenőrzésünk arról, pedig éppen ez lenne a cél. A Szentlélek kellene, hogy vezessen minket a dicsőítésben.
A műhelyvezető szerint a liturgiában megélt dicsőítés mintát ad arról, hogy az egész életünk lehet dicsőítés. A közösségben tapasztalt szabadság ugyanis arról beszél, hogy Isten nemcsak a szellemünket teszi szabaddá, hanem az érzelmeinket, gesztusainkat is.

Ecset, fa, fotó
- Hogyan tudjuk testünkben dicsőíteni Istent? A dicsőítő iskolában minden este dicsőítő istentiszteletet tartunk, a műhelyekben pedig a prédikáció üzenetét mélyítjük el; az installációs műhelyben vizuális síkon „gondoljuk" azt tovább. Megpróbálunk asszociációkat is kifejezni, és olyan tárgyakat alkotunk, amelyeket kiállítva másokat is elgondolkodtathatunk - magyarázta a műhelyvezető.
Az alkotók tág teret kapnak: a fantáziájukra bízzák, mit és milyen technikával hoznak létre - a fametszettől a fotómontázson át a különféle festészeti technikákig bármivel élhetnek.

Szó és kép
- A református egyházban alapvető fontosságúak a szavak; az Ige egyháza vagyunk, szeretünk is hangot adni ennek. A mai világ viszont nagyon is a képekről szól, és ezek formálnak minket tudat alatt is. A protestantizmus alapvetően képellenes, a reformációkor lemeszeltük a freskókat, és máig szívesen hivatkozunk a tízparancsolat képtilalmára. A vizualitás szerepe az Istennel való kapcsolatunkban tehát fehér folt, ezért azt a határterületet keresem, ahol a vizualitás és a gondolat összeér - magyarázza Szabó György.

Hazudott szépség
A vizuális művészeti ágak jó része alkalmazott művészeti terület - ezért is van helye a református dicsőítő iskolában az installációs kurzusnak.
- Egy hittankönyvnek is van grafikája, és az sem mindegy, hogy milyen fotót választunk egy igés kártyához. Tévedés, amikor egy igéhez odacsapunk egy szép természeti képet. Ez giccs, hazudott szépség, amelynek nincs mélysége. A rossz igés kártyákon a képeknek túl sok köze van a mondanivalóhoz, vagyis a szöveghez felszínes, első olvasatbeli mondanivalót társítanak a készítőik. Az igés kártya akkor jó, ha az alkotó távoli asszociációval tud élni, és nem azt ábrázolja, ami elsőre eszünkbe jut a szövegről - állítja a műhelyvezető. Azt is hozzáteszi, nem elitművészetet akar átadni a résztvevőknek, hiszen ő maga is csupán egy a kreatív emberek közül. Annyi bizonyos: aki ellátogat az installációs kurzusra, lehetőséget kap, hogy jó igés kártyát tervezzen, de istentiszteleti tér kialakításán is gondolkodhat, berendezheti az Úr asztalát, pólót tervezhet a nyári táborra vagy prospektust szerkeszthet valamelyik gyülekezeti programról.

Az idei Sófár Református Dicsőítő Iskolát Győrben rendezik meg augusztus 5. és 11. között. A táborba június 7., péntekig kedvezményesen lehet jelentkezni. Bővebb információ: www.sofarportal.hu.

Jakus Ágnes