Az örökségüket aktívan ápoló közösségekkel együttműködve épül a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke. A különböző szokásokat, hagyományokat, kézműves tevékenységeket gyűjtő, folyamatosan frissülő nyilvántartásba az eddigi nyolc után ezúttal három új elem került; Bólyon a húsvéthétfői Emmausz-járás, Mendén a pünkösdi templomdíszítés, Mohán pedig a húshagyó keddhez kapcsolódó tikverőzés kapta meg a kitüntető figyelmet. Magyarország öt éve csatlakozott az UNESCO szellemi kulturális örökségről szóló nemzetközi egyezményéhez, amelynek ajánlásai között szerepel, hogy minden részt vevő ország készítsen leltárt jellegzetes, megőrzendőnek tartott hagyományairól.
A közösségek maguk jelentkezhetnek a listára.

Mende-monda

– Nem hagyta el hagyományait Mende, a négyezer lelket számláló Pest megyei település – mondta a helyi evangélikus gyülekezet felügyelője a Parókia Portálnak. Labadics Istvánné úgy véli, a hagyományőrzés, a vallásosság által erősödik a mendeiek identitása, és reméli, hogy megmenthetik apró, hatvan főt számláló gyülekezetüket.
– Reméljük, hogy idővel Mendéről nemcsak a mendemonda jut majd eszükbe az embereknek, hanem az a templomdíszítési szokás, amit egyedüliként a mendei evangélikusok őriztek meg az országban. A szokás pünkösdhöz kapcsolódik. A templomi májfaállításban minden gyülekezeti tag részt vesz. A férfiak kivágják, majd elhelyezik, az asszonyok és gyerekek különböző kendőkkel díszítik a fákat. A szalagokkal és hímzett kendőkkel ékesített nyolc nyárfát a templom két padsora között helyezik el, a gyülekezet pedig a fák alatt hallgatja végig az istentiszteletet.

Emmausz-járás

Az Emmausz-járás a német nemzetiséghez kapcsolódó szokás, amely a mai napig él a Baranya megyei Bólyon. Húsvéthétfőn a délelőtti kálvária-dombi szentmise után megtelnek a bólyi pincefalu présházai, a látogatók pincéről pincére járnak" – mondta el Rafa-Gyovai Dániel, a város képviseletében. Az Emmausz- járás azt a bibliai történetet eleveníti meg, amikor a feltámadt Jézus megjelenik az Emmausz felé tartó tanítványainak. A tanítványok először nem ismerik őt föl, elbeszélgetnek vele, majd Emmauszba érve vacsorára hívják, ahol felnyílik a szemük, és rádöbbennek, hogy Jézus végig velük volt.

Tikverőzés

– A tikverőzés farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kapcsolódó alakoskodó szokás. A fiúk a szokáshagyomány által meghatározott maskarákban, házról házra járva adományt – tojást, szalonnát, sonkát – gyűjtenek, emellett bekormozzák az emberek arcát – ismertette Kovács Sándorné, Moha polgármestere.
A szokás a nevét a tojásadomány begyűjtése közben végzett "tyúkverésről" kapta: a tyúkok fenekét a bottal jelképesen megütögetik, hogy elősegítsék a jószág termékenységét.

Uniformizálódik a világ

Uniformizálódik a világ, ezért is fontos, hogy a közösségek megőrizzék örökségüket – hívja fel a figyelmet Csonka Takács Eszter. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője szerint a fiatalok sokszor nem tekintenek értékként a régi korok emlékeire, de amikor pályáznak, erőfeszítéseket tesznek, hogy bekerüljenek e jegyzékbe, akkor megérzik ennek jelentőségét.

Múltnak és jövőnek jelképe

Szabó Eszter tervezőgrafikus alkotását választották a szellemi kulturális örökség magyarországi logójának.
– A logó egy fát ábrázol első ránézésre, ez az állandóságot, a közösséget, de akár az életfát is szimbolizálhatja – mondja Szabó Eszter.
A fiatal tervezőgrafikus hozzáteszi: egy másik nézőpontból a fa lombkoronája ujjlenyomat, ami a második jelentést, a hagyományőrzést szimbolizálja, hiszen a felhalmozott érték csak úgy őrizhető meg, ha van lenyomata. A fa a múltnak és a jövőnek is a jelképe, gyökerei a múltból táplálkoznak, de a jövőnek nő és kapaszkodik az ég felé.

A logó több változtatáson ment keresztül, mire a végleges formáját elérte, meséli Eszter.
– Nagy küzdelem volt, mert olyan családban nőttem fel, ahol a verbalitásnak, a kimondott szónak nagy szerepe van és nehéz ezt átforgatni úgy képivé, hogy az a kép meg is szólaljon. Édesapám, Bogárdi Szabó István református lelkész. Fura madár vagyok a családban, mert nem szóval foglalkozom. A családom mégis sokat támogat a munkámban. Édesapámmal szoktunk ötletelni, és sokszor ő is az ötletgazda, ezúttal azonban az építész férjem szelektált a terveim közül.

Eszter úgy véli, azért az ő pályamunkája nyert, mert tágabb kontextusba helyezte a szellemi kulturális örökséget, mint a többiek, akik főként a folklór felől közelítették meg a témát.