Az IFES (Evangéliumi Hitvallású Diákok Nemzetközi Szövetsége) legnagyobb találkozóját tartotta meg idén nyáron Krakkóban. Az oxfordi székhelyű szervezet világtalálkozója nemcsak a tisztújító közgyűlésre ad alkalmat, de hálózatba foglalja azt a 158 országot is, amelyben egyetemi missziót folytatnak a keresztyének. Idén 700-an, köztük egyetemisták és a diákszövetségek vezetői osztották meg tapasztalataikat egymással. Összeállításunkban magyar fiatalok mesélnek arról, mit jelentett számukra a jövő keresztyén értelmiségével való találkozás, és arról is, miért küzdenek napjainkban a hívő egyetemisták Afrikában, Mexikóban és Magyarországon.

A vezetők példája erőt ad
– Libabőr; sok. Folyamatos Szentlélek-élmény. Érezni lehetett, hogy itt lakozik Ő, mert itt mindenki a gyermeke. Isten ismét megerősítette bennem, mekkora ajándék a közösség; az, amikor „sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Ő országában" (Lukács evangéliuma 13. rész, 29. vers). Minden látszólagos különbség ellenére az egész találkozó alatt egyetlenegyszer sem éreztem, hogy különböző Lélek működne bennünk; úgy volt, ahogy hittem – írta le érdeklődésünkre Zaharia Júlia evangélikus teológus krakkói élményeit. Juli azt állítja, személyes életében határkő volt a világméretű gyűlés.
– Nagyon sok dolog jutott el a fejemtől a szívemig a találkozó ideje alatt. Ez a hét visszaadta számomra azt, amit újszülöttként éreztem; felfoghatatlan szeretetet Megváltóm iránt, elszánást a munkára, a mennyek országának munkálására, tényleges odaszánást, teljes életet. A magyar diákszövetség tagja elmondta, a legtöbb erőt további szolgálatához abból merítette, hogy saját szemével láthatta, az IFES vezetői mennyire elhivatottak.

A hitükért börtön jár
Egy átlagos keresztyén ember hétköznapjaihoz képest a világ jó néhány országában nemcsak a szolgálathoz szükséges az erő – a túléléshez is. Mégse képzeljük, hogy az üldözöttek nem adják tovább az evangéliumot.

– Belekóstolhattunk abba, hogy mit élnek meg azok a hívők, akiknek a hazájában be van tiltva a keresztyénség – számolt be portálunknak Feke György református újságíró.
– A marokkói és a kínai diákok megosztották velünk, hogyan tudnak hatni a környezetükre keresztyénként. Megdöbbentett, hogy számukra milyen természetes a hitvallás; nem titkolóznak, pedig üldözik őket.Gyuri arról is mesélt, hogy egy helyzetgyakorlaton eljátszották, milyen lehet, mikor valakit a hitéért bebörtönöznek.
– Mindennap megrendítő tanúságtételeket hallhattam egy-egy ország diákmissziójáról. Ilyenkor másokhoz képest úgy éreztem, kevés hitem van. Ráébredtem, ők hozzám képest nem Istenről, hanem Istennel beszélnek többet.

Kisebbség vagyunk a Földön
– Európai fehér emberként azzal szembesültem, hogy kisebbségnek számítok a Földön – folytatta. Gyuri elmesélte, reggelijét pápua-új-guineai, ebédjét costa ricai, vacsoráját mauritiusi testvérével költötte el. Kiscsoportjában észak-, nyugat- és dél- európaiakkal, valamint dél-koreai, szingapúri, afrikai és észak-amerikai keresztyénekkel beszélgetett a délelőtti előadásokban hallottakról.
A friss diplomás magyar diák azt meséli, eleinte zárkózott volt, egy-két nap alatt azonban fel tudott oldódni az európai és magyar mentalitástól merőben eltérő egzotikus országok szülöttei között. 
– A világ távoli pontjain élő keresztyének szabadok a jó Istenben. Krakkóban láthattam, hogy olyan keresztyének is vannak, mint az afrikaiak vagy a mexikóiak, és ez nem baj. Érzelmesebbek nálunk, nekik ez a normális, és erre a nyitottságra számítanak mások részéről is. Az egykori diákkörvezetőre elmondása szerint az is nagy hatást tett, hogy a közgyűlésen nemcsak döntéseket hoztak, hanem imádkoztak is azokért külön-külön, ahogy a tisztségviselőkért és a diákszervezetek szóba kerülő nehézségeiért is.

„Együtt sírunk, nevetünk"
– A diákkörvezetők, a diákok és a munkatársak e konferencia napjai alatt veszik szemügyre, hogy mi történt az elmúlt években nemzetközi szinten a diákmozgalom életében, és azt is megpróbálják felmérni, hogy merre vezet tovább az útjuk – mondta el portálunknak Járay Márton református lelkész, a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) főtitkára. A világtalálkozó jelentősége a résztvevők életében mérföldkövet jelenthet. – A bizonyságtételeknek köszönhetően egymás hite által épülünk. Együtt sírunk, együtt nevetünk, imádkozunk, reménykedünk, Isten akaratát keressük. Ahogy egy debreceninek jó látni, hogy Magyarországon még másik 34 diákkörben ugyanaz a vágya a diákoknak – az evangélium terjedjen az egyetemeken –, úgy jó megtapasztalni ezt magyarként, európaiként nemzetközi szinten is.

Földalatti mozgalmak régen és ma
Az idei közgyűlés helyszínválasztása szimbolikus volt.
– A rendszerváltások után jó húsz évvel a posztkommunista országok régiója adhatott otthont a találkozónak Krakkóban. Meghívták azokat is, akik annak idején földalatti mozgalomként működtek a diákszövetségekben Lengyelország, a volt Csehszlovákia és Magyarország területén – számolt be portálunknak a magyar főtitkár. Az egykori diákkörösök évtizedek távlatából mesélték el élményeiket.
– Ők húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartották, hogy egyszer majd IFES-es világtalálkozónak adnak otthont. Ez reményt adott az üldözött keresztyéneknek: húsz év múlva talán majd az ő hazájukban szerveznek hasonló konferenciát.

Erős magyar modellek
A magyar diákszövetség is tudott miből meríteni.
– Idén a szeniormunkán gondolkodunk a legtöbbet – árulta el a főtitkár.
– Azt kutatjuk, hogyan lehetne egészségesen tartani a kapcsolatot a friss diplomásokkal. Szép átmenetet szeretnénk találni: ne tűnjenek el, de ne is ragadjanak a diákkörökben. Krakkóban azt is kerestük, hol vannak jól működő modellek – a németeknél láttunk ilyet. A főtitkár azt is elmondta, Magyarországon erős a diákszövetség a régióban.
– Ilyen szempontból is fontos volt a jelenlétünk a találkozón.
Az önkéntesrendszereinkről – a szilász- és a mentorrendszerről, azaz arról, ahogyan a diákköröket és a diákkörvezetőket segítik az egykori diákok – több ország is példát vesz; ahogy arról is, hogy egy protestáns szervezetben hogyan vannak jelen a katolikus egyetemisták.

Szegény Európa!
A magyar főtitkár szót ejtett arról is, hogy más földrészek hívei úgy tekintenek Európára, mint ami meggyengült, segítségre szorul.
– Európát a keresztyénség bölcsőjének tartják, ám félnek, hogy az „öreg kontinens" szkepticizmusa begyűrűzik országaikba az egyetemeikre érkező európai diákok révén, vagy hogy az az Európában tanuló fiataljaikra hat. Ezért is különösen fontos a külföldi diákok között végzett misszió az IFES-ben.

A világegyetem és az egyetem Ura
– Az idei világtalálkozó szlogenje: „Isten a világegyetem és az egyetem Ura". Olyanok kaphatnak „lökést" itt, akik meghatározó politikusai, jogászai, közgazdászai lehetnek a következő évtizednek – állítja a főtitkár. – Az IFES hisz abban, hogy Krisztus a tudomány Ura. Minden fakultásnak meg kell találnia, hogy hogyan ne szakadjon el a hit és a tudomány. Mikor például a jövő közgazdasági modelljeiben gondolkodunk, akkor azt áthassa Isten jelenléte.
Mindez lehetséges. Vannak olyan, meghatározó értelmiségiek szerte a világban, akik a diákszövetséghez tartozva folytatták tanulmányaikat.
– A Világbank egyik munkatársa, aki szintén részt vett az egyetemi misszióban, nemrégiben olyan közgazdasági modellt alkotott, ami a kapcsolatokra épít. Keresztyén alternatívát jelent ez a jelenlegi világgazdasági helyzetben; most is zajlik a gyakorlatba ültetése. Afrikai országokban alkotmánybírók szóltak bele komolyan a közéletbe a vallásszabadságot gátló törvény megakadályozásával. Magyarországon pedig Tildy Zoltán miniszterelnök, Karácsony Sándor pedagógus, Ravasz László püspök, Victor János református lelkész, teológiai tanár, és sok más, híressé vált közéleti személyiség is MEKDSZ-es volt

Harc a drog és az AIDS ellen
A napjainkban egyetemre járó értelmiségi fiatalok szerte a világban, így hazánkban is – elődeikhez hasonlóan – nemzetük életére hatással lévő szakemberekké válhatnak. A diákköröknek azonban közösségként is lehet küldetése.
– Dél-Amerikában a diákkörök fontosnak tartják, hogy a társadalom aktív tagjai legyenek, ezért a mexikói diákszövetség a drog térhódítása ellen vette fel a harcot. Pápua-Új-Guineában négy évvel ezelőtt arról számoltak be, hogy sokan megtérnek, idén azonban arról mutattak videofelvételeket, hogy kezd eltűnni a szigetvilág a tengerszint emelkedése miatt, így folyamatos a feszültség az országban. A diákkörök ez ellen harcolnak ma. Afrikában az átfogó AIDS-ellenes kampányt az afrikai diákszövetség tagjai indították el. Irán pedig az az ország, ahol a legdinamikusabban fejlődik a misszió, noha földalatti mozgalomként él.

Egy hit, egy út
A világhírű teológus John Stott, az IFES szimbolikus alakja éppen a konferencia idején halt meg. – Ha lehet mondani, szép volt ez így – fogalmazott Járay Márton.
– Amit több mint hatvan éve elkezdtek, az nem változott: az IFES megőrizte az evangéliumi alapokat. Folytonosság és Istentől való töretlen elhívás van a diákszövetségben. Legyen szó bármilyen szervezetről, az újragondolás mindegyik életében aktuális, az IFES esetében azonban inkább az eredeti elhatározáshoz való hűség a hangsúlyos. Mégis, Isten az, aki megőrizte a diákszövetséget.
A MEKDSZ idén új logót vezet be, jelmondata: Krisztus egyetemes.
– Nagyon hasonló úton járunk, mint az IFES – állapította meg a magyar főtitkár.
– 158 teljesen más diákszövetség, ország, kultúra – mindet Isten vezeti és tartja össze. Személyiségtípusban, bőrszínben, mindenben különbözünk, mégis egység van közöttünk, hiszen mindannyian hiszünk Istenben és az egyetemi misszióban.

Jakus Ágnes 

Képek: IFES World Assembly