Vezetési tanácsok a Bibliából

Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi értékek megtartására buzdítanak, ám könyvsorozatukban sorra veszik azokat a szakmai és etikai szempontokat is, amelyek segíthetnek jó vezetővé válni.

A vezetői felelősségről, a családi vállalkozások sikereiről és buktatóiról, a kereskedelmi és politikai manipulációról, a mezőgazdaság termelékenységéről és a túlnépesedésről, valamint a mesterséges intelligencia térhódításáról is szó esik Tomka János főiskolai tanár és Bőgel György egyetemi oktató A Biblia és a menedzsment című könyvtrilógiájában. Az esettanulmányokat is magában foglaló Vezetés egykor és most, a Megéri jónak lenni? és a nemrégiben megjelent Mit hagyunk magunk után? című művek a modern menedzsment és a több ezer éves bibliai történetek tapasztalataiból egyaránt merítenek, gondolkodásra késztetve és saját álláspontja kialakításához hozzásegítve az olvasót. A szerzőpárossal Szabó László vállalkozó, a Keresztény Vezetők és Üzletemberek Társasága tagja beszélgetett.

Azt gondolhatná a Bibliát valamennyire ismerő ember, hogy a Szentírásban nincs szó a vezetésről. Nincsenek benne menedzsereket érintő érdekes, tanulságos történetek. De hogy is lehetnének, hiszen nem léteztek cégek, nagyvállalatok, nemzetközi multik… Ti erre cáfoltok rá.

BGy: A bibliai időkben valóban nem léteztek még nagyvállalatok, multinacionális részvénytársaságok. Volt viszont rengeteg kisebb-nagyobb vállalkozó, akik gazdálkodtak, kereskedtek, házakat építettek, üzleteltek, szolgáik voltak, alkalmazottakat tartottak. Voltak szervezetek is, kisebb-nagyobb közösségek, törzsek, csoportok, intézmények, hadseregek, amelyeket irányítani kellett valahogy. Irányt és példát kellett mutatni, el kellett osztani a munkát, feladatokat kellett kiadni, befektetésekről kellett dönteni, noszogatni kellett a lemaradókat. Nemrég olvastam újra a Bibliából azt a részt, amelyben Mózesnek vezetési tanácsokat adott az apósa, látva, hogy bajban van, elborítja a munka, magától nem gondol arra, hogy másokkal megossza azt, helyetteseket találjon maga mellé. Apropó: az Egyiptomból való kivonulás nagyszabású „projekt” volt, amit szakszerűen kellett vezetni. Az egyház felépítése fantasztikus vezetési feladat lehetett. Egy gyakorló menedzser a Bibliában rengeteg hasznos vezetési tanácsot, tanulságos történetet talál.

TJ: Ha nem így látnánk, nem írtunk volna három könyvet a vezetés és a Biblia kapcsolatáról. Több ezer éve is voltak szervezetek óriási vezetői kihívásokkal. A Bibliának a 21. században is érvényes üzenete van az érzelmi intelligencia jelentőségéről a vezetésben, a nehéz döntésekről, a vezetői hatalommal való élésről és visszaélésről, vagy a mesterséges intelligenciáról, hogy csak néhányat említsünk a sorozatban feldolgozott harminc témából.

Menjünk vissza a kezdetekhez! Honnan, mióta ismeritek egymást?

BGy: Hogy szépen fejezzem ki magam: ismeretségünk még valamikor az új évezred elején kezdődött. János akkor a KPMG üzleti akadémián dolgozott, én akkortájt lettem a Közép-európai Egyetem tanára. Oktatással, üzleti képzéssel foglalkoztunk mindketten két, a piacon egymással versengő intézménynél. Kapcsolatunk természetét vezetési szaknyelven „versengő együttműködésnek” nevezhetnénk: versenyeztünk a hallgatókért és a jövedelmező vállalati munkákért, de közös érdekünk volt a szakma és a piac általános fejlesztése. Jókat beszélgettünk, vitatkoztunk, egymás után adtunk elő konferenciákon, és ha a helyzet úgy hozta, felléptünk egymás programjain. János egy napon érdekes javaslattal keresett meg: tartsunk együtt egy előadássorozatot vezetési témákról bibliai történetek tükrében. Először meghökkentem, de amikor elkezdtünk a részletekről beszélni, úgy éreztem, hogy ez izgalmas feladat, bele kell vágni.

TJ: Tizenöt-húsz éves szakmai ismeretségünkből emlékezetes marad számomra, amikor 2005-ben az MTA Tudásmenedzsment Munkabizottsága egy jó fél napot rászánt a doktori értekezésem tervezetének megvitatására: Gyuri szerényen, de biztos tudással igen hasznos tanácsokat adott témám feldolgozásához.

Magam is részt vehettem a Modern Tudományok Üzleti Főiskoláján (jelenleg Edutus Egyetem) azokon az izgalmas előadásokon, amelyek bölcsői lettek az első könyveteknek. Mi késztetett benneteket a könyvírásra?

TJ: Az előadássorozat megdöbbentően pozitív fogadtatása bátorított minket a könyvírásra. Előtte nem gondoltuk, hogy korunk főiskolai hallgatóit, oktatóit és gyakorló vezetőit komolyan érdeklik a Biblia válaszai korunk vezetői kihívásaira.

BGy: Öt előadást tartottunk a főiskolán. Alapvető vezetési feladatokkal, vezetési helyzetekkel  foglalkoztunk: többek között delegálással, a tudás menedzselésével, a hatalmi játszmákban való eligazodással – akkoriban ez volt a kedvenc témám. Népes közönség gyűlt össze, sok érdeklődő arcot láttunk, inspiráló kérdéseket kaptunk. A sorozat véget ért, mi viszont elhatároztuk, hogy a meglévő öt témához keresünk még másik ötöt, és könyvet írunk az egészből úgy, hogy minden fejezet egy modern témafeldolgozásból és egy bibliai történet elemzéséből álljon. János írta a bibliai részeket, én a moderneket. Találtunk egy remek kiadót, nagyon lelkesek voltak, és rövidesen a kezünkben volt a gyönyörűen kivitelezett első kötet, a Vezetés egykor és most, amiről akkor még nem tudtuk, hogy ez egy majdani sorozat első kötete, nem is adtunk neki számot. Néhány év múlva jött a második, nemrég pedig a könyvesboltok polcaira került a harmadik. Ez utóbbival együtt a Harmat Kiadó újra megjelentette az első kettőt is, szemet gyönyörködtető formában. Amúgy mindketten szeretünk írni, publikálni.

Ismert William Edwards Deming mondása: „Változtatni nem szükséges, a túlélés nem kötelező”. Mint egy kisvállalkozás vezetője, magam is tisztában vagyok ezzel, mégis előfordul, hogy küszködöm a beidegződött, rossz gyakorlatokkal. Mivel biztatnátok mégis a változásra?

TJ: Nem az értelmetlen, divatok diktálta, állandó változtatgatásra, nyughatatlanságra, a régi értékek kidobására bátorítjuk turbulens korunk olvasóit. Ugyanakkor szeretnénk rádöbbenteni őket – és magunkat is emlékeztetni – arra, hogy hajlamosak vagyunk a megszokotthoz, a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Az az igazság, hogy félünk minden lényeges változástól és csak akkor tesszük túl magunkat a fogadkozásokon, akkor indulunk el a változások rögös útján, ha a helyzetünk okozta fájdalmunk erősebb lesz a szükséges újtól való félelmünknél. Az első kötet változásról szóló fejezetének bibliai főhőse, Nehémiás megrázó módon mutatja be, hogy a tőle igen távol lévő honfitársainak nyomorúságán érzett őszinte fájdalma miként zökkentette ki a perzsa uralkodó miniszterének kényelmes életéből, és hogyan állt a valódi változások fájdalmas küzdelme élére.

BGy: A Biblia és a menedzsment sorozat első kötetében egy egész fejezetet szánunk a változások menedzselésének. Annyira fontosnak tartottuk ezt a témát, hogy rögtön a vezetői feladatok általános ismertetésével foglalkozó első fejezet után tettük. Változtatni valóban nehéz feladat, különösen, ha szokásokról, beidegződésekről van szó, akár a sajátjainkról, akár a többiekéről, akikkel együtt dolgozunk. Jómagam szinte minden egyetemi szemeszterben tartok vállalkozási kurzusokat, és ezek elején mindig mutatok néhány „túlélési” statisztikát a hallgatóknak. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy nagyon sok kisvállalkozás csak rövid ideig marad talpon, utána csődbe megy, elfogy a pénze, szétszéled a csapat. Nagyon tisztelem azokat, akik súlyos csapások után is talpra tudnak állni, tanulnak a kudarcból és belevágnak valami újba.

Melyik kötet vagy fejezet megírása volt a legélvezetesebb számotokra?

BGy: Nagy élvezettel írtam a Mit hagyunk magunk után? című harmadik kötet hetedik fejezetét, amely arról szól, miként tudjuk a Föld növekvő népességét élelemmel és vízzel ellátni. Régóta figyelem a digitális technológiák elterjedését a mezőgazdaságban, az eddigi eredmények izgalmasak és látványosak, és még csak a fejlődés elején tartunk. A mezőgazdaság példája a sorozat más fejezeteiben is megjelenik, részemről nem véletlenül: nagyon szeretem a gyakorlati példákat, lenyűgöz néhány úttörő vállalkozás elszántsága, tudása és innovációs teljesítménye. Őszintén remélem, hogy a hazai mezőgazdaság az oktatással karöltve lépést tud tartani a világ élvonalával, fel tud zárkózni a legjobbak mellé. János a bibliai József példáján keresztül közelítette meg a témát, emlékezzünk csak a fáraó álmára a hét szűk és a hét bő esztendőről!

TJ: Roppant nehéz kiválasztani a harmadik kötet tíz fejezete közül a számomra legkedvesebbet. Ha mégis egyet kell választani, akkor a Sokszínűség és kreativitás című utolsó fejezet második része mellett teszem le a voksomat. A bibliai történetben Jézus egy samáriai asszonnyal találkozik, akitől évszázados falak választják el. Megtanulhatjuk a Megváltótól, hogy miként bontotta le a falakat: szeretettel, befogadóan, tisztelettel – ugyanakkor nem megkerülve az élet legfontosabb kérdéseit.

A hétköznapi munkátokban mindketten a vezetéssel foglalkoztok. Szinte közhely, hogy egy vezetőnek folyamatosan tanulnia kell. Tudtatok-e tanulni egymástól a közös munka során? Ha igen, mit?

BGy: Rengeteget tanultunk egymástól. Egymás gondolkodását, tartalmi-alkotói szabadságát nem korlátoztuk, viszont mindketten megpróbáltuk megérteni a másik gondolkodását, értékrendjét, írási szokásait. Más könyveket is írtam már szerzőtársakkal, és mindig azt tapasztaltam, hogy azokkal tudok jól dolgozni, akikkel könnyű megegyezésre jutni, de nem azért, mert mindenben hasonlítanak ránk, hanem mert jól kiegészítjük egymást. Engem például nagyon érdekel a technológia, János viszont nálam jóval többet foglalkozik a vezetés morális, etikai kérdéseivel, és remekül tudja azokat bibliai példák segítségével tárgyalni. Én hajlamos vagyok a vezetési munkában felmerülő etikai problémákat leegyszerűsíteni, János viszont árnyalt képet tud adni, az apróságokra is felfigyel.

TJ: Tanulni elsősorban azoktól lehet, akikkel együtt dolgozunk számunkra fontos feladatokon. Nem tudtam volna megírni a három kötet rám eső részeit, ha nem tanulhattam volna folyamatosan Gyuritól. A tőle kapott „tananyag” legfontosabb fejezetei: tisztelet, mély alázat, szakmai és módszertani professzionalizmus, megértő türelem.

A Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (KEVE) irodájában beszélgetünk. Van itt lehetőség a könyv mélyebb megismerésére, az esettanulmányok részletesebb kifejtésére?

BGy: A KEVE szervezésében is tartottunk már előadásokat a könyveink egyes fejezetei alapján. Mindig szívesen fogadtam a meghívásokat, öröm volt értő közönségtől észrevételeket, javaslatokat kapni. Nem titok, hogy az újabb kötetekhez az ilyen beszélgetésekből is merítettünk ötleteket.

TJ: Amellett, hogy a KEVE irodájában is kaphatók a könyvek, a KEVE Vezetői műhelyében is tartottunk közös előadást a Biblia és a vezetés kapcsolatáról; a KEVE Társaság Vezetői Akadémia-kurzusain a sorozat számos fejezetét felhasználjuk a műhelybeszélgetésekhez; valamint az Evangéliumi Fórum Vezetői Műhelyében is gyakran támaszkodunk a kötetek esttanulmányaira.

Ahogy említetted, Gyuri, a Harmat Kiadó most mindhárom kötetet megjelentette. Tudnátok súgni a Parókia portál olvasóinak, ha vezetéssel foglalkozó ismerősét, barátját szeretné meglepni karácsonyra, van-e valamiféle akciós beszerzési lehetőség?

BGY: Az érdeklődők mindhárom kötetet 20% kedvezménnyel megvásárolhatják a Harmat Kiadó honlapján.

TJ: Sőt, aki mindhárom könyvet egyszerre veszi meg, az 30% kedvezményt kap. 

Tomka János és Bőgel György könyvsorozata a Bibliás Könyvesboltban is kapható (1092 Budapest, Ráday utca 28).

 

Képek: Füle Tamás