A vasfüggöny lebontása után Csehország és Magyarország is versengve pályázott a nyugat figyelmére, miközben elfeledkeztünk egymásról – vélték egybehangzóan a négynapos találkozó résztvevői. A Dunamelléki Református Egyházkerület fenntartásában lévő mátraházai üdülőbe csaknem harmincan – többségében lelkipásztorok – látogattak el április utolsó napjaiban. Húsz éve nem volt ehhez hasonló találkozó.

A szomszéd is testvér
A csehekkel ezer éve ismerhetjük egymást, történelmünk is hasonló. Közel vagyunk, mégis alig tudunk egymásról valamit, itt az ideje felfedezni, hogy a szomszéd is testvér – vélekedett Hamar István. A csehországi és a magyarországi reformátusság között szinte semmi különbség nincs, otthon érezhetjük magunkat náluk és ők is nálunk – fogalmazott a nyugalmazott lelkipásztor. A cseh énekeskönyvben ugyanúgy megvan mind a százötven zsoltár, mint a miénkben és az többi énekünk nagy része is azonos. Józan, biblikusan megalapozott hitéletet tapasztaltam a cseheknél; nem az uralkodó egyház, de nem is a rajongók modelljét, hanem biblikus kegyességet és életfelfogást – fűzte hozzá. A találkozó szervezője azt várja a „nyitástól”, hogy ráébredjünk: egy cipőben járunk, ugyanazok az örömeink és gondjaink. Hamar István szerint ha fölfedezzük egymásban a sors- és hittársat, akkor testvérgyülekezeti kapcsolatok jöhetnek létre, közös konferenciákon vehetünk részt és cserediák-program indulhat be. A lelkipásztor emlékeztetett: a múlt évben tíz sárospataki diák készített szemináriumi dolgozatot a cseh-magyar történelmi kapcsolatokról, és mint mondta, ezt érdemes lenne megosztani egy közös kutatási program keretében is.

Mára felnőttek
A csehek túl sokat vártak a nyugattól és most csalódottak – mondta Helena Junova, egy kis csehországi falu lelkipásztora. Az emberek azt hitték a rendszerváltozás után, hogy gazdagok lesznek, gondtalan életük és szabadságuk lesz, de mára felnőttek. A kommunista időben a kelet-európai népek nem voltak felnőttnek tekinthetők – állítja a lelkipásztor. Helena Junova szerint a magyarok és a csehek a továbblépésben tudnak egymásnak segíteni, és már azt is fontos felismerésnek tartja, hogy belátják, értékes a barátságunk. Arról is szólt, hogy az egyháznak már most is financiális problémái vannak és sok apró gyülekezet megszűnhet, illetve összeolvadhat más kis gyülekezettel.

Elveszítettünk valamit
Le kell vetkőzni a múlt hibáit és új alapokon, új kapcsolatokat építeni – vélte a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Fazekas László azt mondta, hogy elsősorban egyházi vonalon kell megtalálni az együttműködés közös pontjait. A felvidéki püspök emlékeztetett arra, hogy Magyarországon és Szlovákiában erős közeget jelent az egyház, amelynek szerinte ma is megvan a súlya. A különbségekről szólva a püspök úgy fogalmazott: „A csehek és a szlovákok iparkodó nemzet, mi magyarok pedig elveszítettünk valamit. Talán az önbecsülésünket, vagy valamit, ami összefügg az erkölccsel és az értékeinkkel. Mintha csak élnénk bele a világba, a csehek és szlovákok pedig tudatosan építik a világot és a társadalmukat.” A püspök Magyarország új alkotmányáról szólva azt mondta, hogy szerinte csak az abban foglalt alapokra lehet felépíteni egy társadalmat, még akkor is,ha ezt sokan nem akarják megérteni és egy olyan liberális társadalmat akarnak, ami „ki tudja, hogy hová vezetne.”

Csehországban nem beszélnek Istenről a politikusok
Most, hogy húsz év után visszatérünk egymáshoz, egyensúlyba kerülhetünk – mondta a találkozón Csehország korábbi budapesti nagykövete, prágai külügyi államtitkár. Az elmúlt két évtizedben megismerhettük a nyugat jó és rossz oldalát is, de Jaromír Plíšek szerint érthető, hogy a kommunista idők bezártsága után mindenki nyugaton kereste a lehetőségeket. A mai cseh gazdaságot sikeresnek nevezte, azonban úgy vélte, hogy a politikai és szociális szférában nem olyan fényes a helyzet. A magyarországihoz képest jelentős különbségnek tartja, hogy a lelkiség szinte alig érzékelhető a cseh szociális és politikai szférában. Az pedig egyáltalán nem fordulhat elő Csehországban, hogy egy politikus Istenről beszéljen, még akkor sem, ha hívő – vélte Jaromír Plíšek. A magyar Himnuszt Kölcsey Ferenc írta, aki református presbiter volt, a cseh Himnusz költője viszont egy színházi író, így a mi himnuszunk a népi énekek világából és nem a keresztyén világból érkezik –magyarázta az államtitkár, aki néhány perccel korábban még Kiss Gy.Csaba egyetemi docens nemzeti himnuszokról szóló előadását hallgatta a konferenciateremben. Magyarország új alkotmányában belekerült a Himnusz kezdősora: Isten, áldd meg a magyart! Pontosan ez illusztrálja a különbségeket. Jaromír Plíšek szerint Csehországban politikailag a szabad, független gondolkodási lehetőséget értékelik a legmagasabban, és ebbe beletartozik a vallási szabadság is. Nagyon óvatosak abban, nehogy valamilyen vallási irányzat összefonódjon az állami hatalommal. Ennek van egy nagyon jó oldala is: az állam semleges és mindenki számára nyitott marad, se nem katolikus, se nem protestáns, se nem ateista. A kortárs politikában alig tölt be szerepet az egyház. A rossz oldala mindennek a laicitás, és a bizonyos értelemben vett tudatlanság. Ez azt is jelenti, hogy az emberek túlnyomó többsége, vagyis akik nem járnak templomba, a vallásról alig tudnak valamit – zárta gondolatait Jaromír Plíšek, aki korábban a Cseh Testvéregyház zsinatának tagja is volt.

Talán szégyelljük magunkat
Szabó István dunamelléki püspök a találkozón Pál korinthusiakhoz írt első leveléből idézett: „Ami pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal együtt: de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, amint jó alkalma lesz rá.”(1Kor 12,16)

Számos kérdésben teljes egyezés van a csehek és magyarok a között; a korinthusi levélben is megírt nagy ügyek, a keresztyén hit nagy üzenetei, a kereszt titka, a feltámadás dicsősége, az úrvacsora, az egyház jó rendje, a szeretet, amelyben mind egyek vagyunk. Hol szomszédként, vagy együtt a monarchiában, néha ellenségként, de legalább ezer éve ismerjük egymást – fogalmazott Szabó István. A püspök szerint több oka lehet, hogy eddig „nem volt kedvünk” találkozni; talán mert „megbántottuk egymást, mert közülünk valaki megnyerte a tekintélyi versenyt, vagy mondtunk a másikra valamit a háta mögött, amiért szégyelljük magunkat, és nem akarunk találkozni vele.”

Elmegy, amint jó alkalma lesz rá
Az elmúlt 20 évben nem szívesen szomszédoltunk, de talán itt van az ideje –mondta a püspök. „… a keresztyén lényegünkhöz tartozó szükséges és fontos dolgok nem emberi úton valósulnak meg. Ha Istentől való, hogy gyermekei Közép-Európában találkozzanak és csehek, szlovákok és magyarok egymáson, valamint a mások által ejtett sebeiket gyógyítsák, abban biztos vagyok, hogy az Isten készített jó alkalmat és nem a kedvünktől függ, hogy elmegyünk, vagy eljövünk egymáshoz.”

Az ajtók kinyíltak a hétvégén a két ország lelkipásztorainak találkozóján. Vasárnap több csehországi lelkipásztor szolgált dunamelléki gyülekezetekben. A találkozó résztvevői pedig kifejezték szándékukat, hogy legyen folytatás. Reméljük, lesz jó alkalmunk rá.

Fekete Zsuzsa

Kép: Füle Tamás

Forrás: Dunamelléki Református Egyházkerület www.raday28.hu

Kapcsolódó írásunk ide kattintva olvasható.