Enyészet vagy megmenekedés völgye?

A Völgy már csak Kapolcs?
Hol van az  eredeti szándék, hogy a völgyprogramokkal a környező kistelepüléseket is segítsék? 

Taliándörögdön a Katica büfében találtam rá a 2007-es Művészetek Völgye térképére. Öcs, Pula, Vigántpetend... hajdan ezeken a településeken is voltak programok és árusok. Idén már csak kettő maradt talpon:   Kapolcs és Taliándörögd, e kettőből is tagadhatatlanul Kapolcs uralkodik. Ott van a koncertek, felolvasások és egyéb performanszok túlnyomó hányada, mint ahogy az árusok is oda mennek. Taliándörögre nehéz eljutni, mert ritkás a tömegközlekedés (megszűntek a híres völgy-járatok, a csigabuszok), és minek is jönne bárki, ha minden Kapolcson van? A két aktívabb taliándörögdi koncerthelyszín pedig nincs is benne a völgy hivatalos programjában. Hogy mennyire tudatos a taliándörögdi programok efféle sorvasztása, azt csak találgatni tudjuk. De hol van már az  eredeti szándék, hogy a völgyprogramokkal ezeket a kistelepüléseket is segítsék?

A helyiek panaszaitól hangos a presszó a reggeli kávé mellett. A megélhetésük múlhat  ezen a tíz napon. Munkalehetőség nincs – ahogy hallom. Többeket ugyanabban a ruhában látok, mióta elkezdődött a rendezvény. Sok portán mállik a vakolat, vagy már csak maradék falak meredeznek az ég felé üresen és élhetetlenül.

A ház már csak rom?

A lakosok egy szűkebb csoportja  is küzd a megmaradásért: a helyi reformátusok.  Helyzetüket szimbolizálja a templom udvarán álló düledező épület is, amely a Művészetek Völgye idejére Füle Tamás Csenddé lett című kiállításának ad helyet. 1792-ből való az első írásos emlék a valaha volt kántortanítói lakásról, ami bizonyítja, hogy valaha erős volt a reformátusság a vidéken. Ma már csak nyolc-tíz ember jár a templomba, de ők nem akarják megadni magukat.

Így amikor Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter ellátogatott a református udvarba, megragadták az alkalmat, hogy tájékoztassák nehéz sorsukról. Kocsor Gyuláné Jucika, aki 18 éve a gyülekezet gondnoka, elmesélte, hogy mindössze 36 fő fizet egyházfenntartói járulékot, közülük többen olyanok, akik már elszármaztak a településről. Helyben lakó lelkész sincs: Tapolcáról jár ki a lelkésznő istentiszteletet tartani kéthetente.

A kántortanítói lakásról beszélgetve kiderül: Márta István, a Művészetek Völgye főszervezőjének édesapja is volt itt valaha kántor Dörögdön. A gyülekezeti tagok úgy gondolják, hogy a romos  kántortanítói lak felújításával talán ők is tudnának gyarapodni. Szeretnének táborokat csinálni, kiállítást tartani benne, bármit, ami idevonzza az embereket. A falu közepén, szép és frekventált helyen van az épület. A házvégi freskó miatt a műemlékvédelem nem engedi, hogy a helyiek hozzányúljanak, noha nem nyilvánította műemlékké. Pedig ha az egyik falat nem támasztják alá pár éve, már kidőlt volna – ki tudja, kire.

„Úgy szeretnénk megmaradni itt!” 

Hálás a gyülekezet minden látogatóért, így a mostani kiállításért is. „Úgy szeretnénk megmaradni itt. A nagyszüleink, a dédszüleink is mind itt voltak, és úgy remélem, hogy még valamelyik unokám is lehet itt gondnok. Nagyon kevesen vagyunk, de összefogunk.” Mondja Jucika, aki a templomban minden bátorságát összeszedve megkérte Balog Zoltánt: imádkozzon a közösségük kitartásáért, és hogy megmaradjanak.

Lesz-e még jövőre is program Taliándörögön? Áll-e még jövőre a kántortanító háza? És vajon meddig lesz itt még református istentisztelet? Lesz-e aki felvállalja a problémákat?

Pete Violetta