Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az Olvasó zavarában.
Az emlékév végén is nyitva a kérdés: milyen társadalmi hatásai vannak ma Magyarországon a reformációnak? Sashalmon erre bizonyosan érvényes válasz született.
Vajon hallgathat-e egy hívő keresztyén fiatal rockzenét? Hogyan lehet megkülönböztetni az építő és a káros hatásokat? Mit tehet egy lelkész a fesztiválokon megforduló, gyülekezetébe járó kamaszokért?
Elfogadás, megosztás, önátadás, közösség, párbeszéd – így összegezték az idei Csillagpont református ifjúsági találkozó résztvevői, mivel lettek gazdagabbak a találkozó napjaiban.
Irgalmasnak lenni nehéz. Hisz annak kell ezt adnom, aki valami miatt rászorul. Bajban van, bűnös, segítségre szorul, hibázott, vétett, esetleg akár bántott engem.
Isten nincs itt velünk hallható, látható és megölelhető formában. Mert Ő ezt így akarja. Az emberek vannak itt hallható, látható és megölelhető formában. Mert Ő ezt így akarja.
Az örök életben sok jelző eltűnik majd, sok fogalom jelentéktelenné válik. Nem lesz jelentősége a szeretet és az elfogadás hangsúlyozásának, mert csak az lesz, semmi más.
Amikor elkezdtünk templomba járni, csak kapkodtam a fejem. Gyülekezet, lelkész, lelkipásztor, lelki élet, szolgálat, testvér… Mindegyik szóval meggyűlt a bajom, volt, amelyikbe bele is tört a bicskám.
Most az olimpia napjaiban, reméljük, sokszor hallgathatjuk majd a Himnuszt, a magyarok himnuszát, amely majd a győzteseknek szól és egy egész nemzet közösségét tiszteli meg.