A Párbeszéd Házában rendezték meg 2019. július 27-én az Egyházi Alapítványok Konferenciájának Országos Fórumát, amelyen civil szervezetek képviselői osztották meg egymással és a hallgatósággal tapasztalataikat.
Az iskola és az egyház útja évszázadokig elválaszthatatlan volt egymástól. Buzogány Dezső koldus- és szolgadiákok, szegény tanítók, külföldön tanuló lelkész-jelöltek és erdélyi kollégiumok megpróbáltatásokkal teli történeteiről mesélt.
A Bibliában több mint négyszerannyi igeszakasz foglalkozik a pénzzel, mint az imádkozással. Ezek szerint a pénz fontosabb, mint az ima? Ha Isten országához tartozunk, hogyan viszonyuljunk a történelem egyik legősibb értékmérő csereeszközéhez, a pénzhez?
„Legyen halló fületek és szálljatok be egymás életének hajójába, mert akkor töltjük be krisztusi küldetésünket, ha nem sétálunk el a másik mellett” – engedte útjára Czeglédi Péter Pál a kilencedik Csillagpont résztvevőit. Idei találkozónk úrvacsorai közösségben zárult.
A Csillagpontra 11 ország 16 partneregyházából érkeztek vendégek. Volt, aki konferenciára számított. Másokat az lepett meg, hogy itt fiatalos dalokat is szabad énekelni. Azt mondják, a szabad tér, a kötetlenség miatt a fiatalok úgy fordulnak Istenhez, ahogy nekik jól esik.
Áldás van abban, hogy együtt vagyunk, hogy ugyanarra az Istenre várunk, de ugyanakkor sok szempontból nagyon különbözőek vagyunk – vallja Kovács-Szécsi Dóra, a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó közönségkapcsolati munkaágának vezetője.
Volt, hogy a templom tornyába rejtették, máskor abrakos tarisznyában csempészték, végül a földbe ásták el, hogy megmentsék a történelem viharaiban. Ritka könyvkincset, egy hanaui bibliát adományozott a Ráday Gyűjteménynek egy magyar család, amely több mint négy évszázada őrzi a Szenczi Molnár Albert gondozásában megjelent Szentírást.
Kiábrázolható-e a mindenütt jelenlévő, láthatatlan Teremtő? Változott-e ez a kihívás az évszázadok során, és mit kezdünk vele a huszonegyedik században? A RefCOO kutatóműhely által kiírt pályázat a fotográfia eszközeit segítségül hívóknak tette fel a kérdést és teremt számukra bemutatkozási lehetőséget.
Van mesterem, tanítvány vagyok. Egyedi teremtmény, aki jól öltözötten próbálja eltakarni a benne dolgozó hatásokat, de reménységgel tekint a jövőbe. Félve néztem a tükörbe, amelyet a Művészetek Völgyében tartottak elém.
Megtapasztalni, mit jelent Jézussal lenni a természet nyújtotta szabadságban, majd a hétköznapokban megélni a keresztyén hitet – fogalmazza meg célként a fiatalokat százhetvenöt éve összegyűjtő szervezet. Kalandot, élményeket, szeretetteljes közösséget adnak az online világban felnövő nemzedéknek.
A Művészetek Völgyében idén egymásra találhat múltidézés és jövőízlelgetés, mester és tanítvány, égi és földi, alkotó és befogadó, zene és csend, kép és szöveg, ábrázolás és szó. A taliándörögdi Református Udvar szeretettel várja a kapcsolódni vágyókat.